A nők két dolog érdekében képesek mindent megtenni, szól az unalomig ismételt mondás: a gyermekáldás ellen és annak érdekében. Nem mindenkinek sikerül azonban könnyen megfogannia, bár általában csak az első teherbe esés igazán nehéz.
Az ember életkora, életminősége, egészségügyi állapota mind hatással lehet arra, milyen könnyen érkezik meg a vágyott gyermek a családba. Bár a statisztikák nem feltétlenül megbízhatóak, hiszen a termékenységi vizsgálatok csak az elmúlt évtizedekben bekövetkezett diagnosztikai eljárásoknak köszönhetően adnak egyre pontosabb eredményeket, a WHO adatai szerint világszerte 60-80 millió pár küszködik bizonyos fokú terméketlenséggel.
Tényleg egyre több a meddő pár?
Vannak, akiknek egyszerűen több idő szükséges a sikeres fogantatáshoz, másoknak mesterséges beavatkozások is szükségesek ahhoz, hogy megfoganjon gyermekük, de olyanok is akadnak, akiknél a lombikkezelés is sikertelennek bizonyul.
A meddőség aránya országról országra és társadalmi státusz szerint is változik. A fejlett nyugati országok magasan kvalifikált polgárai azért érintettek e problémában különösképpen, mert e társadalmi csoportban a nők 35, sőt 40 éves koruk táján kezdik el a gyermekvállalást, és így már eleve rosszabb pozícióból indulnak – nyilatkozta Vereczkey Attila, a Magyar Humán Reprodukciós Társaság elnöke.
Másodszorra könnyebb?
A legtöbb esetben érdekes módon csak az első gyermek érkezik nehezen a családba, másodszorra sokan meglepetésszerűen könnyű teherbe esésekről számolnak be. Vajon mi ennek az oka?
Szeptember végén hozták nyilvánosságra a legfrissebb kutatási eredményeket a várandósság szervezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban, mely erre a kérdésre is választ adhat.
A friss vizsgálatok szerint egy egészségesen kihordott várandósság olyan sejtcsomagokat hagy maga után az anya szervezetében, amelyek képesek a következő kisbabára felkészíteni azt.
„Az új eredmények választ kínálnak, a jelenség neve magzati mikrokimérizmus. Az első terhességből hátramaradt magzati sejtzsebek segítenek fenntartani a »barátságos« immunkörnyezetet egy leendő testvér számára, aki ugyanattól az apától származik” – magyarázta a Cincinnati Children's Hospital Medical Center professzora, dr. Sing Sing Way. A kutatás vezetője úgy gondolja, hogy az ehhez hasonló kutatások végül a terhességi szövődmények megelőzésének módjaihoz is elvezetnek, csökkenthetik a korai vetélések, a koraszülés és a halvaszülések számát is.
Vajon miért nem löki ki az anya szervezete a magzatot?
Régóta foglalkoztatja a kutatókat, miként lehetséges az, hogy a nő szervezetétől eltérő magzatot nem valamiféle idegen anyagként detektálja, miért engedi az immunrendszer az „idegen anyag” beépülését és növekedését. Ennek okait is a magzati mikrokimérizmusban keresik a kutatók, illetve egy másik fontos, ám egyelőre szintén kevésbé vizsgált jelenségben, mely a várandósság utáni T-sejtek emlékezőtehetségből fakad, s aminek köszönhetően ezek az immunsejtek akár hosszú évekkel a várandósságot követően is felismerik az ugyanattól az apától származó következő magzatot, s megkönnyítik a beágyazódást, védelmezik az utódot növekedés közben.
Érdekes módon a nagyobb testvértől származó sejtcsomagocskákat az új kisbabától visszamaradó sejtek teljesen kiszorítják, azonban a limfociták minden eddigi babára emlékeznek. Way szerint ez az oka annak, hogy minden sokadik várandósság egyre egyszerűbb, és egyre kevesebb szövődménnyel jár.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
