Iskolaundora mindenki volt már. Felnőttként nagyon könnyen megtaláljuk magunkban az érzést, elég egy esős hétfő reggelre gondolni, amikor hatkor ki kéne kelni az ágyból munkába menet. Felnőttön és gyereken is könnyen erőt vesz a kialvatlanság, a stressz, a lustaság, szinte érezzük, ahogy húz az ágy és a csalónap lehetősége. A gyerekek még csak most szoknak hozzá a számukra túl korai keléshez, az intenzív koncentrációhoz, a közösségben létezéshez. Persze hogy nincs mindig kedvük hozzá. Ám az időnként jelentkező elégedetlenkedést, esetleg sírást meg kell különböztetnünk attól az állapottól, amit már iskolafóbiának neveznek. Erről a jelenségről beszélgettünk dr. Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológussal, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia szakértőjével, aki egyben a Vadaskert Alapítvány igazgatója is.
„Több tízezer gyerek szenvedi meg a becsengetést, és bár minden diáknál előfordul, hogy ellenáll egyszer-egyszer az iskolába járásnak, a tartósan fennálló iskolafóbia létező jelenség, és valódi problémákat okoz a gyerek és a család számára. Hátterében legtöbbször valamilyen szorongás áll, ezek jellemzően az iskolai környezetre koncentrálódnak. Azt is tudni kell, hogy hivatalosan a gyermekpszichiátriában ilyen diagnózis nem létezik. Az iskolafóbia hátterében álló szorongásos probléma az, amit fel kell tárnunk. Ez lehet szociális szorongás, teljesítményszorongás, akár kortárs csoportban tapasztalt bántalmazásból adódó szorongás is. A problémát okozó tényezők között szerepel a szelektív mutizmus, ami annyit, tesz, hogy az adott gyerek nehezen szólal meg a családon kívül, ez pedig nagyon nehézzé teszi például a felelést. Számtalan formája létezik a mögöttes oknak. A tünet azonban ugyanaz: a gyerek nem akar iskolába járni.”
A tünetek egész változatosak a hányástól a dühkitörésekig
Az iskolafóbia fokozatosan alakul ki. Ilyenkor nehezebben megy a felkelés, készülődés, iskolába indulás, de megjelenhetnek testi tünetek is, például hányás vagy szédülés. Ezek idővel odáig súlyosbodhatnak, hogy a gyerek nem is képes egy ideig iskolába járni. Eleinte csak kedvetlen, elhúzza az időt, később befelé fordul, dühkitörései vannak, agresszív lesz, ha indulni kell. Más gyerekek kényszerbetegségük miatt nem képesek az elindulásra, megint mások inkább pszichoszomatikus tüneteket mutatnak, ilyen jellemzően a hasfájás, a fejfájás. Ilyen esetben először ki kell vizsgáltatnunk, nincs-e valami fizikai betegség a háttérben. Amennyiben a leletek negatívak, ám a tünetek továbbra is rendszeresen előfordulnak, jellegzetesen hétfőn vagy a dolgozatok előtt, akkor valószínű, hogy az iskolával szemben van ellenállás. A kortársak közti konfliktust, a számonkérés kiváltotta helyzeti szorongást könnyebben, gyorsabban lehet orvosolni. Egy gyerekpszichiátriai tünetet, betegséget, krónikusan fennálló problémát hosszabb idő felderíteni és segíteni.
Idén ősszel még a szokásosnál is motiválatlanabbak a diákok
A kedvetlenség, a motiváció hiánya is egy tünet – teszi hozzá dr. Tárnok Zsanett. A gyerek rosszul érzi magát valami miatt, nincs sikerélménye, bántják, nem érzi jól magát a szociális közegben, nem tud úgy teljesíteni, megfelelni az elvárásoknak. Ez időnként teljesen természetesen is előfordul. Akkor érdemes iskolafóbiára gyanakodni, ha rendszeressé válik. A kisebbeknél még erős a megfelelési vágy, ezért könnyebben elindítjuk őket az iskolába, ám a kamaszok esetében már erős szerepet kap a lázadás. Ugyanakkor az iskolába indulás nehézsége mögött egy kis kori szeparációs szorongás is állhat, azaz a kisiskolás nem tud leválni a szüleiről.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Mikor érdemes kivizsgáltatni a gyereket?
A kicsik nem mindig tudják pontosan, hogy miért érzik magukat rosszul. Nehezen kommunikálják, mi okozza a szorongásukat vagy félelmüket, nincs még olyan fejlett önreflexiójuk. Éppen ezért fontos az orvosi vizsgálat, amely kizárhatja a testi betegséget, ha szomatikus tünetek is fennállnak. Ha ezen túl vagyunk, akkor érdemes megnézni, milyen gyakorisággal jönnek elő a tünetek. Ha heteken át tartanak, akkor már iskolafóbiáról lehet szó. Nagyon fontos erről beszélni a tanárokkal és a gyerekkel is. Ő akkor tud jól kommunikálni, ha biztonságban érzi magát, ha tudja, hogy elmondhatja, ha valami baj van. A kisebbeket érdemes szakértőhöz, azaz gyermekpszichológushoz vinni, aki a megfelelő – többnyire játékosnak tűnő – pszichológiai tesztek segítségével segít a valódi probléma feltárásában.
Nagyon fontos szerepet játszanak a gyerekorvosok is. Amikor a gyerek elkezd sorozatosan hiányozni, s ennek már jogi következményei lennének, sokuk segítő szándékból igazolást ad a hiányzásokról. Ezzel azonban gyakorlatilag megerősíti a tünetet. Legalizálja, ami azt eredményezheti, hogy az megerősödik. Minden pozitív következmény – ami a gyerek számára pozitív, azaz például egész nap otthon maradhat és játszhat, azt csinál, amit akar – tünetfenntartó hatású. Ebben a szülőknek nagyon következetesnek kell lenniük. Ha megengedik a gyereknek, hogy hasfájás vagy fejfájás miatt ne menjen iskolába, érdemes úgy alakítani a napirendet, hogy ez az idő ne legyen pluszjutalom. Jó ötlet valamilyen, az iskolainak megfelelő szabályrendszernek megfeleltetni a gyereket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyerek színlelné a tüneteket. Sokuk meg is éli az adott fájdalmat, kifejezetten rosszul érzi magát. Ha nincs szervi baj a háttérben, fontos tudatosítani a gyerekben, hogy ezek a tünetek lelki eredetűek. Emellett validálni a negatív érzéseit és elfogadni őket, de valamilyen alternatívát, megoldást, kivezető utat is kell mutatnunk. Erre szülőként nem biztos, hogy egyedül képesek vagyunk, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. Addig pedig néhány jó tanács:
Módszerek, amik segíthetnek iskolába menni
- Beszélgessünk!
Kezdeményezzünk beszélgetést a gyerekkel arról, hogy miért nem akar iskolába járni, zaklatottságát kezeljük együttérzéssel, támogatással. Biztosítsuk őt arról, hogy megértjük az aggodalmait, de tudatosítsuk benne azt is, hogy az egészsége rendben van, testi tüneteit pedig a szorongás okozza. Próbáljuk együtt kideríteni, mi lehet ennek az oka. - Legyünk reggelente határozottak!
Minél tovább marad otthon a gyerek, annál nehezebb lesz a visszatérés, ezért ragaszkodjunk ahhoz, hogy neki az iskolában van a helye. Ha nehezen indul el reggel, és az iskolafóbia tünetei felerősödnek, érdemes határozottan fellépni: ne kérdezgessük, hogy hogy van – ha elég jól van ahhoz, hogy felkeljen és összekészülődjön, akkor képes iskolába is menni. - Súlyos esetben a fokozatosság a célravezető
Ha a gyerek súlyosan szorong, akkor – egyeztetve az iskolával – a fokozatos visszatérés mellett is dönthetünk: például az első nap csak elvisszük őt az iskola mellett, a második nap bevihetjük őt fél napra, vagy csak egy-két kedvenc órájára, a harmadik nap próbálkozhatunk a teljes nappal. - Kérjük az iskola segítségét!
Ahhoz, hogy az iskolában is segítséget kapjon, mindenképpen egyeztessünk a tanárokkal a gyerek állapotáról, és kérjük a támogató segítségüket. A szorongásos tünetek megjelenésekor bátoríthatják a gyereket arra, hogy például bemenjen a tanterembe. - Forduljunk szakértőhöz!
Ne feledjük, az iskolafóbiának komoly okai lehetnek. Ne féljünk segítséget kérni a szakértőktől (gyermekorvos, pszichológus, pszichiáter), ha úgy érezzük, az iskolafóbia tartósan fennáll, megkeseríti a mindennapokat, és semmi sem segít a leküzdésében.
