gyerek szépség verseny

Aki fiatalon modellnek áll, hamar megtanulja, hogy miről szól a modellmunka világa: utazás, felkészülés és tervezés. Itthon több százan jelentkeznek hónapról hónapra a hazai versenyekre, legtöbbször a gyermek akarja, de van olyan is, amikor a szülői presszió dominánsabb. Buruncz Virág Anasztázia próba-szerencse alapon indult két éve egy vidéki szépségversenyen, az anya és apa végig ott volt vele, maguk segítettek a felkészülésben, de egyikőjük sem gondolta, hogy lányuk hamarosan egészen Dubajig jut.

Egyedül ment Dubajba

„Virág 9 éves volt, amikor elénk állt azzal az ötlettel, hogy szeretne szépségkirálynő lenni. Mindig kerek szemmel csodálta a televízióban vonuló modelleket, látszott rajta, szeretné tudni, milyen ez a világ” – mondja Buruncz Zsanett, a lány édesanyja, akitől sportolóként mindig távol állt ez a hivatás. De a szülői szív engedett, és a család hamarosan igazi szépségversenyre készült, Virág pedig továbbjutott. A valódi meglepetést a díj jelentette, a barna hajú, törékeny kislány továbbjutott a világversenyre, Dubajba. A tét megnőtt. „Bíztunk benne, hogy egy szem lányunk jó eredménnyel szerepel, de arra nem számítottunk, hogy rövid időn belül egy nagy utazás vár rá, amivel belecsöppenünk a gyerekszépségversenyek sűrűjébe. Amikor kihirdették a helyszínt és a dátumot, csomagolni kezdtünk, de nem tarthattunk vele.”

Az édesanya akkor esett át egy térdműtéten, ezért nem utazhatott, míg az apát a munka tartotta itthon. Egy dolgot tehettek, együtt aggódtak kislányukért, miközben rábízták a kísérő menedzserre. Virág így utazott közel 10 évesen a világ másik pontjára, szülei nélkül, akik végig tördelték a kezüket, vajon mi lesz a világversenyen, hogy érzi magát a kislány, és milyen neki egyedül. De a csapattársaival hamar megtalálta a hangot, majd egy próbákkal és színpadi vonulásokkal telített hét után boldogan jött haza, mint édesanyja mondja, több lett az önbizalma, és sokat tanult arról is, hogyan szólaljon meg bátran mások előtt.

A viselkedés is számít

A nagy próba után a család újabb versenyekre készült. A szülők is egy új lányt kaptak, egy bátrabb, érdeklődőbb és tisztelettudóbb Virágot, aki a szépségversenyek mellett zongorázni és tornászni jár iskola után, a szabad délutánok alatt pedig a helyes tartást, vonulást és beszédet gyakorolja, pont úgy, ahogy a dubaji felkészítésen látta. „Sokan azt hiszik, hogy a gyerekszépségversenyek az agyonsminkelt, halálra nyüstölt fiatalokról szólnak. Amerikában ez így van, de nálunk egészen mások. A szabályok szigorúan veszik a természetességet, a lányok szolid sminkben versenyeznek egyszerű frizurával és ízléses ruhában. Az alkat egyáltalán nem számít, nem azt nézik, hogy mennyit nyom egy induló, hanem azt, hogy mennyire vonul szépen a kifutón, hogy milyen a mosolya, mennyire valódi, és milyen kedvvel csinálja.

Ezek mind megkülönböztetik a gyerekszépségversenyeket a felnőtt változattól, ahol mindig a külső az első. Egy gyerekénél nem nézik a csípő vagy a mell méretét.”

Mint az édesanya mondja, ezek az események jobban hasonlítanak egy hercegnőképzésre, mint komoly megmérettetésre, hiszen a kicsik tiarában és királynőruhában játszanak a színfalak mögött. Mivel itt a modort és a viselkedést is pontozza a zsűri, a lányok hamar megtanulják az illemet is, amit a hétköznapokban továbbvisznek magukkal, így korán megtanulják, hogyan álljanak ki magukért. Zsanett szerint ez sokat jelent, amikor a gyerekek már nem mernek köszönni.

Elkérik az árát

A szépségversenyeken szerzett tudást legtöbb esetben az iskolák is elismerik, Virág például igazgatói igazolással ment Dubajba, és akkor sem bántották társai, amikor Törökországba utazott ezért.

„Féltünk, hogy az osztálytársak piszkálni fogják, hogy féltékenyek lesznek, de helyette együtt szurkoltak neki. A gyerekek még képesek őszintén örülni, és nem játszmáznak, ahogy mi. Jó példa erre, ami a versenyeken történik.

A kifutón mindenki a saját teljesítményére koncentrál, a szép vonulásra, helyes bemutatkozásra és a koreográfiára. Az eredményhirdetésnél is mindenki izgul, és bár látni irigy tekintetet is, de ha vége, a kislányok közösen játszanak.” A havi egy alkalommal szervezett próbák hétvégente reggeltől estig tartanak, többnyire szombaton és mindig más helyszínen, világversenyt ritkábban rendeznek. A nevezési díj 20 ezer forint, emellé jön a fotózási díj, amit szintén a szülők állnak, és ugyanekkora összeg, végül a külső megjelenés. Minden versenyen négy öltözéket értékelnek, egy népviseletet, egy alkalmi ruhát, egy hétköznapi szettet és egy fantáziaruhát, amit a kislány és a szülők álmodnak meg. Ezeket az indulók csináltatják vagy veszik, egy kollekció közel 100 ezer forint. „Gyakran kérdezik, hogy átlagos családként hogyan engedhetjük meg magunknak ezt a kiadást három gyerek mellett, őszintén szólva nem egyszerű, havonta közel 50 ezer forintot jelent, de egy sport is ennyibe kerülne. Addig fogjuk támogatni a lányunkat, ameddig tudjuk.”

Nagyban játszanak

Az amerikai gyerekszépségversenyek nagyban eltérnek az itthoniaktól, hiszen a pontozásnál szigorúan veszik, hogy erős legyen a smink, tupírozott a konty és rakott a szoknya. A cél, hogy az indulók jobban hasonlítsanak egy babára, mint élő emberre. A versenyeken 6 korcsoportban indulnak a nevezők: 6–18 hónapos, 18 hónapos–3 éves, 3–5, 5–10,10–13, illetve 13–16 éves korig. A legextrémebb, amikor a féléves kisbabák talpig sminkben várnak anyukájuk kezében, ameddig a zsűri pontoz.