családi nyaralás katasztrófa

Láz, hasmenés, törött csontok, nem megfelelő szállás, elveszett családtagok – motívumszerűen térnek vissza minden egyes történetben a fenti események, ha a tipikus nyári kirándulásokról beszélgetünk kisgyerekes szülőkkel. Miért van az, hogy a saját régi nyaralásainkból csak a jóra emlékszünk, ha pedig szülőkként mesélünk az elmúlt nyarakról, minden sztoriban akad valami csavar? 

Van minden évben legalább másfél hónap, amikor tényleg a nap minden pillanatát együtt tölthetjük a gyerekeinkkel. A nyári szünet logisztikája komoly felkészülést igényel. Szívesen lennénk együtt ilyenkor, talán kicsit pihennénk is, közös élményekre is vágyunk, olyan izgalmakra, amiket jó szívvel mesélünk majd unokáinknak.

Nos, ezek az izgalmak biztosan megtalálnak minket, ha a nyaralást egy vagy több gyerkőc szüleiként szervezzük, még akkor is, ha tényleg azt hisszük, hogy előrelátóan felkészültünk mindenre. 

Ránk fér a pihenés, mégsem mindig sikerül

Legyen szó kétnapos hétvégi kiruccanásról vagy kéthetes, hónapokon keresztül szervezett pihenésről, nálunk minden egyes nyaraláson történik valami. Mi például jöttünk már haza kitört foggal, törött csuklóval, siklómarással, kiszáradással a jól megérdemelt pihenés végét megelőzően az elmúlt években, és akkor a sima lázas éjszakákat még nem is említettem. A láz ugyanis kivétel nélkül, minden egyes nyaralás közben utolért valakit.

A nyár közeledtével a baráti beszélgetéseken rendszeresen szóba kerül a nyári logisztika, ki hogy oldja meg munka mellett a gyerekek elhelyezését, merre nyaral majd, sikerül-e vajon idén tényleg pihenni és feltöltődni. Amikor visszaemlékszünk az elmúlt évekre, a legtöbb történetben sajnos pont ez a két dolog játssza a legkisebb szerepet,

gyerekekkel nyaralni ugyanis pontosan ugyanolyan, mint nem nyaralni, csak a helyszín más, és több a környezeti veszélyforrás.

"Már februárban kibéreltünk egy lakóautót a nyárra, amivel kéthetes európai körutat terveztünk két óvodás korú gyerekünkkel. Előre terveztünk, két gyerekkel bármi közbejöhet, a lakóautó tulaja azt ígérte, hogy lemondható a bérlés, ha gond lenne. Az első éjszaka után reggel egy cseh kempingben furcsa pöttyöket vettem észre a nagyobb fiam nyakán. Persze bárányhimlő volt. Felhívtam az autó tulaját, hogy akkor visszavihetjük-e a kocsit, mondta, hogy persze, de a pénzt mégsem adja vissza. Tanakodtunk egy órát a férjemmel, majd úgy döntöttünk, hogy mivel úgysem szállodákban fogunk lakni, nem fordulunk vissza. Két nap borzalmas volt, az összes többin vidáman kerültük el az embereket és kirándultunk a pöttyökkel együtt. Nem mentünk se étterembe, se kávézóba, zacskós leveseken éltünk, mert nem volt nálunk semmi főzőfelszerelés. Az eredeti tervek helyett csak nemzeti parkokba mentünk, és megnéztük Európa majdnem összes vízesését. Szuper kirándulás volt! És ahogy hazaértünk, aznap kezdte a kisebbik gyerek a bárányhimlőt."

Juliék példája is azt mutatja, kellő rugalmassággal és kreativitással szinte bármilyen helyzetből ki lehet hozni a legjobbat. Néha persze a szülők is összeszedhetnek valami vírust, épp az év legjobban megszervezett hetére, hogy aztán felboruljon minden program.

A hányós-hasmenős vírus nyári formája Gabiéknál is fokozta a nyaralás izgalmait, és bár nem egy házba szorultak be a fertőzés miatt, attól még cseppet sem voltak irigylésre méltóbb helyzetben. "Tavaly a 6 és 9 éves gyerekekkel elmentem sátrazni a kisoroszi szigetcsúcsra négy napra. Még aznap kijött rajtam a vírus. Éjszaka, sátorban, 2 gyerekkel, 700 méterre levő vécével, amihez az erdőn át vezet az út, egy élmény volt rohangálni. Másnap még maradtunk, mert egyszerűen nem tudtam kocsiba ülni, és csak reménykedtem, hogy nem aznap tervez valamelyikük egy fáról lepottyanni, mert olyan lassú voltam, hogy nem tudtam volna időben reagálni."

Amikor az étel és a medence nem a kényelmet szolgálja, hanem veszélyforrás

Csengééknek sem volt szerencséjük. Az apartmanos nyaralások nagyon kedveltek a kisgyerekes családok körben, hiszen egy külön házban mindig van elég hely játszani, szaladgálni, és jó esély van rá, hogy sokkal kevesebb embert zavarunk. Hajlamosak vagyunk ezt választani a négycsillagos teljes ellátás helyett, de itt is bármikor megtörténhet a baj.

„Négyéves fiam az egyhetes balatoni nyaralásunk első fél órájában rántotta magára a forró paradicsomlevessel teli merőkanalat. Masszív égési sérülés lett a mellkasán. Gyógyszer-kötszer vásárlás egy vagyonért, telefonos egyeztetés az orvossal, üvöltő gyermek vigasztalása órákig. A hét többi részében természetesen nem érhette víz, nap, izzadság, semmi a mellkasát. 35 fok, ragyogó napsütés, hívogató, hűs Balaton, és mi a parton, óvatosan, a legárnyékosabb fa alatt vágyakozva nézve a vizet, hogy naplementekor épp térdig belemerészkedjünk vele. Nagy szerencsénk volt, hogy nem történt nagyobb baj, és végül is jó hangulatban telt a nyaralás, de akkor ott nehéz volt meglátni benne a pozitívumot” – emlékszik vissza az édesanya. 

De nehogy azt higgyük, hogy a modern nevelési elvek és a szabadabb körülmények okozzák ezeket a lehetetlen helyzeteket. Harminc évvel ezelőtt Bogi gyerekként élte át a legkatasztrofálisabb nyaralását. 

„Egy dél-amerikai országban éltünk, nem volt pénzünk kirándulgatni, de egyszer sok hónap után vendégünk érkezett Európából, és akkor őt elvittük egy vidéki fürdőhelyre. Az akkor 5 éves tesóm a megérkezés után kb. öt perccel a medence partján megcsúszott, felszakadt az álla. A fürdőhely az isten háta mögött volt, kórház sehol, valami helyi orvosi rendelőbe irányították a szüleimet, ott varrták össze a tesóm állát. Altatás, érzéstelenítés nem volt, miközben ő üvöltött, az orvos leejtette a földre a tűt, amivel varrt, felvette, és varrt tovább. Ettől apukám elájult. A tesóm szájzárat kapott, onnantól csak szívószállal tudott enni és inni egy héten keresztül, és a nagy nyaralásnak is lőttek. Hála istennek, a seb nem fertőződött el, és a heg is szép lett, de ez egy elég traumatikus élmény maradt a szüleim számára is.”

Több tűz és kevesebb víz, mint kéne

Nem csak a kisgyerekes nyaralások bővelkednek izgalmakban, a két tinit is nevelő Gáborék pár évvel ezelőtti pihenése is izgalmasra sikeredett. „A Balaton mellett nyaraltunk, a kicsikkel lent medencéztünk, a két nagylányt (12 és 14 évesek) az apartmanban hagytuk, nekik nem volt kedvük jönni. Amikor meguntuk a fürdést, sétáltunk vissza a szobáinkhoz, arra lettünk figyelmesek, hogy a folyosón sorra csukódnak be a tűzzáró ajtók. Ahogy közeledtünk a szállásunkhoz, egyre erősebb füstszag lett, amikor beléptünk az ajtón, durva égett szagot éreztünk, és csörgött a telefon. A portáról kerestek, hogy nálunk szól a tűzriasztó. Kiderült, hogy a két lány kukoricát pattogtatott a mikróban, ami kissé odaégett. Ők kinyitották a mikró ajtaját, hogy szellőzzön, majd kivonultak a teraszra napozni.”

„Jó pár éve volt már, hogy nem voltunk jó anyagi helyzetben, de nagyon szerettünk volna Horvátországba menni nyaralni. Egy ismerős ismerősétől béreltünk házat két hétre, baráti áron. Megérkeztünk a férjemmel és a 15 hónapos lányommal, de a háznál senkit sem találtunk, így hívtuk a megadott számot. A tulaj elmondta, hogy nyitva van minden, kulcs a zárban, de sajnos van egy pici bökkenő. Számlafizetés elmaradása miatt a szolgáltató kikapcsolta a vizet a házban, nincs sem meleg, sem hideg víz egyáltalán, zéró, hát elnézést kér. Végül hosszas huzavona után alkut kötöttünk: elintézzük neki a vízművekkel a szükséges papírokat, ha cserébe ingyen maradhatunk 2 hetet. A tulaj belement. Az 50 méterre, a strandon lévő zuhanyzóba jártunk tisztálkodni és a férjem által mindennap cipelt vödrös tengervízzel öblítettük a vécét, és ásványvízzel főztünk néha vacsorát. A szállásdíjból megmaradt sok készpénz nagy részét elköltöttük étteremre, múzeumra és fagyira. A kedvenc nyaralásom volt” – emlékszik vissza Anikó a legkalandosabb tengerparti élményére.

Valami hasonló rugalmasság az, amivel minden egyes nyári szünet alatt igyekszem felvértezni magam én is, mielőtt útra kelünk. A végén pedig, bármi is történt közben – és négy gyerekkel nincs olyan, hogy ne történne – számba veszem az eseményeket, és gratulálok magamnak, hogy nagyjából épségben hazaértünk. Bontok egy képzeletbeli pezsgőt, aztán végiggondolom, mennyire hatékony szülőként viselkedtem, hogy sikerült megoldanom, helyrehoznom mindent, és életben tartanom mindenkit, minimalizálni a veszteségeket. Ettől tudok büszke lenni magamra, a gyerekeimre, hálát érezni és fejlődni is. Mert minden egyes évben, minden nyaraláson meg fogunk ugyanezekkel és még cifrább eseményekkel is küzdeni, de akkor már ott lesznek a korábbi példák, hogy sikerült, és mennyire jól is éreztük magunkat minden anomália ellenére is!