Így formálja át a járvány az iskolát

Amikor két hónappal ezelőtt hivatalos lett, hogy a magyar közoktatási rendszer is egyik napról a másikra új, digitális pályára áll, sokan féltek, mások bizakodva tekintettek a jövőbe. Az élet mindkét tábort igazolta. Azok félelmei, akik a lemaradókért aggódtak, akik attól tartottak, hogy azok a családok, ahol semmiféle infrastruktúra nem adott ehhez, a korábbinál is nagyobb hátrányban lesznek majd, sajnos beigazolódtak. De azok sem tévedtek, akik az elejétől kezdve abban bíztak, hogy iskolák, tanárok és szülők is felnőnek majd a feladathoz. Mert ott, ahol erre egyáltalán lehetőség volt, legtöbbször megtörtént ez is. 

Június 15-étől, a tanév hivatalos végével sokaknak lesz könnyebb az élet, de már most látni azt is,  hogy az elmúlt két hónap olyan gyökeres változásokat eredményezett, amelyek vélhetően az elkövetkező időszakban is meghatározzák majd azt, ahogyan a tanuláshoz és az iskolához viszonyulunk. A The conversation hét olyan területet emel ki, ahol semmi nem lesz már ugyanolyan.

1. Megváltozott iskolai környezet

Akármikor is térnek majd vissza az iskolába a gyerekek, a járványhelyzet alapvetően fogja megváltoztatni a korábban ismert kereteket. A sok lehetséges forgatókönyvben (csoportbontásban tanuló gyerekek, részleges online/iskolai oktatás, távolságtartás) egy a közös: napirenden lesz, hogy hogyan védekezhetünk a fertőzés ellen. A személyes higiénia szerepe a korábbinál is nagyobb lesz, elképzelhető, hogy hosszabb távon is valamilyen védőfelszerelést, legalábbis maszkot kell viselniük legalább az iskolában dolgozóknak, és szülői és pedagógusi oldalról is érzékenyebbek leszünk majd az olyan apróbb, korábban az iskolában is átvészelt betegségekre is, mint egy egyszerű megfázás. Valószínűleg hosszabb időre állandósul az érzés: helyzet van.

2. A gyerekeknek és családjaiknak minden eddiginél több támogatásra lesz szükségük

A gyerekek többségének komoly kihívás volt a bezártság, és azok a kicsik és fiatalok, akik a nagyvárosi betonrengetegben élnek, az elmúlt időszakban alig találtak lehetőséget a szabadtéri játékra, feltöltő tevékenységekre. Mindemellett a nyári szünetet is beleszámítva fél év telhet el úgy, hogy a korábban megszokottnál jóval kevesebb személyes kortárskapcsolattal kell beérniük. Nagyon sok család számára az elmúlt időszak komoly krízist jelentett, sokan elvesztették a munkájukat, ráadásul az otthoni iskoláztatással járó stressz még a jól funkcionáló családokat is megrengette kicsit.  Sok gyerek pedig ennél is komolyabb kihívásokkal, elhanyagolással, sőt bántalmazással kellett hogy találkozzon ezekben a napokban. A vírus emellett sok családot közvetlenül is érintett, sokan veszítették el szeretett családtagjukat a betegség következtében. Fentiek miatt szinte nem lesz olyan gyerek, akinek ne lenne szüksége extra odafordulásra és együttérzésre az iskolában. Az erre való felkészülés kulcsfontosságú lesz a következő tanév sikere szempontjából.

3. Készségek tűnhetnek el

Sok készség odalett az elmúlt időszak alatt, és fog tovább kopni a szünet során is: összesen csaknem hat hónapot töltenek otthon most a gyerekek. Sokan olyan közegben, ahol minimális, vagy nem az életkoruknak megfelelő inger éri csak őket. Az iskolások többségének ismét bele kell majd szoknia az iskolai keretekbe, sokaknak lesz kihívás visszaszerezni a figyelem irányításának képességét, a türelmet, ismét beleszokni az iskola által elvárt szabályrendszerbe. Sok olyan gyerek kerül majd vissza az iskolapadba, aki az elmúlt hetekben minden korábbinál többet és intenzívebben csüngött a különböző okoseszközökön, mert amellett, hogy a tanulásnak is ez lett az egyik fő csatornája, ez a lehetőség volt leginkább kéznél akkor is, amikor kikapcsolódni szerettek volna. Egészen biztos, hogy a gyerekek közti szociális alapú különbségek még jobban kiéleződnek majd, és nagyon eltérő tudás- és ismeretszinttel kerülnek vissza az osztályokba. A helyzet feloldásához extra időre, türelemre és a pedagógiai munkát segítő dolgozókra is szükség lehet.

4. A testi, lelki és mentális egészség kiemelt szerepet kap majd

Testi és lelki egészségünk az elmúlt időszakban központi téma lett, olyasvalami, ami rendre meghatározta a közbeszédet is. A jövőben vélhetően nem fogjuk adottnak venni azt, hogy testileg és lelkileg és szellemileg is jól vagyunk, az egészség felértékelődik, a korábbinál is jobban védendő tényező lesz. Nemcsak a fizikai egészséget óvják majd jobban intézkedések, jogszabályok, tanárok és szülők, de a mentális egészségre, a lelki jóllétre is nagyobb hangsúly kerül majd az oktatási intézményekben is.

Az elmúlt hetekben nyilvánvalóvá vált, hogy a gyerekek egy része folyamatos segítést, támogatást igényel napi szintű feladatainak elvégzéséhez, és egy felnőtt segítő jelenléte nélkül képtelen feladatai elvégzésére. Sok családban csak ezekben a hetekben derült ki, hogy az iskolában addig elevickélő gyerek milyen súlyos tanulási problémákkal küzd, hogy mennyire nehéz a számára figyelmének összpontosítása és csatornázása. Az online feladatokat kiosztó pedagógusok szintén sok olyan problémával szembesülnek most, amelyek iskolai közegben, amikor a gyerekek rendre együtt írnak a tábláról, vagy közösen oldanak meg feladatot, nem rajzolódott ki ilyen élesen. A távoktatással töltött hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy ugyanabban az iskolai osztályban a gyerekek egy része szűk egy óra vagy még kevesebb idő alatt végez ugyanazzal a feladattal, sokan vannak viszont, akiknek szinte az egész napjuk rámegy ugyanerre. Ezeknek az információknak a birtokában, a különbségek szembeszökő volta miatt az osztálytermi munka sem lesz a korábbi menetrendben folytatható, és a jövőben vélhetően a korábbinál is nagyobb hangsúly kerülhet az egyéni fejlesztésekre és a feladatok egyénre szabására.

5. Nagyobb társadalmi megbecsülést kaphatnak majd a tanárok

A gyakorló szülők legalábbis a korábbinál jobban elismerik majd a munkájukat, vélik a szakemberek. Az elmúlt két hónapban nagyon sok családban először csodálkoztak rá arra, mennyire nehéz motiválni, akár csak egy gyerek érdeklődését is fenntartani, feladatainak pontos elvégzésére késztetni. Összevetni az 1-2 saját gyerekkel való tusakodás nehézségeit azzal, hogy egy-egy pedagógus napi sok órában akár 30-35 gyerekkel végzi ugyanezt, sok szülő számára nagyon tanulságos felismerést hozott. Épp ezért számítani lehet rá, hogy a szülők egy része a jövőben a korábbinál szorosabban követi majd gyereke előmenetelét, érintettnek és részben felelősnek is érzi majd magát, ezzel párhuzamosan javulhat a szülők és a tanárok közötti kooperáció. 

A folyamat ugyanakkor visszafelé is érzékelhető lesz majd. Sok pedagógus egyben kisgyerekes szülő is, ők pedig mindkét oldal kihívásait és előnyeit is nagyon élesen látták az elmúlt hetekben. Az ő számukra is a korábbinál világosabbá vált, milyen nehézségeket okozhat egy nem megfelelő mennyiségű, vagy a gyerek képességeivel nem szinkronban lévő feladat a gyereknek és az őt támogató családnak is. Ha minden jól megy, a jövőben ebből az irányból is omlik majd egy kicsit a szülők és pedagógusok közötti fal.

6. Felértékelődik a szakképzés

A vírushelyzet miatt pillanatok alatt összeomló gazdaság élesen világított rá, milyen nagy szerepe van a mindennapok működtetésben azoknak, akik nem a legmagasabb társadalmi presztízsű, ugyanakkor gyakorlati tudást és szakképesítést igénylő munkákat végzik. Jelentősen felértékelődött nemcsak az élelmiszeriparban dolgozók szakértelme, de mindazoké, akik nélkül a mindennapokban jóval kisebb kényelemben élnénk, nem lennénk biztonságban, esetleg nem kapnánk megfelelő egészségügyi ellátást.

A jövőben vélhetően megnő nemcsak ezeknek a szakmáknak a presztízse, de az ezeket a szakmákat oktató intézményeké, illetve a felnőttek szakképzéseié is. Elképzelhető az is, hogy egyre nagyobb elismertsége lesz az úgynevezett kétkezi munkának, azoknak a tevékenységeknek, amelyek esszenciálisak a társadalom mindennapjainak működéséhez, és amelyek jó régen nem kapták meg az őket emiatt megillető figyelmet. Ez pedig ideális esetben a képzések színvonalának emelésével is jár majd. 

7. Több és kevesebb technika az oktatásban

Az elmúlt hetek megmutatták, milyen sok olyan területe van az iskolai oktatásnak, ami tulajdonképpen gond nélkül átvihető az online térbe. Széles körben lettek ismertek az ilyen jellegű kezdeményezéseknek teret adó platformok, a különböző oktatási alkalmazások, a játékos tanulást fejlesztő applikációk a kisebbeknek is, középiskolások, egyetemisták pedig azzal is szembesültek, hogy otthonunk kényelméből akár a legnagyobb egyetemek kurzusaiba is bekapcsolódhatnak. Mindeközben ugyanakkor az is kiderült, hogy világszerte gyerekek milliói számára egyáltalán nem érhetők el ezek a felületetek, és nagyon sok olyan család is van, ahol az egyre inkább érzékelhető gazdasági válság miatt esetleg étel és wifi között kellett most dönteni. Ahhoz, hogy a digitalizálással szerzett előnyöket az iskolai mindennapokba is átvigyük, kulcsfontosságú lesz fejleszteni az ehhez kapcsolódó infrastruktúrát, és biztosan költeni kell a tanárok ilyen jellegű képzésére is. Ha ez megtörténne, a korábbinál biztosan nagyobb teret kapnának ezek a ma még alternatívnak számító oktatási módok is. 

A járványhelyzetben és a kényszerű otthon oktatással ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a technika nem helyettesítheti minden esetben a tanár személyes jelenlétét, és nagyon óvatosan és körültekintően kell kiválasztani, majd a gyerekek életkorára, tudásszintjére és lehetőségeire adaptálni az eszközök bevezetését. Az első időszakban az iskolába visszatérő gyerekek valószínűleg a korábbinál is jobban fogják szomjazni tanáruk személyes jelenlétét.

Most még nem látszik, mire számíthatunk szeptemberben. Sokan már a járvány következő hullámától tartanak, mások várják, hogy ott folytassák, ahol március közepén abbahagyták. Akárhogy is alakul, ugyanolyan már az oktatás sem lesz, mint a Covid-19-járvány előtt volt. Az viszont csak rajtunk múlik, hogy előnyére vagy hátrányára változik-e meg.