A te gyereked mennyit kütyüzik? Magyar kutatók kíváncsiak rá

Önmagában egy kamasz bezárkózásában és a magánélethez való egyre erősebb ragaszkodásában nincsen semmi szokatlan, viszont amíg a mi korosztályunk ilyenkor magazinokat olvasott, naplót, verseket írt, álmodozott vagy a barátaival telefonált, addig a mai tizenévesek ezt az „énidőt” többnyire a világhálóra kapcsolódva töltik és ezen keresztül kapcsolódnak másokhoz is. A szülők számára sokszor frusztráló érzés, hogy nem tudják, mit is csinál ilyenkor a kamasz: milyen oldalakat látogat, milyen játékokkal játszik és kikkel beszélget online. Sőt, sokszor még azt is nehéz megbecsülni, mennyi időt is tölt tulajdonképpen a gyerek mobilozással.

Nehezen tippeljük meg a képernyő előtt töltött időt

Egyébként ez a nehézség akkor is fennáll, amikor azt próbáljuk megtippelni, mi magunk mennyi időt töltünk képernyő előtt. Meglepő módon több kutatásban is azt találták, hogy hajlamosak vagyunk túlbecsülni mind a mobiltelefon-használattal (Boase & Ling, 2013), mind pedig a Facebookon töltött időt (Junco, 2013). Ugyanakkor a tévénézéssel töltött időt viszont hajlamosak vagyunk alábecsülni. 

Vajon ugyanez a helyzet akkor is, amikor a gyerek digitáliseszköz-használatát próbáljuk megsaccolni? Wood és munkatársai (2019) 9–11 éves gyerekeket és szüleiket kérdeztek meg arról, hogy a gyerekek mennyi időt töltenek képernyő (tévé, számítógép, okoseszközök) előtt. Az eredmények alapján elmondható, hogy a szülők elég pontosan meg tudták becsülni ezt az időtartamot (becsléseik egyeztek a gyerekekével), a legnagyobb időbeli tévedést abban követték el, hogy a gyerek szobájában hosszabb ideig ment a tévé „feleslegesen”, más tevékenységek mellett, mint azt gondolták.

Egy másik kutatásban viszont, ahol szülőket és 9–11 éves gyerekeiket kérdezték arról, hogy a szülők mennyire kontrollálják a gyerek képernyő előtt töltött idejét és a fogyasztott tartalmakat, jelentős különbség volt aközött, ahogy a párosok beszámoltak erről. A szülők nagyobb kontrollt észleltek, mint amennyit a gyerekek említettek. Fontos kiemelni továbbá, hogy a beszámolók szerint a gyermek életkorának növekedésével párhuzamosan csökkent a szülői ellenőrzés is, és a felnőttek gyakrabban számoltak be ezzel kapcsolatos kontrollvesztésről is, vagyis, hogy úgy érzik, nem tudják már követni a gyerek digitális tevékenységét (Gentile és munkatársai, 2012).

Hogyan lehet a kütyüzéssel töltött időt jól mérni?

A digitáliseszköz-használattal kapcsolatos pszichológiai kutatásokban általában az emberek által, kérdőívben bevallott adatokra támaszkodnak a kutatók, vagy – ha a gyerekek médiahasználatát vizsgálják – arra, hogy a szülő hogy látja a gyerek képernyőhasználatát. A fent ismertetett kutatásokban a szülő beszámolóját a gyerekek saját bevallásával vetették össze, ami már sokkal megbízhatóbb információt ad, de még mindig két szubjektív nézőpont összehasonlításán alapszik. Míg a felnőttek mobil-, tévé- vagy közösségioldal-használatával kapcsolatban léteznek olyan kutatások, melyek a kérdőíves beszámolókat a digitálisan naplózott (valamilyen szoftverrel vagy applikációval rögzített) tényleges használati adatokkal vetik össze, addig a gyerekekkel kapcsolatban eddig nem született ilyen kutatás.

Az ELTE TTK-n működő Alfa Generáció Labor kutatói a világon elsőként végeznek ilyen kutatást, hogy megtudják, mennyire vág egybe a gyerek tényleges, mobilapplikációval mért digitáliseszköz-használata azzal, amiről a szülő egy kérdőívben beszámol. „Kutatásunk azért is fontos, mert ha bebizonyosodik, hogy a szülők objektíven meg tudják ítélni a gyerekük digitálismédia-használatát, akkor ezentúl nagyobb biztonsággal támaszkodhatunk a szülői kérdőíves adatokra” – nyilatkozta Konok Veronika pszichológus, a kutatás vezetője. „Nagyobb gyerekek esetében magukat a gyerekeket is megkérdezzük arról, hogy mennyit és mire használják a mobilt vagy a tabletet. Így három információforrásunk is lesz, amelyeket összevethetünk egymással” – mondta Liszkai-Peres Krisztina, a kutatásban részt vevő másik pszichológus.

A labor munkatársai a kutatáshoz várják 6–15 éves, általános iskolás gyerekek és szüleik jelentkezését. A részvétel mindössze annyiból áll, hogy a gyerek által használt mobiltelefonra vagy tabletre a szülő letölt egy applikációt, amely rögzíti, hogy a gyerek milyen alkalmazásokat és mennyi ideig használ (konkrét tartalmakat nem rögzít, se azt, hogy milyen weboldalt látogat a gyerek vagy milyen videót néz). Ezenkívül kétszer megkérjük a szülőt (és 10 évet betöltött gyerekek esetében magát a gyereket is), hogy töltsenek ki egy kérdőívet, amelyben jellemzik a gyerek képernyőhasználatát. A résztvevők között a kutatók értékes nyereményeket sorsolnak ki.