A szempilla-hosszabbítás valóságos művészet is lehet, számtalan módszert alkottak meg az elmúlt évtizedek során annak érdekében, hogy a női tekintetek még inkább látványosak legyenek. Természetesen ez a kozmetikai beavatkozás is hosszú történetet tudhat maga mögött, azonban sajnos a modern technikák elterjedésével sem vált veszélytelenebbé, mint amilyen évezredekkel ezelőtt lehetett.
A műszempillák története több ezer évvel ezelőtt, még az ókori Egyiptomban kezdődött. És igencsak nagyot tévedünk, hogyha az akkori világbirodalom vezető rétegének női tagjait képzeljük el az első kozmetikai módszerek mögött. Egyiptomban ugyanis elsősorban a férfiak kiváltsága volt a rebegtethető hosszú szempilla.
Már az ókori Egyiptomban is kozmetikai módszerekkel hosszabbították a pillákat
A szempillák hangsúlyozásához szenet használtak, a festék tartósságát pedig mézzel kevert krokodilürülékkel segítették. A szempillák látványossá formálása nem csak az élők esetében terjedt el, a halotti maszkokon és a festett szarkofágokon is látványosra sminkelték a felső szemhéj szélét. A szempilla látványossá tételének kozmetikai hagyománya természetesen elterjedt a Földközi-tenger túlsó partján, a Római Birodalomban is, ahol inkább a nők éltek a lehetőséggel. A szempillák hosszának optikai növelése ekkorra szinte mindennapossá vált.
Ennek oka főként idősebb Plinius, a történetíró Naturalis historia című művébenazt írja, hogy a túlzásba vitt szextől kihullanak a szempillák. Ha egy római nő a saját erkölcsösségét szerette volna látványosan a világ tudtára adni, bizony jó alaposan rá kellett erősítenie a szőrszálak színére.
Természetesen ez a hagyomány a sokkal több szabállyal és tilalommal járó középkor során a feledés homályába süllyedt, hogy aztán újult erővel támadjon fel I. Erzsébet idején, aki dús, vörös hajhoz igazította szemöldökének és szempillájának színét is. Hogy az erős kezű uralkodónőnek kedvezzenek, udvaroncai, udvarhölgyei is követték a szokást, és saját szőrszálaikat is vörösre pingálták, ezzel jelezve odaadásukat a királynő felé.
Viktória királynő korában született az első szempillaspirál
Eugene Rimmel, Viktória királynő fő parfümmestere volt az, aki végül a mai szempillaspirálok első, kezdetleges verzióját megalkotta, s nyitotta meg az utat a ma dívó eyelashes-kezeléseknek. Az üzletember jó érzékkel lovagolta meg a királyi udvaron belüli szerepkörét, és hozott létre a parfümökön túl is minden nő számára kívánatos kozmetikai termékpalettát House of Rimmel néven.
Az első, igazi szempillaspirál fő anyaga a szemet nem irritáló szénpor, vazelin és petróleum volt. Mivel a korábbi festékanyagokhoz képest a találmánya kényelmesen használható volt, és nem okozott fájdalmat sem, így gyorsan elterjedt a királyi udvaron és a nemesi házakon kívül is.
A szempillák fontos szerepet töltenek be egészségünkben
A kis szőrszálakat a tudósok sokáig haszontalannak tartották, azonban néhány éve rájöttek , hogy védelmi funkciójuk igencsak fontos. Kiderült, hogy a szempillák ideális hossza a szem hosszúságának egyharmada, mert így képesek leginkább védeni a szemet a légáramlás elterelésével. Ezzel a kiszáradástól is védik, és attól is, hogy a levegőben lévő kis részecskék lerakódjanak a szem felszínén.
A mozik és a filmek elterjedésével, illetve a színésznők kameraképes, intenzív sminkjének köszönhetően nem volt megállás, a látványos pillák a mai napig hódítanak. Egy jó pár évtizede pedig már nemcsak festeni, de pótolni, dúsítani és hosszabbítani is lehetséges az apró szőrszálakat.
Bár a szempillafestékek történetük jelentős részében természetes anyagokból álltak, használatuk már akkor sem volt veszélytelen. Az egyiptomi krokodilürülék vagy az Erzsébet-kori, angliai halpikkelyből készült festékek a szem közelébe jutva igencsak fertőzésveszélyesek lehettek. Az 1930-as években pedig több nő meg is vakult, egy pedig meg is halt a Lash Lure egy festékének feniléndiamin- és anilintartalma miatt.
A szempilla hosszabbítása növelheti a rák kockázatát
Ma már a szempillák mesterséges hosszabbítása a divat. Az eljárás során egyenként rögzítik a szempillák tövéhez a hosszabb szálakat, melyek nemcsak dúsítják az eredeti szőrszálakat, de azoknál hosszabbak is lehetnek. A műszempillák anyaga igencsak változatos, készülhetnek nyérc- vagy lószőrből, selyemből és szintetikus anyagokból, például nejlonból is.
A felhelyezés előtt a legtöbb kozmetikus allergiapróbát végez, általában a csukló belső oldalán vagy a fül mögött tesztelve a bőrt a felhasználni kívánt ragasztóval. A szempilla-hosszabbítással foglalkozó kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy még akkor is, ha nem lép fel allergiás reakció, a ragasztóban lévő vegyszerek irritálhatják az érzékeny szemkörnyéket, és a ragasztó és a műpillák súlya is hatást gyakorolhat a szövetekre.
Egy, a szempillaragasztók okozta betegségekkel foglalkozó tanulmány szerint a vizsgálatukban részt vett nők több mint 60 százaléka számolt be keratoconjunctivitisről, egy olyan betegségről, mely során egyszerre lépett fel gyulladás a kötőhártyán és a szaruhártyán a szempillahosszabbítás következtében, miután a ragasztó véletlenül a szembe került. 40 százalékuk pedig allergiásnak bizonyult a kozmetikus által használt ragasztóra.
Többen arról is beszámoltak, hogy egyes kozmetikusok a sokkal erősebb és hatásosabb körömragasztót használták, vagy adták el szempillaragasztóként, ami balesetveszélyes helyzeteket okozott. Volt nő, akinek összeragadt a szemhéja a félrekent ragasztó miatt.
Rákkeltő anyag a kozmetikumokban
Amint arra a tanulmány szerzői is felhívják a figyelmet, a szempillaragasztók különféle egészségügyi kockázatokat rejthetnek magukban. 37 különböző összetételű ragasztót vizsgáltak meg, közöttük 20 professzionális, azaz szakemberek által használt márkát, és 17 olyat, amit a laikusok a boltokban is megvásárolhatnak. Kíváncsiak voltak arra, hogy tartalmaznak-e rákot okozó formaldehidet, s ha igen, milyen mennyiségben.
A kutatás megállapította, hogy a vizsgált professzionális ragasztók 75%-a formaldehidet bocsátott ki, és a 17 fogyasztói ragasztó közül négy is tartalmazta a vegyszert. A formaldehidet tartalmazó ragasztók egy része ráadásul nem tüntette fel az anyagot az összetevői között.
A ragasztóban lévő tartósítószerek mérgezőek, kötőhártya-gyulladást és kötőhártya-eróziót is okozhatnak, figyelmeztetnek a szakemberek. Ez utóbbi igencsak nagy fájdalommal jár, és a látást is roncsolhatja. Amint arra a kutatás vezetője, a Lancaster University klinikai anatómiaprofesszora, dr. Adam Taylor is felhívja a figyelmet, még a nem rákkeltő ragasztóknak is nagy a kockázata.
A szempilla-hosszabbítás leggyakrabban jelentett szövődménye ugyanis szintén sokakat érint. Ez a blepharitis, azaz a szemhéjak gyulladása vagy irritációja. A szemhéjak szélén találhatók a tüszők, és a bennük lévő mirigyek által termelt antimikrobiális anyagok feladata az, hogy megakadályozzák a baktériumok felhalmozódását a szem körül. A szempillák hosszának ragasztással történő megváltoztatása megakadályozza ezt, ami hosszabb távon a mirigyek működési elégtelenségéhez és a blepharitist okozó baktériumok felhalmozódásához vezet. A szempillák megváltoztatása mindemellett a vizsgálatok szerint orbáncot is okozhat, mivel a ragasztó vagy a baktériumok felhalmozódása elzárhatja a tüszőváladékot. A kutatást összegző klinikusok szerint mindenképpen érdemes professzionális és a higiéniai, illetve a felhasznált anyagok biztonságosságára ügyelő szakembert választani, ha a szempilla mesterséges hosszabbítását választjuk a kockázatok ellenére.
Következő cikkünkben egy igazán látványos jelenséggel járó szembetegséget ismerhetsz meg, ami szinte űrszerűvé varázsolja a szemet.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
