Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szőke szexszimbólum, akinek szoknyáját kacéran fújja fel a szél: szeretünk így emlékezni Marilyn Monroe-ra, miközben tudjuk, hogy élete nem volt boldog. Hogy pontosan mi állt a boldogtalansága, a sorozatos viszonyai és botrányai mögött, arról lehet, hogy Gladys Pearl Baker tudna a legtöbbet mesélni – Monroe vér szerint anyja.
Amikor a frissen sztárrá vált Marilynt arról faggatták, mégis hogy telt a gyerekkora, azt válaszolta, hogy soha nem ismerte a biológiai édesanyját, és árvaként különböző nevelőotthonokban nőtt fel. 1952-ben azonban egy újságíró kinyomozta, hogy Gladys Pearl Baker nagyon is életben van, egy Los Angeles-i külvárosi idősek otthonában dolgozik, és nem mellesleg paranoid skizofréniában szenved. Nem csoda, hogy feszült viszonyukat és a csúf igazságot Monroe nem tárta önként a nagyvilág elé. Nézzük, pontosan mit is hallgatott el még!
Azt sem tudni pontosan, ki volt az apja
Gladys Pearl Baker egyedülálló anyaként, mentális betegként, meglehetősen rossz anyagi körülmények között – bár egy hollywoodi stúdióban dolgozott vágóként, nem fizették meg túlságosan – adott életet leányának, Norma Jane Mortensonnak 1926. június elsején. Nem ez volt az első szülése, két másik gyermekét, Bernice-t és Robertet viszont azok apja – nem mellesleg bántalmazó exférj, akihez Gladys 15 évesen ment hozzá –, John Newton Baker vitte magával. 1923-ban váltak el egymástól, a bíróság az anyának ítélte a gyerekeket, de az apa egyszerűen elrabolta őket és Kentuckyba költözött velük. Ezután Marilyn anyja házasságra lépett Martin Edward Mortensonnal, ám a frigy pár hónap múlva véget is ért. Hogy pontosan ő-e az apja Marilyn Monroe-nak, azt csak valószínűsíthetjük. Hát így kezdődött a filmcsillag élete: szegénységben, elhagyatottan, egy nem százszázalékosan kompetens anyával, akitől hamarosan el is vették.
Hazajössz velem ebben a táskában?
Gladys nem volt alkalmas a lánya nevelésére, de ez nem jelenti azt, hogy ne szerette volna. Amikor a kis Normát nevelőszülőknél helyezték el, olyan rendszeresen látogatta, ahogyan csak tudta. Egy alkalommal megpróbálta elrabolni is: begyömöszölte egy jókora táskába, a nevelőanyára meg rázárta az ajtót. Mire messzire jutott volna „csomagjával”, Norma nevelőanyja kiszabadította magát és meghiúsította a kísérletet. Nem javított a helyzeten Gladys 1934-es idegösszeomlása sem, amikor késsel a kezében fenyegetőzött, és azt kiabálta, hogy valaki meg akarja ölni. Bentlakásos intézménybe zárták, lánya pedig az anya szintén filmiparban dolgozó barátnőjéhez, Grace McKee-hez került. Ez az asszony volt az, aki egyfajta példaképként állt a jövendőbeli Marilyn Monroe előtt, miatta kezdett el a színészet iránt érdeklődni. Itt következhetett volna egy kis boldogság és nyugalom a kislány életében, de nem ez történt.
Jönnek a nevelőotthonok
Grace McKee saját három gyereke mellett nem tudott túl sok időt szakítani Normára, ezért elintézte a bíróságon, hogy a kislányt félárva státuszba vegyék, neveléséért pénzt küldjenek, ő pedig különböző nevelőotthonokba adhassa ki lakni. Hogy Norma mivel járt rosszabbul: a tíz különböző nevelőotthonnal, vagy a McKee férjétől elszenvedett szexuális bántalmazással? Nehéz eldönteni. A fiatal lányt ugyanis más nevelőszülők is bántalmazták. Nem véletlen, hogy a 16 évessé serdült Norma megpróbált kiutat keresni ebből a bizonytalan és fájdalmas létezésből. A McKee család nyugatra költözött, Norma pedig azzal a lendülettel férjhez ment 21 éves szomszédjához, James Doughertyhez.
Anya újra előkerül
A házasság nem volt hosszú életű, állítólag Norma hollywoodi ambíciói keserítették meg leginkább. A válást követően a még mindig ragyogóan fiatal lány elkezdett modellként dolgozva a hírnév felé lépkedni, ám közbelépett az időközben kiszabadult vér szerinti anyja. A kórházat elhagyó, továbbra is instabil Gladys összeköltözött lányával és a család egyik barátjával, majd 1946-ban hozzáment egy már eleve családos férfihoz. Amikor a lánya próbálta figyelmeztetni erre, azt hitte, Norma csak bosszút akar állni rajta keserű gyerekkoráért, és egy szavát sem hitte. Ez volt az a pont, amikor Norma Jane Mortenson hivatalosan is eltűnt a porondról, s helyébe lépett a sugárzóan szőke, telt idomú, sikeres modell és kezdő színésznő, Marilyn Monroe.
Marilyn elsőként a 20th Century Foxszal kötött szerződést, és dolgozni is elkezdett, de csak 1953-ban figyeltek fel rá a Szőkék előnyben című film kapcsán. Innentől meredeken emelkedett a sztárok közé olyan filmek segítségével, mint a Hétévi vágyakozás vagy a Van, aki forrón szereti. A filmcsillag PR-csapata mindent megtett annak érdekében, hogy a kínos múltat elzárják a kíváncsi szemek elől. Kitaláltak egy jól hangzó hazugságot elhunyt szülőkről és szegény árva kislányról, amit a filmcsillagnak minden alkalommal fel kellett mondania. Valódi anyja ekkor saját zavaros viszonyaival volt elfoglalva, ám amikor a pletykára vadászó újságíró 1952-ben nekiszegezte a kérdést, tényleg ő-e Marilyn Monroe vér szerinti anyja, büszkén válaszolta, hogy igen. A botrány kipattant, de nem sokáig jutott el, ugyanis Gladys újra összeomlott és szanatóriumba került. Időnként levélben könyörgött a lányának, hogy hozza ki onnan, ám ezt Marilyn soha nem tette meg. Látogatóba ugyan járt hozzá elég sűrűn, anyagilag is támogatta élete végéig, de ezek az alkalmak annyira kikészítették, hogy utánuk csak altatóval tudott nyugalomra lelni.
Halála örökre rejtély marad
Hiába lett világszerte ismert, hiába ment férjhez, illetve kapta meg azt a férfit, amelyiket csak akarta, Marilyn Monroe nem volt boldog. Olyannyira nem, hogy 1960-ban megpróbálta megölni magát. Rövidesen a New York-i kórház Payne-Whitney pszichiátriai osztályán találta magát. Többekben az is felmerült, Marilyn esetleg örökölte édesanyja mentális érzékenységét, problémáit, vagy anélkül is hasonló gondokkal küszködik. Hivatalos diagnózist sosem készítettek ezügyben. Hogy 1962-es halálát pontosan mi okozta, máig rejtély. Gladys egy évvel a tragédia után megszökött az intézetből, ahol ápolták, ám egy nappal később megtalálták egy templomban. Végül 1984-ben hunyt el szívelégtelenségben.
