A jó szülőséget márciusig kis túlzással abban mértük, ki mennyire tudja távol tartani a gyerekét a tabletektől, okostelefonoktól, számítógépes játékoktól. Most azonban fordult a kocka.
Rákényszerültünk, hogy neten keresztül tanuljunk, barátkozzunk, beszélgessünk. Online tartják a tanórákat, a tanár cseten írja meg a házi feladatot, laptop és tablet nélkül el sem boldogulhat a gyerek, nem beszélve a különböző programokról, regisztrációkról. Az a szülő, aki eddig büszkén hangoztatta, hogy a gyerekének nincs Facebook-fiókja, arra kényszerült, hogy létrehozzon neki egyet, emellett pedig egy sor program telepítését engedélyezze. A képernyő ellenségből hasznos eszközzé vált, de vajon továbbra is félni kell attól, hogy rossz hatással van a fejlődő szervezetre? Hogyan fogyaszt ma online tartalmat egy kiskorú? Gyányi Dominika, a BOOKR Kids pszichológusa segítségével kerestük a válaszokat.
Nem az a fő kérdés, hogy mennyit, hanem hogy mit?
A mostani digitális világban szinte lehetetlen elkerülni, hogy az ember időt töltsön a képernyő előtt, így nem csoda, ha az internet világában felnövő gyerekek életének is részét képezik a digitális eszközök – nem beszélve az online oktatás időszakáról. A legújabb kutatások azonban arról számolnak be, hogy a képernyőidő legfontosabb tényezője nem is az időtartam, hanem a tartalom – ugyanis a különböző tartalmak különböző módon hatnak az idegrendszerre – magyarázza a szakértő.
Nagyon leegyszerűsítve 4 tág kategóriát különíthetünk el: az elsőbe tartoznak a szórakoztató videók – idetartozik a tévé, a YouTube, a sorozatok. Emellett van a szórakoztató játék, ami lehet számítógépes játék, játékkonzol vagy telefonos app, a harmadik kategória a közösségi média (Facebook, Instagram, TitkTok, stb.), és a negyedik az edukációs tartalom. A szórakoztató tartalmak és a közösségi média nemkívánatos hatásokat keltenek az agyban, miközben az edukációs média általánosságban gazdagít. Ezt a gazdagító hatását viszont csak addig fejti ki, amíg megfelelő egyensúlyban van a fizikai és a szociális tevékenységekkel – tehát attól, hogy valaki oktatási célból használja a kütyüket, még nem egészséges rengeteg időt eltölteni velük. Szülőként is érdemes elkülöníteni ezeket a tevékenységeket, és másként tekinteni a digitális oktatás következtében megnövekedett képernyő előtt eltöltött időre, és kicsit alakítani az eddigi elvárásokon, szabályokon.
A mostani egy olyan időszak, ami rengeteg rugalmasságot vár el tőlünk, felnőttekről, gyerekektől, szülőktől, pedagógusoktól egyaránt – erősíti meg a pszichológus. Ezért a jelen helyzethez kell igazítanunk magunkkal és másokkal szembeni elvárásainkat. Segítenünk és navigálnunk kell a gyerekeket a tudatos internethasználatban, és ennek több oka is van. Az első természetesen a biztonság kérdése. Ezenfelül a social media és az egyéb szórakoztató média igazolt káros hatásaira is fel kell hívnunk a gyerekek figyelmét. Ezt a leghatékonyabban úgy tehetjük, ha párbeszédre invitáljuk őket, ahol nem az internet démonizálása a cél, hanem a kölcsönös tapasztalatmegosztás, az edukáció, és az alternatív szórakozási, illetve kapcsolattartási lehetőségek feltérképezése és megvitatása.
A csetelésen túl is van élet
Ha kapcsolattartás, akkor Facebook, igaz? Nem, nem igaz, legalábbis nem feltétlenül. Ha ügyesek vagyunk, megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek kevesebb veszéllyel fenyegetnek. A kapcsolattartásra ugyanis a technika révén rengeteg megoldás létezik a közösségi médián kívül. Videócseten vagy egyéb biztonságos online platformokon tudnak együtt időt eltölteni a gyerekek, ahol nem kell attól tartani, hogy ismeretlenekkel kerülnek kapcsolatba. Bár ez életkorfüggő lehet, de a felelős felnőtt feladata, hogy segítse a gyereket abban, hogy megtalálja a módját a barátokkal való aktív időtöltésre. Azonban ennek is érdemes határt szabni. Felmerül hát a kérdés, hogy ha a gyerek 5 órát tölt az iskolában, 2 órát a barátaival, 1 órát önállóan az interneten, akkor mit csináljon a maradék 8 órában? Bezárva lenni megterhelő mind gyereknek, mind felnőttnek, a szülőkre pedig még több felelősség hárul. Ám van alternatíva! A szülő aktív programok szervezésével, otthoni társasjátékozással, új családi hobbik felfedezésével, akár baráti, biztonságos távolságot lehetővé tevő szabadtéri találkozók szervezésével sokat segíthet a képernyőről való leszakadásban, és a pandémiás időszak kihívásaival való megküzdésben.
A digitális oktatás jelene és jövője
Nehéz megmondani, meddig szorulnak a középiskolások a négy fal közé, mikortól térhet vissza a tantermi oktatás. Vajon milyen lesz visszatérni? Akadnak majd tanárok, iskolák, ahol beépítik a rendszerbe a járványidőszak alatt használt módszereket, vagy megy majd minden tovább a régi kerékvágásban? Jó kérdés, mi szolgálja a leginkább a tanulók érdekeit. „Remélem, azért évekig nem marad az online oktatás, a digitális világ ugyanis nem pótolhatja a valódi fizikai jelenlétben történő interakciókat, az iskolai tanulás nagyon fontos szociális faktorát” – hangsúlyozza Gyányi Dominika. Az online iskola egyedülálló kihívás elé állítja a szülőket, pedagógusokat és diákokat egyaránt, a tanulóktól többek között fokozott fókuszt követelve. A megszokott rutin és a társas interakciók ily mértékű lecsökkenése koncentrációs és motivációs nehézségekhez vezethet, de az oktatás effajta átalakulása különleges lehetőségeket is rejt a szülőknek és pedagógusoknak különféle modern technológiai megoldások felfedezésére. Rengeteg digitális oktatási felület létezik már, és bár sok tanár tartott eddig ezektől a megoldásoktól, a kényszer következtében egyre eredményesebben használják őket. Az új, kreatív oktatási megoldásoknak köszönhetően remélhetőleg a tanításhoz való hozzáállás is lassan át fog alakulni, a „mit tanulj” mellett előtérbe kerül majd a „hogyan” is, ami az élet számtalan területén fontos képességet, a metakogníciót, azaz a saját tudásunkról rendelkezésre álló tudást fogja támogatni.
