barry keoghan

Az ír színész a legjobb mellékszereplőnek járó szobrocskára esélyes az Oscar-gálán, a BAFTA-gálán pedig már kapott is elismerést ezért az szerepért, sokan azonban nem alakítása kapcsán emlegetik a nevét, hanem azért, ahonnan jött és ahova eljutott. Hollywoodra álomgyárként utalni óriási közhely, de ha figyelembe vesszük, Barry Keoghan milyen háttérből érkezett, s onnan hova jutott, azt is észrevehetjük, hogy ez nem csak egy üres szólam. A színész tényleg elérte álmát, annak dacára, hogy azért nem sokan adtak volna egy lyukas garast sem korábban.

Öt év, 13 nevelőszülői család

Keoghan mindig is nyíltan beszélt arról, hogy gyerekkora nem volt könnyű. Apja tulajdonképpen sosem vett részt az életében, anyja heroinfüggősége pedig nagyon nehéz helyzetbe sodorta őt és bátyját: Barry mindössze ötéves volt, amikor kiemelték a családjából. Szerencsére testvérével együtt maradhatott, a következő öt évben pedig nem kevesebb mint 13 nevelőszülői családot jártak meg.

„Minden család jó volt hozzánk.

Azt hiszem, ezzel csak annyit akarok mondani, hogy igazából nincsen szülővárosom” – mondta el a színész korábban egy talkshow-ban.

A későbbi színész tízéves korában végül az anyai nagymama lett a gyerekek gyámja, két év múlva pedig végleg elvesztették édesanyjukat. Keoghan emlékei szerint az esemény egyáltalán nem volt meglepő fordulat, és faramuci módon ez segítette őt abban, hogy színész legyen belőle.

„Azt gondoltam, hogy én már mindent elvesztettem, szóval tulajdonképpen nincsen vesztenivalóm, ezt is megpróbálhatom” – mondta el.

Barry Keoghan nem hagyta, hogy környezete lehúzza

A fiatal Barry ekkoriban a huszadik század legnagyobb színészalakjaiért rajongott.

Marlon Brando, James Dean, Paul Newman voltak az idoljai, az ő filmjeiket nézte, amikor csak tehette.

Improvizált, elváltoztatott hangon, akcentusokat gyakorolva telefonbetyárkodott, és ha elment valahova, mindig más és más karaktert alakított képzeletben. A fiú ugyanakkor Dublin egyik lepukkant vidékén nőtt föl, ahol a színészet mint ambíció nem volt túlzottan támogatott. A kortársait inkább a boksz mozgatta meg, és őt ugyan nem nézték le álma miatt, de abban mindenki biztos volt, hogy nem jön össze.

Egy kirakatban látta meg aztán 16 évesen a Between the Canals castingfelhívását. Titokban írt fel a telefonszámot, hogy senki se lássa, mit tervez. Az alkotók ekkor még tőkét gyűjtöttek a film elkészítésére: három évbe telt, mire elkészült az. Keoghant első filmszerepe kapcsán leginkább az érdekelte, hogy

Háromhetente hívta fel a rendezőt, mígnem ő végre behívta egy próbára – a szerep az övé lett.

Az apaság legújabb főszerepe

Hogy azóta mi minden történt a 30 éves színésszel, azt nehéz néhány mondatban összefoglalni. Oscar-jelölés előtt még belekóstolhatott az Örökkévalók révén a Marvel világába is, majd a DC Batman-univerzumában is kipróbálhatta magát. Eredetileg Rébusz szerepére pályázott, ám azt nem kapta meg – helyette viszont ő az új Joker. Elért első főszerepéig is a Saltburnnel, magánélete egyik legfontosabb szerepe pedig tavaly augusztusban lett az övé: ekkor született fia, a beszédes nevű Brando.

Keoghan, aki testvérével együtt elutasította a terápiát anyja halála után, nyíltan elismeri, hogy gyermeke édesanyja, Alyson az, akire élete sok területén támaszkodik – ugyanúgy, ahogyan a gyászban nagymamája mellett nagynénje és nővére segítették őt. A gyász a gyengeség jele, sugallta neki a kultúra, melyben felnőtt: az ember itt inkább beül egy pubba, és leissza magát.

„Ezzel nem mész sokra, mert hazamész, és ott veled marad. Tönkretesz” – mondta a GQ-nak a gyászról. Apa- vagy férfiminta gyerekkorában nem állt előtte, most viszont Timothée Chalamet-vel tölti szabadidejét, Colin Farrell vezeti be abba, mitől lesz jó apa, és Dwayne Johnson, akire gyermekként felnézett, tízperces hangüzenetet hagyott neki, amikor tanácsot kért tőle. Keoghan jó úton van – és nem csak karrierjében.