iker kutatás

Galton óta kutatják egyebek mellett, hogy az ikrek képességeiben és tulajdonságaiban az öröklés vagy a neveltetés (nature vagy nurture) játszik nagyobb szerepet, szétválasztva nevelt ikrekkel. A mai napig is titkosítottak Peter Neubauer kutatásainak eredményei, aki titokban szétválasztatott ikerpárokat, és örökbe adta őket anélkül, hogy a befogadó család vagy a gyerek tudta volna, hogy ikertestvére él valahol, tőle távol. A „tudós” nyomon követte a testvérüktől távol élő gyermekek sorsát. Kétes megítélésű vizsgálódásainak titkosított eredményeit 2065-ig nem ismerhetjük meg, így addig teljesen biztosak sem lehetünk abban, hogy nem él valahol a nagyvilágban egy ikertestvérünk, akinek a létezését szándékosan eltitkolták előttünk, hogy egy bizarr és etikailag megkérdőjelezhető kutatás alanyai legyünk.

Ikerkutatások

Emellett kutatják még a génállomány hasonlóságait, és egyáltalán az ikerterhességek kialakulásának okát és módját. De ami például kevésbé bevett gyakorlat, az az, hogy rendőrségi ujjlenyomat felvételét kérik, annak érdekében, hogy az otthon hempergő egyforma babákat tulajdon édesanyjuk biztonsággal meg tudja különböztetni.

Ilyen nincs, és mégis van!

A különös eset idén március elején egy Twitter-poszt megosztásával lett világszenzáció, hiszen szinte órákon belül meghaladta a 15 millió megtekintést. Történt ugyanis, hogy az édesanya, az argentin Sofi Rodriguez, végtelen elkeseredésében úgy érezte, nem maradt más megoldás, mint 45 napos ikercsecsemőit behurcibálni a kapitányságra, és ujjlenyomatot vetetni róluk, hogy teljes bizonyossággal meggyőződhessen róla, hogy az egyik az egyik, a másik meg a másik. Azt ígérte magának, onnantól majd megpróbálja nem elveszíteni a fonalat, amiben a csecsemőkori oltás nyoma adhat támpontot, de előbb tudnia kell, melyik melyik. A nő arra hivatkozott, hogy képtelen őket megkülönböztetni, és ha a róluk megosztott kép alapján valaki úgy is gondolta volna, hogy van azért különbség a két csemete között, akkor Sofi Rodriguez sietett megcáfolni azt. Felvilágosította az okoskodókat, hogy a fény esése és a fotó torzítása miatt hiheti csak bárki, hogy a srácok között hajszálnyi eltérés is van, amikor pedig nincs.

„Na, ehhez mit szólsz?”

Az eset sokak fantáziáját megmozgatta, a rengeteg kommentelő között volt, aki elmarasztalta a szétszórt édesanyát, mások támpontokat kerestek a fényképek alapján az ikrek megkülönböztetésére, mi pedig megkérdeztünk egy édesanyát, akinek ikerlányai már felnőttek, s egyikük egészséges ikerlányoknak adott életet. Az ikerlányok anyukájaként és ikerlányok nagymamájaként egyaránt hiteles válaszadótól megtudtuk, ezt azért nagyon nehéz elképzelni…

A személyes tapasztalat

„Az én ikerlányaim között születéskor majdnem 40 dkg különbség volt, ami sokáig eleve könnyűvé tette azonosításukat. Mára, felnőtt fejjel, szinte teljesen egyforma az alkatuk függetlenül attól, melyiknek hány gyereke van, milyen étrendet követ, vagy mennyit sportol” – meséli az édesanya. „A szemük formája sem volt soha teljesen megegyező, élőben soha nem jelentett gondot sem nekem, sem tanáraiknak az iskolában, hogy megkülönböztessék őket, de az igaz, hogy ha most visszanézem gyerekkori fotóikat, néha egy pillanatra zavarba jövök. Az általános iskolában még köpenyt hordtak, lehet, hogy azon volt valami megkülönböztető jelzés, ezért nem kértek azonosításukhoz tőlem segítséget. Pedig kisiskolás korukban egyforma volt a frizurájuk, és egyforma ruhába is öltöztettem őket a köpeny alatt, amit nem mindig kedveltek. Középiskolába más-más intézménybe jártak, más hatások érték őket és más dolgok iránt érdeklődtek, ami a ruházatukon, frizurájukon is megmutatkozott. De ma, felnőtt nőként ismét teljesen ugyanúgy viselik a hajukat, nagyon hasonló a stílusuk és az öltözködésük, és előfordul, hogy az interneten, egymástól függetlenül ugyanazt a ruhát rendelik meg maguknak külön-külön” – avat be a tapasztalt iker(nagy)szülő.