Bizonyára sokunkkal megtörtént már, hogy értetlenkedve álltunk az épp dühöngő gyerekünk mellett, aki látszólag teljesen ok nélkül verte magát a földhöz a bölcsődében, a villamoson, vagy éppen otthon. Talán a váltózokni színe akasztotta ki, vagy a választott ülés elhelyezkedése – rejtély. Sok esetben ki sem derül a valódi ok. Ez a dackorszak, ami a kisgyermekkor (2,5–5 éves korig) uralkodó sajátossága. Ezzel az időszakkal és a hozzá tartozó hisztirohamokkal nem könnyű mit kezdeni. Nincs egy bevett módszer, ami minden körülmények között működik, ezért nem is lehet rá kellőképpen felkészülni. Idővel ugyan nyilvánvalóvá válhatnak számunkra bizonyos egyértelmű indikátorok, amelyeket jobb elkerülni, de meglepetések még így is érhetnek.
Szerzőnkről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint öt éves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Hiszen ki tudhatja előre, hogy mi váltja majd ki a gyerekből a felháborodást vagy érzelemkitörést? Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerekek nem direkt csinálnak parádét. Nem szándékosan hívják fel magukra a környezetük egy kilométeres körzetének figyelmét. Nem a büntetésünkre vágynak és valójában nem is az engedékenységünkre. Intenzív és impulzív reakcióik még önmaguk számára is ismeretlenek, éppen ezért a mi segítségünkre, a megértésünkre és iránymutatásunkra van szükségük azok megfelelő kezeléséhez. Ehhez pedig tudnunk kell, hogy mi zajlik bennük.
A két fő indikátor
A gyerekek sosem borulnak ki ok nélkül, csupán számunkra nem mindig világos, hogy mi az az ok. Felnőtt ésszel butaságnak, gyerekesnek tűnik háborúzni egy játékon, amiből kettő ugyanolyan van, vagy kétségbeesni azon, hogy a kedvenc bögre éppen koszosan ázik a mosogatóban, és ezért másikat kell választani. Ez azonban csak a felszín, ami mögött valódi és fontos értékek és érzések bújnak meg. Ha egy kicsit mélyebbre ásunk, megláthatjuk, hogy a gyerekek ugyanazokat az értékeket próbálják óvni, amiket mi is, mindössze abban mutatkozik különbség, hogy mi váltja ki azok fenyegetettségét. A gyerekek hisztirohamainak hátterében leggyakrabban két dolog áll: a tehetetlenség és a kiszámíthatatlanság érzése.
Kétéves kor körül, amikor felerősödik az önállósodási vágy, a gyerekek felfedezésre vágynak, arra, hogy megismerjék a világot és benne a saját határaikat. Hogy irányíthassák önmagukat és amennyire lehet, a környezetüket is. Amikor ebben gátolva érzik magukat, felerősödik a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség érzése, ez ellen pedig tenni akarnak. Szeretnék érezni, hogy hasznosak és hatékonyak. Felnőttként mi nem ugyanezt akarjuk?
Egy másik nagyon fontos érték a gyerekek számára a kiszámíthatóság, ez adja ugyanis az ő biztonságérzetüket. Még felnőttként is igen rosszul tudjuk viselni, amikor valamit nem vártnak, bizonytalannak érzünk, csak mi érettségünknek köszönhetően képesek vagyunk megbirkózni vele. A gyerekeket még minden változás sokkal jobban megviseli, különösen, ha nem számítanak rá. A fentebb említett önállósodási vágy pedig erre még inkább ráerősít. Ezért omlanak össze, ha más színű a zokni, ha nem az jön értük, akit gondoltak, és ha nem úgy néz ki a leves, mint otthon. Butaságnak tűnik, pedig valahol pont az fontos a számukra, ami számunkra is. Akkor tudunk nekik a legjobban segíteni, ha ezt megértve és elfogadva nyújtunk mintát arra, miként barátkozzanak meg azzal, amivel nem mindig könnyű.
Érzelmi labilitás
Azért is fontos látnunk, hogy milyen értékek bújnak meg a gyerekeink viselkedése mögött, mert érzelmi túlfűtöttségük könnyen elvonja róluk a figyelmünket. A dackorszak nagyon összetett fejlődési és érési folyamat: a gyerekek önállósodásra vágynak, ugyanakkor értelmileg és érzelmileg még nincsenek teljesen felkészülve a változás következményeire. Racionális agyuk (a frontális lebeny) éretlensége miatt az érzelmeik irányítják őket, ráadásul nagyrészt kontroll nélkül. Nem képesek felismerni, megfogalmazni vagy irányítani a feltörő érzelmeiket, mert ahhoz a racionális agyuk érettségére lenne szükség. Impulzív érzelmeikkel szemben tehát tehetetlenek és bizonytalanok, amit a szülői fegyelmezés és elutasítás csak tovább erősíthet.
Mi, felnőttként már tapasztalatból tudjuk, hogy az önállóság tele van rizikóvállalással, váratlansággal és felelősséggel, a gyerekeink viszont még ennek felfedezése előtt állnak. Ezt időbe telik elsajátítani, ezért is igyekeznek mintát venni rólunk, még ha nem is látszik. A korai évek során a gyerekek számára a szülők nyújtanak példát, megoldási lehetőségeket saját viselkedésükkel a nehéz helyzetek kezelésére. Ilyenkor sokszor úgy gondoljuk, hogy az számít, amit mondunk nekik, ez azonban nem teljesen igaz. Az elsődleges mintát az érzelmek kezelésére azzal nyújtjuk, amiként saját nehéz helyzeteinkre reagálunk. Mi felismerjük, elfogadjuk, megfogalmazzuk érzéseinket, mielőtt szabályozni próbáljuk? Csak ennek megléte után számít, hogy milyen gyakorlati segítséggel szolgálunk a gyerekeinknek. Mintha érzelmi coachok lennénk, akik abban segítenek, hogy a gyerek is megismerhesse, elfogadhassa, majd pedig hatékonyan irányíthassa az érzelmeit.
Gyorsabb a fejlődés az ördögi kör elkerülésével
Ahogy az eddig olvasottakból láthatjuk, minden összefügg mindennel. Egy hároméves képes dühbe gurulni attól, hogy más péksütivel érkeztünk hozzá a bölcsibe, mint szoktunk, hiszen váratlanul éri. Ha mindezt még ingerülten és türelmetlenül is reagáljuk le (saját bizonytalanságunk miatt is), azzal az ő bizonytalanságérzését erősítjük tovább, növelve a belső feszültségét, ami ellen tehetetlen. Kész is az ördögi kör.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A feladatunk persze nem is az, hogy mindezektől megóvjuk őket, hiszen csak tapasztalatok árán fogják tudni fejleszteni a szükséges készségeiket, ugyanakkor valamit mégis tehetünk a gyorsabb tanulás érdekében. Először is mindig meg kell próbálnunk megfogalmazni, hogy valójában mi okozza a gyerek elégedetlenségét, függetlenül tőlünk. Gyakran vesszük magunkra a gyerekünk problémáját, ami azért lehet veszélyes, mert ezáltal csökken a magabiztosságunk, és automatikusan védekezni kezdünk, akaratlanul is még nehezebb helyzetbe hozva ezzel a gyereket. Problémák vannak és lesznek is, a szülői feladatunk tehát, hogy ezeket lehetőleg természetesen kezeljük: elfogadva a helyzetet, az érzést, egymást, és különösebb kioktatás nélkül inkább közösen találni rájuk megoldást.
- Próbálj rálelni a fő problémára! Az intenzív érzelmek könnyen eltérítenek minket a fő kiváltó okoktól: tehetetlenség, kiszámíthatatlanság, biztonság. Pedig a valóság valahol mindig itt rejlik.
- Segíts megfogalmazni, hogy mit érez! A legijesztőbb a gyerek számára, hogy ő sem tudja, mi történik vele. A mi segítségünkkel viszont egyre hamarabb lesz képes maga is érthetően a tudtunkra adni.
- Ne kizökkenteni akard, hanem elfogadni! Amilyen paradoxnak hangzik, olyan hatékonyan engedi oldani a belső feszültségeket a jelenlétük elfogadása. Ha pedig mi elfogadjuk, a gyerekeink is hamarabb tanulnak meg megnyugodni önállóan.
- Mutass példát! Néha végezz önvizsgálatot, hogy te hogyan reagálsz a bizonytalanságra és a tehetetlenségre. Ezzel nemcsak mintaként szolgálsz a gyerek számára, de a felismeréssel te is megértőbbé válhatsz vele szemben.
Semleges, természetes hozzáállásunk a gyerekek hiszijéhez azért gyorsíthatja a fejlődési folyamatot, mert nem fűzi tovább a negatív szálakat, amelyek az ördögi körhöz vezetnének. A dackorszak sajnos nem kikerülhető, megfelelő kezelésével viszont könnyíthetünk az átfutási időn. Ha értjük, mi áll a háttérben, úgy megértőbb, türelmesebb és magabiztosabb segítséget nyújthatunk, ezzel pedig a kettőnk kapcsolata is tovább mélyülhet.
