A szilveszteri bulik sosem voltak a kedvenceim, eleinte azért, mert nem engedtek, később meg azért, mert éreztem, hogy ennek jónak kéne lennie, de mégsem volt az. A kötelező jókedv elmaradt, ráadásul fagyoskodva taxit szerezni, vagy benne ragadni egy béna házibuliban csak azért, mert nem tudsz hazajutni: hát, mind a kettő elég kiábrándító. Anyaként örömmel kapaszkodtam abba, hogy nem kell éjfélig fenn lenni, végre lefekhetek a gyerekkel!
A szilveszter buli nem mindenkinek buli
Egy csecsemőnél, bölcsisnél kevesekben merül fel, hogy együtt várják ki a himnuszt meg a köztársasági elnök beszédét, de egy ovisnál – főként, ha van már nagyobb, bulizós tesó – az ember könnyen szembesülhet azzal a dilemmával, hogy
bár egy normális napon már rég elzavarta volna aludni a gyerekét, a szilveszteri hangulat hatására meginog.
Ebben nincs is semmi meglepő: azok a gyerekek, akiket nem zavar a zaj, a zene, sőt, kifejezetten örülnek annak, ha mondjuk náluk jön össze a család, nagy élmény egy szilveszter.
Vannak viszont olyanok is, akiket a tűzijáték vagy a petárdák hangjai megriasztanak, ők nem valószínű, hogy élvezik azt, ahogyan ilyenkor a feje tetejére áll a világ. Sokkal fontosabb érvet jelent tehát ebben a döntésben az, hogy a te gyereked hogyan éli meg azokat az alkalmakat, amikor felfordulásban, zajban kell fáradtan ébren lennie?
Egy kisgyerek is fenn tud maradni éjfélig
Mert természetesen a délutáni alvással – már amíg az megvan a gyerek életében – sok finomhangolás elvégezhető:
sok gyerek képes oviskorában akár éjfélig is fennmaradni, még akkor is, ha egyébként ezt nem szokta meg.
Másnap nincsen óvoda vagy iskola, a kisgyerekek is kipihenhetik magukat (bár személyes tapasztalataim szerint van egy gyerektípus, amely akkor is reggel hétkor kel, ha előző este tízkor feküdt le). Egy estén tényleg nem múlik sok minden, legfeljebb a te szilvesztered lesz egy kicsit hányattatottabb a korábbiaknál, ha tévesen ítélted meg gyermeked tűréshatárát.
Az érzékenység a kulcs
Az érzékenyebb gyerekek ugyanakkor legyenek bármilyen idősek, nem biztos, hogy bulizásra teremtettek. Máig emlékszem arra a nyolcvanas évekbeli estére, amikor az Oktogonnál sétáltunk szilveszter estéjén, és közvetlen közelemben pukkant egy petárda – akkoriban még semmiféle korlátozás nem élt emlékeim szerint ezekkel a teljesen haszontalan, viszont kifejezetten ártalmas bulikellékekkel kapcsolatosan. Rettenetesen megijedtem, és máig utálom a petárdázást az élmény miatt.
Egy kisgyermeknek, aki tart a zajoktól, akit zavarhat, hogy az összes szomszéd tűzijátékokat bocsát fel a kertből, vagy éppen a parkoló autók közül, biztosan nem az a fajta élmény a szilveszter, amibe érdemes kapaszkodni, és amit érdemes mindenáron erőltetni.
Ne az életkor határozza meg, melyik kisgyereket engedjük szilveszterkor éjfélig fennmaradni, hanem az, hogy mit gondolunk arról, ahogyan érzi majd magát. Ha tudjuk, hogy ez neki is buli, miért ne? Ha viszont abban vagyunk biztosak, hogy ez tulajdonképpen rossz ötlet, ne ragaszkodjunk hozzá. Még akkor sem, ha ezzel saját bulizásunknak kell pár évre búcsút mondani.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
