Korai zenei nevelés: akkor is fejleszt, ha nincs hozzá érzéke a gyereknek

A zene fontossága a fejlődés tekintetében többnyire köztudott. Mind számtalanszor találkoztunk már valamilyen formában azzal a klisével, hogy Mozartot kell hallgattatni a gyerekkel, hogy kellően intelligens felnőtt váljék belőle. Tudjuk azonban, hogy ténylegesen milyen hatással van a gyerekek agyi fejlődésére a zene? Valójában mindenütt ott van, ahol ritmust és dallamot észlelünk. Különböző formában ugyan, de átszövi a kapcsolatunkat a világgal. Ott rejtőzik a testünkben, a mozgásunkban, a kommunikációnkban, a lelkiállapotunkban, a madárcsicsergésben, de még az utca zajában is. Születésünktől kezdve megvan az a képességünk, hogy észleljük a dolgok zeneiségét. Sőt, ez a képességünk segít minél hamarabb megérteni a világ történéseit. Talán nem is olyan véletlen, hogy összehangolódásnak nevezzük az újszülöttekkel való kezdeti összecsiszolódást. Számukra még ez az elsődleges információforrás, és ennek további támogatása a fejlődési területek mindegyikére pozitív hatással lesz.

Mi történik az agyban?

Anita Collins egy 2014-es TEDx-előadásában tűzijátéknak nevezi az agy működését zenehallgatás közben. A zene olyan összetett inger az agy számára, hogy hatására több központi terület is aktivizálódik. Feldolgozásához egyszerre használjuk a kéregállományban található mozgás-, látó- és hallóközpontot. Akár egy teljes testes edzés, a zene egyszerre dolgoztatja meg az agy különböző területeit. Sőt, azok egyéni fejlesztése mellett a két agyféltekét összekötő hidat is erősíti. A két oldal közötti oda-vissza információáramlás egyre gyorsabbá válik, miközben a használt idegpályák egyre változatosabbak és kreatívabbak lesznek. Ez különösen lényeges, tekintve hogy a tanulási folyamatok a két agyfélteke közös munkájával valósulnak meg. A korai zenei nevelés következtében a gyerekeknek fejlődik a mozgáskoordinációja, egyensúlyérzéke, beszédkészsége, figyelme, képzelete, valamint hatékonyabb és kreatívabb lesz az elméleti, a gyakorlati és az összetettebb problémamegoldó képessége is. Az énekes-zenés tevékenységek a gyerekek érzelmeit és memóriáját igénybe véve még a tanulási képességeiket is tudják fejleszteni. Egy emlék olyan, akár egy mozaikkép. Hosszú távú megőrzése annál valószínűbb, minél több apró darabból rakjuk ki. Hozzácsatolunk érzelmeket, látványt, hangokat, illatokat stb. A zene automatikusan felerősíti érzékeinket és érzelmeinket, ezért a memóriánk működésének eredményességét is fokozza. A korai zenei tapasztalatok tulajdonképpen átfogó pozitív hatást gyakorolnak az egész értelmi fejlődésre.

A zene ott lakozik a nyelvben is

Collins beszédében egy olyan kutatást is megemlít, amely azt bizonyította be, hogy már az újszülöttek is alkalmazzák a fentebb említett összetett, zeneelemző agyi funkciót. Arra használják, hogy megértsék vele édesanyjuk hangjának mondanivalóját. Hiszen a nyelvben is ott vannak a zenei elemek: a beszédnek van dallama, ritmusa, tónusa, hangulata. Ezek pedig mind üzenetet közvetítenek a csecsemő számára. Megtanulják, mikor vagyunk bosszúsak, vagy vidámak és játékosak, miközben anyanyelvük elsajátításához is kellő segédeszközt nyújt. Persze nem csak a babák figyelnek fel a zenei különbségekre, hiszen mi is ennek a képességünknek köszönhetően tanuljuk meg felismerni újszülöttünk eltérő üzenetű sírásait. Nyelvi fejlődésünk tehát már születéstől (sőt már előtte) megindul, és mindvégig szoros kapcsolatban áll a zenei készségekkel és azok fejlődésével. A zenei nevelés segíti megerősíteni ezeket a kezdetleges agyi kapcsolatokat, hogy a későbbiekben már tudatosan is képesek legyünk használni őket.

Korai zenei nevelés

Minél hamarabb találkozik egy gyerek a zene ajándékával, az annál hamarabb fogja támogatni a fejlődését. Mielőtt azonban idejekorán szolfézsra és zongoraórára járatnánk, komolyzenei koncertekre hurcolnánk, vagy csak állandó háttérzajként Mozartot hallgattatnánk vele, érdemes tisztázni valamit. Bár a „zenei nevelés” megnevezés valamiféle tudatos tanítást, oktatás sejtet, nem kell túlzásokba esni. A cél eleinte mindössze annyi, hogy lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek a zenével való találkozásra. Hogy a zene felkeltse az érdeklődésüket, és saját tapasztalatokkal gazdagodjanak általa, különösebb irányítás nélkül. Hála a Kodály-módszernek és Forrai Katalinnak, a korai zenei nevelés már a bölcsődékben is megvalósul, ugyanakkor egyre több helyen van lehetőség részt venni Ringató és Kerekítő foglalkozásokon is, amelyek a szülővel való közös, játékos tanulást teszik lehetővé.  

A dúdolgatás, mondókázás, éneklés, hangszerekkel való játék és a zenés mozgások az értelmi képességek fejlesztése mellett az érzelmi, a szociális és a személyiségfejlődésre is pozitív hatást gyakorolnak. Eszközt adnak a gyerekek kezébe, hogy kifejezhessék és megélhessék érzelmeiket, s ezáltal egyre nagyobb irányításuk legyen fölöttük. Hasonló a helyzet a mozgással. A zenei nevelés eszközei arra is lehetőséget adnak, hogy a gyerekek megélhessék belső vágyaikat, szerepekbe bújhassanak, s ezáltal formálgathassák a személyiségüket. Az énekes-zenés foglalkozások továbbá a társas kapcsolatokat is erősítik. A közös mókázás egymásra hangol, erősíti az összetartozás érzését, miközben a toleranciát, az önkontrollt és az egymáshoz való alkalmazkodást is gyakoroltatja. A gyerekkor legfőbb tevékenysége a játék, a kicsik azon keresztül tanulnak, és az éneklések, zenélések ezt képesek számukra biztosítani bármilyen körülmények között.

Zene, tanulás, tehetség

Azt már tudjuk, hogy a zene komplex figyelmet kíván, ezért is olyan nagy a jelentősége a gyerekek értelmi fejlődésében. Szintén Collins tesz említést egy olyan kutatási eredményről, miszerint akik korai zenei nevelésben vesznek részt, 20 százalékkal magasabb IQ-szintet érnek el, mint azok, akik nem. Persze sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha a gyerekünknek semmi érzéke nincs a zenéhez? A helyzet az, hogy mindannyiunknak van valamennyi érzéke hozzá, hiszen a nyelvtanulásunk is ennek függvénye. Többre pedig nincs is feltétlen szükségünk. Nem kell, hogy tehetségesek legyünk ahhoz, hogy előnyre tegyünk szert általa. Nem baj, ha a kisgyerek még pontatlan, botfülű, zajos, csak élvezze, amit csinál! Habár nekünk talán bántani fogja egy darabig a fülünket, neki viszont szüksége van az ismeretszerzésre és a saját tapasztalataira is. 

A tanulással való összefüggésében pedig még egy érdekesség kiemelendő. Valami újnak a megtanulása egyfajta belső frusztrációt okoz. Hogy ez örömteli feszültség vagy szorongás, az valahol a hozzáállásunktól függ. Bármelyik legyen is, a zene képes oldani annyira, hogy a motivációnk megmaradjon, mégis kiegyensúlyozottabb állapotba kerüljünk, és ezáltal hatékonyabban koncentráljunk. Lendületet, jóleső hangulatot ad. Kényelmet nyújt a kényelmetlen helyzetekben. 

Ezért is érdemes a zene szeretetével megajándékozni a gyerekeket, hogy mihamarabb megtapasztalhassák az értékét. Énekelhetünk nekik pelenkázáskor, kiránduláskor, esti mesénél, de még az is elég, ha mindezt a magunk szórakoztatására tesszük. Ha szeretünk és szoktunk mosogatás, barkácsolás vagy zuhanyzás közben dúdolgatni (esetleg éneklésszerűen kiabálni) úgy, hogy azt a gyerekünk is hallja, valószínűleg tapasztalni fogjuk ezek megjelenését az ő játékában is. Ennél többre pedig nincs is szükség.