kétfejű fiú

Születésekor a bábaasszony majdnem a tűzbe dobta

Az átlagosnak nem éppen nevezhető kisbaba az akkoriban brit fennhatóság alatt álló India északkeleti részén, egy Mundul Gait nevű kis bengáliai faluban jött világra 1783-ban; a legenda szerint a csecsemő anyja méhéből előbukkanva annyira megrémítette a szülésnél segédkező bábaasszonyt, hogy az majdnem a tűzbe hajította. Szerencsére a szülésznő jobb belátásra tért, és életben hagyta a különös kisfiút, aki két, teljesen kifejlett fejjel rendelkezett – a két fej nem egymás mellett, hanem egymás tetején helyezkedett el, a felső fejjel lefelé alsó társából nőtt ki, és egy csökevényes, nyakszerű bőrkinövésben végződött.

A két fej képes volt egymástól függetlenül működni, például sírni vagy nevetni, de előfordult, hogy amikor az alsó fejet megetették, a felső kezdett nyáladzani. Az alsó fej megfelelt egy teljesen egészséges kisgyerekének, a felsőn azonban látható fogyatékosságok mutatkoztak, a szemek és a fülek fejletlenek maradtak, a nyelv abnormálisan rövid, az állkapocs pedig deformált volt, ugyanakkor mindegyik teljesen működőképesnek bizonyult.

Partikon mutogatták a gazdag közönségnek a kétfejű fiút

A kezdeti rémüldözés elmúltával a kisfiú – akinek neve nem maradt fenn az utókor számára – szegénységben élő földműves paraszt szülei úgy találták, a kétfejű „szörnyszülött” akár jelentős érdeklődést is generálhat, vagyis anyagi hasznot húzhatnak gyermekük szerencsétlenségéből. Kalkuttába vitték, és vásárokban mutogatták a fiút jó pénzért a kíváncsi közönségnek, akik tömegestül tódultak, hogy láthassák a természet különös csodáját – a kétfejű gyerek híre hihetetlenül gyorsan terjedt, a szülők megelégedésére az ország minden vidékéről érkeztek érdeklődők.

Idővel akkora szenzáció vált a furcsa gyerekből, hogy vagyonosabb emberek – gazdag nemesek, politikusok és a brit gyarmati hatalom neves képviselői – külön gázsiért cserébe „privát fellépésekre” kibérelték őt a szülőktől, és az általuk rendezett bálok, partik közönségét kápráztatták el vele. A jelentős hírnév dacára a fiút sohasem vizsgálta meg hivatásos orvos, így a laikus szemtanúk leírásait kivéve semmilyen információval nem rendelkezünk pontos állapotáról. A beszámolók szerint a fiú rendkívüli testi adottságai ellenére semmilyen egyéb betegségtől vagy egészségi problémától nem szenvedett, átlagos társaihoz hasonlóan cseperedett, és értelmileg sem maradt el tőlük.

Nagyon ritka születési rendellenességben szenvedhetett

A kétfejű kisfiú sorsa tragikus véget ért, négyéves korában egy kobramarásba halt bele; holttestét nem sokkal a temetést követően a Brit Kelet-indiai Társaság megbízásából kihantoltatta egy Mr. Dent névre hallgató sókereskedő, aki saját maga fel is boncolta a tetemet. A boncolás megállapította, hogy mindkét fejben különálló, teljesen kifejlett agy volt, megfelelő idegi kapcsolatokkal az önálló gondolkodáshoz. A vizsgálatok végeztével Dent a kisfiú összenőtt koponyáját egy Angliába tartó hajó kapitányára bízta, aki dr. Everard Home-nak, a Londoni Királyi Sebészeti Társaság egyik prominens személyiségének ajándékozta azt; a koponya ma is a brit fővárosban található Hunterian Sebészmúzeumban van kiállítva.

Az orvosok mai tudása szerint a különös indiai kisfiú valószínűleg a sziámiiker-születés egy rendkívül ritka változatával, az ún. parazita iker (craniopagus parasiticus) rendellenességgel jött a világra, amely 5 millió születésből mindössze 2-3 esetben fordul elő. A rendellenesség következtében az ikerpár egyik tagjánál a sejtosztódás nem megy végbe megfelelően, sejtállománya testvére szöveteivel összekapcsolódva fejlődik tovább az anyaméhben; a torzóként maradt, hiányos testű iker beépül testvére testébe, és mondhatni parazitaként élősködik rajta. Az egymáson kifejlődött, önállóságra képes két fej még ezen a furcsa természeti rendellenességen belül is hihetetlenül ritka és különös jelenségnek számít.