apák napja története

Itthon még viszonylag új keletű ünnepnek számít az apák napja, de az Amerikai Egyesült Államokban, ahonnan elindult, már több mint 100 éves történetre tekinthet vissza ez a jeles nap is. Magyarországon is egyre többen ünneplik meg: anyákat is megkérdeztünk arról, ők hogyan állnak hozzá. De előbb lássuk, honnan is ered ez a jeles nap!

Ekkor tartottak először apák napját

Az első apák napja 1910. június 19-én volt: idén, 122 évvel később pontosan ugyanerre a napra esik ez az ünnep, melyet első alkalommal Washington államban rendeztek meg. Arra azért az USA-ban is kellett pár évtizedet várni, hogy egy teljes nemzet megtartsa az apák napját: egészen pontosan 1972-ben került erre sor.

Ekkor az anyák napjának már komoly tradíciói voltak: Anna Jarvis indította el a mozgalmat, saját édesanyját, Ann-Reeves Jarvist szerette volna köszönteni úgy, hogy az ünnepet egy teljes nemzetre terjeszti ki. 

1909-ben már nemzeti ünnep volt az anyák napja – nem csoda, hogy gyorsan egy apák napját is igyekeztek kerekíteni mellé, de ennek a jeles napnak rögösebben indult a története.

 

Az ünnep története

Ennek hátterében talán az áll, hogy míg egy anya szeme könnybe lábad a mosolygó gyermek által átnyújtott virágcsokor láttán, a férfiak nem ilyen szentimentálisak, így nem volt olyan kifizetődő a virágárusok és szuveníreket értékesítők szempontjából meglovagolni ezt a hullámot. Lassan azonban egyre népszerűbbé vált ez a nap is, és egyre többen köszönték meg édesanyjuk mellett édesapjuknak is mindazt, amit értük tett. Lássuk be, ez teljesen logikusan hangzik, hiszen egy jó apa annyit tesz gyermekeiért, mint egy jó anya.

A gazdasági világválság ugyanakkor elsodorta ezt az ötletet, majd a világháború hatására a harcos apák tisztelete, erőfeszítéseik megköszönése előtérbe került.

Itthon is sokan tartják

És hogy a magyar nők, anyák hogyan gondolkodnak az apák napjáról? Meglep vagy sem, az általunk megkérdezett családokban mindenhol tartják az ünnepet, és az okok is elég hasonlóak.

„Tartjuk, anyák napjához hasonlóan... mert megérdemli, és jólesik neki.”

„Nálunk is hasonló az anyák napjához. 100 százalékban kiveszi a részét a családból. Bármit megcsinál, akár mind az ötöt ellátja, múltkor például státuszra vitte az ikreket!”

„Mi is tartjuk, szeretünk kedveskedni apának. Ilyenkor apróságot kap, általában egy pólót, mert utál ruhát venni magának.”

„Tartjuk! A férjem igazi apa. Jelen van, foglalkozik a gyerekekkel, játszik velük, mindent megtesz a családért. A háztartást is közösen visszük, nem segít, hanem csinálja! Mindennap megköszönhetném neki azt a rengeteg mindent, amit tesz, de jó, hogy van egy nap, ami csak róla szól, amikor neki, érte mondunk hálát.”

„Mi tartjuk, bár nem élünk együtt, de ugyanúgy teljes jogú szülő, mint én, és igazán megérdemli a figyelmet, meglepit ő is. Nagy dolgokat nem szoktunk, de valami apró »gondoltunk rád, szeretünk« meglepi szokott lenni.”

„Tartjuk, és mindig kap valami cukiságot. Miért? Igaziból már a kérdés is fura. Mert ő az apjuk. Mi a papának, nagypapának, nagybácsinak is szoktunk kedveskedni.”

„Mi is tartjuk, ugyanolyan fontosak az apák, mint az anyák. A férjem a legjobb apuka, így ez természetes. Apróságot szoktam készíteni neki a gyerekekkel. Egyszer sörtankot kapott, annak nagy sikere volt.”

„Tartjuk, csak nem tudom, mikor van, ezen mindig nevetünk, de valamikor júniusban mindig megtartjuk ezt is. Apa abszolút kompetens szülő nálunk.”

„Nálunk az ovi kezdte el tartani (évzárónál az apukákat is megköszöntik), így azóta mi is tartjuk június harmadik vasárnapján.”

Azt pedig már csak én teszem hozzá, hogy a gyerek arcán csillogó örömért is megéri, ha nemcsak az anyának, hanem az apának is jut egy különleges nap minden évben.