gyermek rablás

A fiú számára férfivá érni magasztos, vágyott pillanat, hiszen az erőviszonyok rendeződnek, szerencsés esetben az addig autoritásként fölé hatalmasodó férfiklub ajtaja kitárul, bebocsátást nyerhet a játékba, bizonyos kultúrákban ez erőpróbát követően történik meg. Egy lány nővé érésének meg mondjuk, akkor van csak köze az erőviszonyok rendeződéséhez, ha az apa képviseli a lánya érdekeit, különben kb. semmi. Egy gyereklány nővé éréséről tehát szintén elég gyakran a férfiklub tagjai döntenek.

A 12 éves Lolitának nem volt apja, Nabokov főhőse, Humbert pedig úgy gondolta, hogy ez egy lehetőség számára arra, hogy mostohaapjaként majd közelről csodálhatja a gyereklány romlatlanságát, gondoskodhat a boldogságáról. Aztán valahogy úgy intéződtek a dolgok, hogy a lány és a férfi szeretőkké váltak. Ennek a történetnek sajnos nagyon sok verzióját ismerjük. De élt a világon egy Florence „Sally” Horner nevű lány, akit 11 évesen rabolt el „mostohaapja”. Az ő története pedig összefügg Nabokovéval.

A szörnyek köztünk élnek

Vegyük észre, hogy szörnyek között éltünk mindig is. Szörny az is, aki megcselekszi a féktelen gonoszságát a másik kárára, de az is, aki olyan szavakat alkot, mint a liliomtiprás. A Lolita-dilemma örökre életben tartja Nabokov művét. Mert lehet, hogy rossz érzés kavarog bennünk amiatt, hogy az elborzasztó szörnyek történeteit élvezettel nézzük, olvassuk. Megvan ennek is a pszichológiája. De a lényeg, hogy övék a rivalda, az ő személyiségük összetettsége, elfajzottsága az izgalmas, míg az áldozat, hát legjobb indulattal is, csak egy becenéven szólított lány, egy Lolita.

„A tartózkodás leghalványabb jelét sem fedeztem föl e gyönyörű, alig feslő ifjú leányban, akit a modern koedukáció, a serdülőkori erkölcsök, a tábortűzi tivornyák és így tovább, tökéletesen és reménytelenül lezüllesztettek.” – Így látjuk a kislányt, aki épp mostohaapja hotelszobájában alszik begyógyszerezve. 

„Nem úriember. De oly varázsosan idézi meg, zengeti föl hegedűje a Lolita iránti gyöngédséget, részvétet, hogy lenyűgöz a könyv – míg szerzője visszaborzaszt.” – Így látjuk a szatírának szánt előszóban a férfi megítélését. 

Vlagyimir Nabokov Lolita című könyve

Vlagyimir Nabokov orosz–amerikai író 1955-ben írta a Lolita című regényét. A könyv egy Humbert Humbert nevű középkorú férfi elbeszélésében egy 12 éves lány, Dolores Haze (Lolita) iránti megszállottságáról és a vele való szexuális kapcsolatról szól, amibe a férfi kényszeríti bele. A regényben Dolores végül megszökik Humbert elől, aki ettől érzelmileg összeroppan. És amikor legközelebb találkoznak, Dolores már 17 éves és várandós, nehéz anyagi körülmények között él, és úgy tűnik, már túltette magát nem szokványos gyerekkorán.

A Lolita és egy bizonyos Florence „Sally” Horner nevű amerikai lány története közötti elbeszélői hasonlóságot az is igazolja, hogy Nabokov hagyatékában számos újságkivágást is találtak az eseményről, így az író egyértelműen olvasott róla, és ihletet meríthetett belőle. Nabokov eredetileg orosz nyelvű novellaként írta meg a későbbi Lolitát, de néhány évvel az Egyesült Államokba költözése után úgy döntött, hogy átdolgozza regényként, angol nyelven. Annak ellenére, hogy a regényben közvetlenül is hivatkozott Sally történetére, sokáig senki sem követte nyomon a kapcsolatot Nabokov fikciós műve és Sally Horner valós tragédiája között.

Egy bolti lopás örökre megváltoztatta Sally Horner életét

1948 nyarán a 11 éves Sally Horner megpróbált ellopni egy ötcentes füzetet a New Jersey állambeli Camdenben található Woolworth áruházból. A diákcsíny az iskolájában működő lányklubba való beavatás részeként zajlott, és bár ez lett volna az első alkalom, hogy megpróbált bármit is ellopni, a népszerű társaság többet jelentett számára akkor mindennél. 

Sally, a tapasztalatlan tolvaj persze lebukott. Egy férfi ragadta karon, amikor megpróbált elmenekülni a boltból, és azzal ámította, hogy ő egy FBI-ügynök, és ugyan nem viszi börtönbe, de ezentúl jelentkeznie kell nála. Sally nagyon megkönnyebbült, mert egyedülálló édesanyjával, valamint akkor várandós nővérével élt, és úgy gondolta, hogy a börtönbüntetés nagyon megnehezítette volna az amúgy is nehéz helyzetben lévő családja helyzetét.

Frank LaSalle elrabolta a kislányt

Sally megkönnyebbülése, hogy nem tartóztatták le a bolti lopás miatt, nem tartott sokáig. A férfi eztán követte őt, és másnap iskola után elé állt. Elmondta neki, hogy Frank LaSalle-nak hívják, és meggyőzte a fiatal lányt, hogy hálásnak kell lennie, amiért ő volt az, aki rajtakapta a lopáson. Azt mondta, hogy a hála megfelelő kifejezése érdekében engedelmeskednie kell a követeléseinek, ami azt is magában foglalja, hogy Atlantic Citybe kell vele utaznia. LaSalle elmagyarázta, hogy a kormánynak szüksége van rá, hogy vele menjen, és ha megtagadja, javítóintézetbe küldik. Sally otthon azt hazudta, hogy egy osztálytársával és az apjával megy nyaralni a tengerpartra, miközben LaSalle autójába szállt be, és ezzel kétéves rabsága kezdetét vette.

A valóságban LaSalle egy 50 éves szerelő volt, több letöltött börtönbüntetéssel a háta mögött. Elítélték nemi erőszakért, és letartóztatták bigámia, szeméremsértés és kiskorúak elcsábítása miatt. Feleségével, Dorothy Dare-rel akkor ismerkedett meg, amikor az még csak 17 éves volt, és frissen érettségizett. LaSalle akkoriban álnevet használt, és életkoráról is hazudott a lánynak. Dorothy azonban úgy érezte, hogy apja szigorú szabályai korlátozzák, és lelkesen elszökött LaSalle-lal. Dorothy apja felháborodott azon, hogy kiskorú lánya egy idősebb férfival randizik, és elfogatóparancsot adott ki LaSalle ellen, akit később Frank Fogg álnéven letartóztattak Pennsylvaniában. A törvényes házassági bizonyítványra hivatkozva azonban szabadlábra került. Még közös gyermekük is született, de végül Dorothy beperelte őt elhanyagolás és tartás hiánya miatt. 

LaSalle Sally apjának adta ki magát, és Atlantic Cityből Marylandbe, majd Texasba vitte őt. 

Egy szomszéd segített megmenteni Sallyt

Miközben egy dallasi lakókocsiparkban éltek, a szomszédjuk, Ruth Janish észrevette, hogy valami nem stimmel LaSalle és a „lánya”, Sally között. Megpróbált beszélni a fiatal lánnyal, de Sally félt bármit is elárulni. Janish megérzése azonban megmaradt.

Amikor Janish és férje később a kaliforniai San Joséba költöztek, Janish kieszelt egy tervet. Írt egy levelet LaSalle-nak, amelyben meginvitálta őt San Joséba, felajánlva neki több munkalehetőséget. LaSalle beleegyezett, és amíg a munkatárgyalásait bonyolította, Ruth az FBI segítségével kiszabadította a lányt a fogságból.

LaSalle a tárgyaláson kitartott amellett, hogy Sally a lánya volt.

Mire Sallyt kimentették a hatóságok, már közel két évet töltött fogságban. A megmentőinek elárulta, hogy LaSalle többször megerőszakolta őt. LaSalle-t letartóztatták, bűnösnek vallotta magát, és 35 év szabadságvesztést kapott a trentoni állami börtönben. LaSalle 1966-ban, 70 éves korában halt meg a fogdában érelmeszesedés következtében.

A megmentése után a tragédia tovább követte Sallyt

Sallyt a média alaposan meghurcolta, az áldozathibáztatás iskolapéldáját mutatták be esetén, melyben arra mutattak rá, hogy Sally nem lett volna ilyen kiszolgáltatott, ha nem bonyolódik bele a bolti lopásba. Karakterét szándékosan ellenszenvesen ábrázolták, „pufók” lányként jellemezték. A nevét is közzétették, ami manapság ritkán fordul elő kiskorúakkal és szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben. Egyes lapok még azt is közölték, hogy LaSalle mikor és hol bántalmazta Sallyt.

Sally két év szexuális fogság után nehezen tudott visszatérni a hétköznapi életbe. Két évvel a megmentése után, mindössze 15 évesen egy autóbalesetben meghalt.