A járványhelyzet ihlette a BridgeBudapest gondolatformáló közössége, az Edisonplatform által életre hívott projektet, ami az EdisonKids nevet kapta. A fő cél az volt, hogy a gyerekek olyan kreatív, de megvalósítható ötleteket gyűjtsenek, amelyekkel segíthetik a karantén miatt otthon egyedül játszó és tanuló, sokszor magányos társaikat.
„Hiszünk abban, hogy a gyerekeket is be kell vonnunk a párbeszédbe, szükség van a nyitottságukra, kreativitásukra, meg kell hallanunk a véleményüket és az ötleteiket. Ezért indítottuk útjára EdisonKids programunkat” – mondja Barta Nikolett, a projekt vezetője. A járványhelyzet arra ösztönözte az Edisonplatform csapatát, hogy újragondolják az eddig stratégiájukat, módszereiket, hiszen nekik is alkalmazkodniuk kellett a koronavírus által teremtett körülményekhez. „Ebben az időszakban született meg az EdisonKids is, amely lehetőséget ad arra, hogy több generáció, különböző szakmai tudással és háttérrel rendelkező emberek fogjanak össze, és a mindenkit foglalkoztató problémákra közösen, együttműködve adjanak válaszokat” – meséli a projekt vezetője.
Megéri odafigyelni rájuk
Egy országos felhívás keretein belül az EdisonKids csapata arra kérte a 10-16 év közötti kreatív, nyitott, ötletekkel teli gyerekeket, hogy hozzanak innovatív, de kivitelezhető megoldásokat arra, hogyan lehet segíteni azoknak a kisebb gyerekeknek, akik otthon, magányosan töltik a délutánjaikat. A szervezők elsősorban a közösségi felületeken keresztül igyekeztek megszólítani a fiatalokat. Végül közel 20 pályamunka érkezett, melyek közül 10 csapat került tovább a projekt mentorációs szakaszába.
„A továbbjutó csapatok ötleteinek továbbfejlesztését egy héten át egyetemista és fiatal felnőtt mentorok segítették. Az egyetemista mentorok toborzásában a Milestone és a Láthatatlan Egyetem volt partnerünk, akik egyébként is nagyon elkötelezett diákokkal állnak kapcsolatban. Végül 11 mentorral kezdtük el a munkát, volt közöttük pedagógus, mérnök, pszichológus, közgazdász szakos és orvostanhallgató, de már néhány év munkatapasztalattal rendelkező projektmenedzser, járműmérnök és SEO-szakember is vállalkozott a feladatra. Fontos szempont volt a mentorok kiválasztásánál, hogy motiváltak, megbízhatók és lelkesek legyenek, és külön előnyt jelentett, ha foglalkoztak már fiatalabb gyerekek fejlesztésével” – meséli Nikolett. A gyerekcsapatok egyetemista mentorokkal történő összepárosításában nagy szerepet játszott az érdeklődési kör és a mentorok személyisége, habitusa, de fontos volt az is, hogy az adott mentor milyen területen jártas, a tapasztalataival melyik csapatot tudná leginkább segíteni.
Azok, akik továbbjutottak, négy alkalommal találkoztak az online térben a mentorokkal, mielőtt bemutatták volna az ötleteikből készült koncepciót a zsűri tagjainak. „A csapatok többségében digitális megoldásokkal pályáztak a kihívásra, jól látszik, hogy a technológia ennek a generációnak szervesen hozzátartozik a mindennapjaihoz, az interneten történő kapcsolattartás a barátaikkal, a gamifikált applikációk sokkal természetesebbek számukra, mint sokszor nekünk, felnőtteknek. Bevallom, voltak olyan pályázati videók, amikben a gyerekek olyan kifejezéseket és szavakat használtak, amiket elsőre, felnőtt fejjel nem értettünk és utána kellett néznünk, de ez számomra éppen azt jelenti, hogy nagyon is sokat tudunk tanulni a gyerekektől” – tette hozzá a projektvezető.
Mi is tanulhatunk tőlük
A szervezők tapasztalatai szerint nem okozott nehézséget megtalálni a különböző generációk számára a közös hangot, a gyerekek pedig örömmel vették, hogy a folyamat egésze alatt kapnak visszajelzéseket, foglalkoznak velük, segítik őket a mentorok. „Azt gondolom, hogy fontos időről időre kikérni a gyerekek véleményét, minél több olyan helyzetet teremteni, amikor bevonjuk őket a párbeszédbe, különösen az őket érintő kérdésekbe. Egészen bámulatos meglátásaik és kreatív gondolataik vannak, nagyon sok mindenről van véleményük. Értékelik és meghálálják, ha partnerként tekintünk rájuk. Mi, felnőttek képesek vagyunk sokszor túlbonyolítani helyzeteket, a gyerekek sokszor segítenek egyszerűsíteni, vagy éppen felteszik azt a kérdést, ami nekünk eszünkbe sem jut, pedig megoldáshoz vezet” – folytatja Nikolett.
A fődíjat a Názer Sisters csapata nyerte el, amely tervezett applikációjával különböző életkorú, de hasonló érdeklődési körrel rendelkező embereket kötne össze, gyerekeket és időseket, így nem csak egyetlen korosztály magányán enyhítenének. Lili és Panni ötlete saját tapasztalataik alapján született: Gusztáv, a tengerimalacuk kapcsán lettek jóban idős szomszédukkal, akivel a karantén miatt nem tudtak találkozni. Ötletük így nemcsak a gyerekek nehézségeit helyezi a középpontba, hanem fontos társadalmi problémára hozhat megoldást. Az EdisonKids azonban nem áll meg az ötletek szintjén: a nyertes ötlet mellett két további csapatot is támogatnak abban, hogy az Edisonplatform menő cégeivel közösen prototípusok készüljenek, és megvalósuljanak a gyerekek elképzelései.
„Nagyon szeretnénk folytatni és rendszeresíteni a programot, mert azt látjuk, sokakat mozgat meg, rengeteg új dolgot indít el. Ősszel újabb izgalmas kihívással jelentkezünk, hogy még több gyerekkel, Magyarország fiatal feltalálóival, kreatív és nyitott fiatallal dolgozhassunk együtt” – zárja Barta Nikolett, az Edisonplatform operatív vezetője.
