James Marion Sims

Az 1813-ban Észak-Karolinában született Sims a philadelphiai Jefferson Orvosi Főiskolán szerzett diplomát, majd szülővárosában praktizált. Azonban miután két betege is meghalt, inkább távozott az államból, és az alabamai Montgomerybe költözött, ahol virágzott az ültetvényes gazdálkodás, a vagyonos gazdáknak pedig szükségük volt egy helyi orvosra, aki gyorsan és jó áron rendbe hozza a munkában megsérült rabszolgákat. Sims nyolc férőhelyes kórházat hozott létre kizárólag rabszolgák számára, és – mivel a kutatás legalább annyira, ha nem jobban, érdekelte, mint az orvosi munka – felajánlotta a gazdáknak, hogy a normálistól valamilyen módon eltérő, különleges, kihívást jelentő eseteket az orvostudomány fejlődésének nevében ingyen is ellátja.

Kísérleti állatként bánt a nőkkel

1845-ben egy rabszolga-tulajdonos azzal kereste fel a doktort, hogy sürgős segítségre van szüksége, az egyik rabszolgalány ugyanis leesett a lóról, és súlyos fájdalmakkal küszködik. Sims az operáció során kénytelen volt belenyúlni a lány vaginájába, és ekkor tudatosult benne, mennyire ismeretlen az orvosok többsége számára a női nemi szervek világa. Érdeklődése egy csapásra a korabeli orvostársadalom többsége által erkölcstelennek, tisztátalannak tartott nőgyógyászat felé fordult: kidolgozott több forradalmi műtéti eljárást, melyek vajúdó anyák és gyermekeik életét mentették meg, eredményesen kezelte a szülés utáni inkontinenciáért felelős hólyag-hüvely sipolyt, és a női nemi szervek vizsgálatához használt orvosi eszközöket is szabadalmaztatott.

Nevéhez fűződik a világ első nőgyógyászati klinikájának létrehozása New Yorkban, munkássága elismeréseként 1876-ban az Amerikai Orvosi Kamara elnökévé választották, négy évvel később pedig társalapítója és vezetője lett az Amerikai Nőgyógyászati Társaságnak. A világraszóló eredményeket azonban igencsak beárnyékolják a módszerek, melyeknek köszönhetően megszülettek: Sims az 1845-ös esetet követően arra kérte a gazdákat, bizonytalan időre adják kölcsön neki fisztulával vagy más nőgyógyászati problémákkal diagnosztizált rabszolgáikat. Más esetekben saját maga vásárolt fiatal rabszolganőket kísérletezés céljából.

Alanyait inkább laboratóriumi állatként, mintsem emberi lényként kezelte, sokszor feleslegesen hajtott végre rajtuk újabb és újabb, rendkívül fájdalmas műtéteket. Egyik alanyát, a 17 éves Anarchát harmincszor műtötte meg, mire elégedett lett az eredménnyel, egy Lucy nevű páciensében pedig az operáció során benne felejtett egy szivacsot, ami hihetetlen kínokat okozott a lánynak, mígnem a doktor rá nem jött a véletlen hibára. Sims semmilyen erkölcsi problémába nem ütközött, hiszen a tulajdonosokkal csupán abban egyezett meg, hogy rabszolgáikat élve visszajuttatja nekik, a kísérletek során átélt megpróbáltatásokról egyetlen szó sem esett.

Ugyan abban az időben már bevett szokás volt a műtét közbeni érzéstelenítés, Sims nem enyhítette páciensei fájdalmát, alkalomadtán csupán egy kis kokaint adott nekik. Döntése hátterében a korszakban elterjedt nézet állt, miszerint a feketék kevésbé éreznek fájdalmat, mint a fehér emberek. Mondani sem kell, az említett New York-i klinikán, ahol a hírneves orvos jómódú fehér pácienseket kezelt, minden műtétnél alaposan érzéstelenítette a beteget. Sims módszerei már a maguk korában is erkölcsi kérdéseket vetettek fel egyesekben, ő azonban egész életében tagadta a vádakat, miszerint átlépte volna az orvosi etika határait: mint állította, egyetlen alanyon sem kísérletezett a beleegyezése nélkül – de mivel alanyainak többsége rabszolga volt, kérdéses, mennyire saját választásuk volt a beleegyezésüket megadni, vagy sem.

Sorra döntik le a szobrait

A személye körüli viták ellenére Sims a 19. századi orvostudomány nagy alakjaként vonult be a történelembe, 1883-ban bekövetkezett halála után számos szobrot emeltek neki, többek között egykori alma matere, a Jefferson Főiskola campusán, a New York-i Central Parkban és Észak-Karolina állam kormányzósági hivatalánál. Aktivisták hosszú évtizedes petíciózása és tüntetései nyomán végül 2018-ban mind a főiskolánál, mind a Central Parkban található szobrot eltávolították. Utóbbit nem semmisítették meg, csupán áthelyezték Sims 16 kilométerre található sírjához.

Az úttörő jelentőségű orvos személye körüli viták viszont azóta sem csitultak: Sims védelmezői úgy gondolják, a nőgyógyászat atyja saját korának erkölcsi nézetei szerint cselekedett, ezért nem tehető felelőssé, míg mások a tudomány oltárán feláldozott emberiesség egyik kirívó eseteként hivatkoznak munkásságára.