Nem csak azért, mert életemben 786x bújtam már elő, és 5768 embernek magyaráztam el, mi az, hogy queer (úgy, hogy magamra lustaságból eleve a leszbikus szót használom). Várjál, Domi, mi az, hogy kvér? Wikipédián meg tudjátok nézni, most nem ez lesz a lényeg. Szóval azért vagyok végtelenül fáradt, mert amióta felnőtt tudatomnál vagyok, Orbán Viktor a miniszterelnök (Spigot ezredes, ha már a meséknél tartunk).
„A magyarok toleránsak a homoszexuálisokkal, de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni. Hagyják békén a gyerekeinket” – mondja a rádiójában egy olyan mesekönyvről, amiben az kb. a legdurvább kontent, hogy egy őzikére sutaként tekintenek a többiek, de ő agancsot szeretne, és a végén a Tavasztündér varázsol a kobakjára két ágat. Ezt mégis hogy gondoltad, Spigot ezredes? Tudjuk, hogy háborúzni szeretsz a legjobban, de sosem unod meg, hogy egymás ellen hergelj minket? A suta egyébként a lány őz, és igen, olvastam a könyvet.
Az elmúlt hetekben, amikor egy csapásra a 10 millió meseszakértő országa lettünk, addig sem foglalkoztunk olyan huncutságokkal, mint az örökbefogadási törvény vagy a járvány gazdasági hatásai. Mondjuk ez utóbbi kapcsán fel is lélegezhetünk. A nemzeti bank új 10 és 20 forintosokat ad ki, rá lesz írva, tisztelet a hősöknek. Nézegetheti az is, akinek nem lesz nagyobb címletű pénze a hó végére. Büszke magyar nem éhezik.
De visszatérve a mesékhez. Azért mégiscsak konstruktív volt, hogy ennyit vitáztunk a könyvön. Össze is írtam az 5 egyformán kedvenc kommentemet, amiből sokat tanultam. Jó, jó, mindjárt mutatom, ne legyetek olyan türelmetlenek.
Szóval az első: „az lmbtq-t kellene kitiltani Magyarországból!” – bár pontosan nem tudni, hogy egy szót vagy rögtön a lakosság 5 százalékát, azaz cirka félmillió embert tiltana ki a posztoló, bármi legyen is a félelem tárgya, úgy tűnik, mélyen gyökerezik.
A második: „alapba bűn!” – mit mondjak? Örök klasszikus.
A harmadik: „A valós, túlélő, a fajfenntartás biológiájának alapjaira kell a gyermekeket tanítani” – öö, nem lehetne mégis inkább a meséket?
A negyedik komment arra a hírre érkezett, hogy Csepel után Mezőkövesd is betiltotta az ovikban a könyvet (nem mintha előtte kötelező lett volna). Azt írja a hozzászóló: „őszintén örülök, és várom, hogy Vecsés is ezt tegye” – pluszpont, hogy be is taggelte Vecsést.
És az utolsó: „rá se rántson, Emőke!” – a mondat, amitől menten megnyugszol, miután 1200 kollégád határolódott el tőled. Amúgy igen, elég sokat lógtam a Magyar Nemzet Facebookján, és úgy hívtam, készülés a véleménycikkre. Legalább nektek már nem kell böngészni. Szívesen. Mi, hogy szavaznátok is? Hát felőlem:
Szerinted melyik a legviccesebb negatív komment, amit találtam?
Bagdy Emőkével egyébként nem az a bajom, hogy el sem tudom képzelni, mi az a tudatmielinizáció, vagy hogy Mérei Ferencre hivatkozik, akinek kerek 50 évvel ezelőtt jelent meg a Binét Ágnessel közösen írt Gyermeklélektan könyve. Még azt is elnézném neki, hogy legutóbb Varga Mihály kampányfilmjében szerepelt (biztos nagyon rendes ember, ha közelről ismered), és igen, talán azon is túltenném magam, hogy pszichológus létére a deviancia szót használja (mármint rám is, meg a szerelmemre, meg a barátaimra). Csak azt nem értem, hogy írhat ki közben ilyeneket, hogy a „különbözőség megbélyegzése számára teljességgel elfogadhatatlan”. Hiszen én támogatlak, te kis deviáns, hát nem érzed?
Kéne most már ennek a cikknek valami átgondoltabb mondanivaló. Mi itt a Díványnál szeretjük pontokba szedni az élet tanulságait, hogy ti könnyedén végigsuhanhassatok rajtuk, miközben ezer más dolgot csináltok párhuzamosan. Akkor legyen az, hogy a mesekönyvvel kapcsolatban felmerülő leggyakoribb kifogások. Címnek mondjuk elég gyenge, majd adunk neki másikat.
#1 De hát a minőség…
Milyen érdekes, hogy amint megjelenik egy olyan mesekönyv, amely marginalizált vagy hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó szereplőkről szól, a minőséggel kapcsolatos elvárások az egekbe szöknek. A könyvről heteken belül kritikát jelentet meg az Élet és Irodalom, egymás között is megy a gondolkodás, hogy mit kéne még tudnia a szövegeknek, mert ha azt is tudná, pont azt az egyet, akkor semmi bajunk nem lenne vele. De így? Miközben az előszóban fel van tüntetve, hogy 8 új alkotó meséje is bekerült a gyűjteménybe, illetve minden szerzőtől olvashatunk rövid bemutatkozást – ritka átlátható, korrekt gesztusok.
Amúgy meg ti mikor jártatok utoljára könyvesboltban? Most őszintén, mennyi, de mennyi együgyű és randa mesekönyv van a piacon? És kit szokott ez érdekelni? Teszem hozzá, sokszor a gyerekeket sem. Ha bárki vett már gyönyörű fajátékot egy gyereknek, majd végig kellett néznie, hogy egész este a csomagolópapírral játszik, az tudja, miről beszélek. Igen, ez egy klímatudatosság előtti emlékem, és nem, egyáltalán nem gondolom, hogy a Meseország ne lenne jó könyv. Köszi, Labrisz, a sok munkát vele!
#2 De hát túl bonyolult...
Attól féltek, hogy a gyerek kognitív szempontból (mármint gondolkodásilag) nem fogja tudni követni a sűrűn teleírt oldalakat? Mielőtt teljesen kikészülnétek, elmondom, szerintem mi történik ilyenkor. Legutóbb, amikor az unokahúgomnak olyan, egyébként életkorban illeszkedő mesét olvastam fel, ami valamiért mégsem kötötte le a figyelmét, tudjátok, mit csinált? Elkezdett izegni-mozogni! Ha ez nem lenne elég, egyszer csak felállt, és összevissza ugrált a szobában – a frászt hozta rám! Aztán meg hogy játsszunk inkább a plüssállataival, és már nyomta is a kezembe Zümzümöt, hogy legyek én az anyukája, ő meg elkezdett ringatni egy kis mopszot (jó, később meg is szültük őket, ami tényleg vicces). Mi, hogy alvás előtt már ne ugráljon? Ez nem esti mese volt. Amúgy meg ha nem tudja követni, válasszatok másikat, ezt meg jegeljétek.
#3 De hát túl korai…
Emőke azt írja, „egy adott kor alatt a gyermek szexuális érzékenyítése nem javallott”. Halkan jegyzem meg, 1E megosztást kapott ez a poszt. Ami különös, mert ezekben a mesékben szó sincs a szexről (vesd össze: fajfenntartás biológiájának alapjai). Elmondom inkább, mi van benne. Ott van például Trivadar, a kis nyuszi, aki három füllel született. A polgármester azt szeretné, ha kitennék prédául az erdei sasoknak. Erre azért felhorkan egy süni, hogy jó, de ő meg tüskés. Az éticsiga is kiakad, hogy ő meg a hátán hordja a házát. Trivadar megmenekül, de így is nehéz gyerekkora lesz. Épp a „fülecskéit gyürögetve próbálja álomba ringatni magát”, amikor meghallja, hogy ég a nádas, amit semmilyen kétfülű állatka nem képes ennyire korán érzékelni. Szóval Trivadar megéli, hogy a különbözősége hasznos lehet, ő maga pedig szerethető. Durva, mi, Spigot ezredes?
Amúgy meg nem értem, miért kellene azt az illúziót kelteni, amíg a gyerekek kicsik, hogy mindenki teljesen egyforma ebben az országban, azaz fehér, középosztálybeli, ciszheteró, nincs fogyatékossága stb. Pláne ha a gyerek maga is roma, kerekesszékes, két apukája van vagy egy buzi nagynénje? Egy csomó melót megspórolnánk, ha a gyerekeket helyből nyitottságra és többféle nézőpontot is kezelni képes rugalmasságra nevelnénk. Ja, hogy akkor jobban ellenállnának a propagandának? Az ciki.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
#4 De hát transzbuzi lesz tőle...
Nem, nem lesz. Vagy ha mégis, az nem azért lesz, mert gyerekkorában hallott egy mesét, amiben két királyfi összeházasodott. Én például 16 éves koromig nem tudtam, hogy vannak buzik, mégis az lettem (és sosem bántam meg). Azt majd később elárulom (nekem is vannak ám titkaim, Gabriela!), hogy ki volt az egyetlen mesefigura, akivel azonosulni tudtam gyerekkoromban. De most azt akarom mondani, hogy 1) ugyanolyan oké transzbuzinak lenni mint ciszheterónak; 2) nem tudjuk, mitől lesz valaki transzbuzi, és nem is érdekel minket, ha komolyan vesszük az első pontot. De attól biztos nem lesz, mert tud arról, hogy léteznek ilyen emberek; 3) ha mégis az lesz, és olvastak neki ilyen mesét gyerekkorában, legalább nem fogja azt érezni, hogy magányos űrlény, értéktelen selejt, a családja szégyene. Nagyobb eséllyel nem lesz öngyilkos, depressziós, szerfüggő vagy munkamániás. Mi, hogy ti is azt szeretnétek, hogy a gyereketek boldog legyen? Hát, attól nem fogja biztonságban érezni magát, hogy a szülei egy csomó mindenkit utálnak.
#5 De hát a fajfenntartás...
Most tényleg, nektek nem tűnt fel, hogy közel 8 milliárdan vagyunk ezen a bolygón, és már most totál leharcoltuk? Meg hogy vagyunk olyan tudományos szinten, hogy ha innentől kezdve egyetlen pénisz sem érintene egyetlen vaginát sem, akkor is tömegével létre tudnánk hozni utódokat?
#6 De hát a hagyományok…
Akkor most röviden felvázolom, hogy születnek az irodalmi kánonok, min múlik, hogy mely könyveket ismeri meg a nagyközönség. Ez általában úgy van, hogy a fennálló hatalmi rend pénzzel, felülettel, stb. azokat a szerzőket és műveket támogatja, amelyek illeszkednek a világképéhez, a többit meg igyekszik kihagyni, átírni, elfelejteni, nem tanítani. Szóval a patriarchátust és a tradicionális nemi szerepeket éltető mesék nem azért léteznek ilyen nagy számban, mert örök érvényű, egyetemes igazságot hordoznak, hanem azért, mert a rendszernek az az érdeke, hogy ezek jussanak el az emberekhez, és a gyerekeket a legkorábbi időktől kezdve a rendszer megkérdőjelezhetetlenségére szocializálják. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. De amúgy senki nem mondja, hogy a népmeséket be kéne tiltani. Csak felmerült az igény, hogy másféle mesék is legyenek, amelyekben másféle nézőpontok, értékrendek is meg tudnak jelenni.
Ja, hogy ez titeket zavar? Engem meg az zavar, amikor egy mesében öntudatlan nőket csókolnak meg a srácok (mint egy zenei fesztiválon, komolyan), a lánynak be kell áldoznia a tehetségét a szerelemért, vagy éheztetéssel betörik koldusgúnyába öltözött királyfik, hogy ne legyen már olyan válogatós és önző. Mégsem darálom le a Hófehérkét, a Hamupipőkét, az Arielt vagy a Rigócsőr királyfit. Meg nem mondok olyat, hogy heterók, vörös vonal, hagyd békén a gyerekeinket. Sőt el is olvassuk őket, és beszélgetünk róluk. Ez az, amit egyetlen mesekönyvön sem lehet megspórolni. Mert mindegyikben lehetnek szép dolgok, meg lehetnek hülyeségek is, a világ már csak ilyen összetett hely.
Na, azért zárásként elmondom, melyik mesehőssel tudtam azonosulni gyermekkoromban. Már csak azért is, mert azt ígértem Balázsnak, a főszerknek, hogy erről fog szólni ez a cikk. De ha ezt most olvassátok, az jó, mert akkor ezt a szöveget is elfogadta. Szóval volt a Chip és Dale, alias a Csipet Csapat. Ha ti is a szottyosodó Y-generáció tagjai vagytok, vagy még öregebbek, már halljátok is a főcímdalt (ha nem, akkor gugli!). Ebben a mesében volt Kvarg Lipót Lipi, mit szépítsük, egy dagadt egér. De én nagyon bírtam, mert pilóta volt, folyton udvarolt Sziporka szívemnek, és imádta a sajtot, pont mint én. Amikor anyukám reszelte a trappistát a melegszendvicshez, mindig mondtam neki, hogy „felcsafajodik a pajszom”. Ő nevetett, én meg lophattam kicsit.
Borítókép és címlapkép: Csabai Kristóf / Dívány.hu
