A koronavírus elindította a társadalom nagyobb megmozdulásait. Állami intézkedések mellett egyre nagyobb hangsúly kerül az egyéni megelőzésre, felelősségvállalásra és mozgalmakra a közösség védelme érdekében. Ennek oka jelenleg kevésbé a vírus veszélyének mértéke, mint inkább a további terjedés lassítása. A koronavírust a populáció többsége két lábon képes kihordani, de mind szeretnénk megvédeni azokat a szeretteinket is, akik beleesnek a magasabb rizikójú csoportokba. Ennek eredményeképpen egyéni felelősségvállalással és otthonlét megszervezésével képesek lehetünk a vírus országon belüli terjedésének minél eredményesebb megfékezésére. A rengeteg felmerülő szervezési kérdéssel kapcsolatban igyekeztünk megfelelő gondolatokat, javaslatokat, kérdéseket és válaszokat találni.
A lehetőségek felmérése
A hirtelen kialakult egészségügyi és gazdasági helyzet a családi dinamika megváltozását is magával hozza. Az iskolák, egyetemek és egyéb, gyerekeket ellátó intézmények bezárása komoly nehézséget jelent mindannyiunk számára. Hirtelen meg kell oldani a gyerekek felügyeletét, segíteni a távoktatás otthoni megvalósulását, biztosítani a nyugodt családi környezetet, miközben a szülői munkalehetőség is kérdésessé válik. A ’home office’ nem mindenki számára megoldható, ugyanakkor még az otthonról dolgozóknak sem lesz egyszerű a kivitelezés, amikor a gyerek (főleg, ha kicsi) folyamatos figyelmet igényel. A nagyszülők segítsége nem javasolt, a szomszédok felkérése valószínűleg keveseknek opció, de még a helyi kisközösségek sem mindenki számára nyújtanak valódi megoldást.
A jelenlegi helyzet arra kényszerít minket, hogy az állapotoknak megfelelően újragondoljuk és újraszervezzük a család hétköznapi működését. Fel kell térképeznünk, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre a minél gyorsabb és gördülékenyebb változtatásokra. Esetleg van-e olyan közeli kapcsolatunk, akivel lehetne szervezkedni gyerekügyben? Vállalnánk-e helyi kiscsoportos felügyeletet? Tudnánk-e váltogatni a beosztásunkat a családtagokkal, szomszédokkal, vagy igénybe vennénk egy önkéntes segítséget? Lenne-e lehetőség, ötlet a munkánk átszervezésére, új források alkalmazására?
Családi kupaktanács
A családi összhang megteremtéséhez mindenképpen érdemes összeülni a családtagokkal, és megbeszélni a lehetőségeket, ötleteket. Ebbe nemcsak a szülők tartoznak bele, hanem a gyerekek is, pláne iskoláskortól kezdve. Fontos, hogy tájékoztassuk őket a jelenlegi helyzetről olyan nyelvezettel és a téma olyan mélységében, amennyire azt az életkoruk engedi és kívánja. A gyerekek általában szívesen részt vesznek a felelősségvállalásban, amennyiben mi azt hagyjuk. Természetesen mérlegelnünk kell, hogy mire képesek, mihez elég érettek már, ugyanakkor mindenképp sokat jelenthet számukra is, ha bevonjuk őket a családi kupaktanácsba, és kikérjük a véleményüket és a vállalásaikat. Ezzel is elősegíthetjük, hogy felelősségtudók, gondolkodók, csapatjátékosok és talpraesettek legyenek az életben. Sokszor meglepően észszerű javaslatokkal képesek előállni.
A tinédzserek legtöbb esetben már vállalhatják a kisebbekre való vigyázást pár órára, persze bizonyos előre és közösen felállított szabályok mentén, figyelembe véve azt is, hogy erre ők szívesen vállalkoznak-e. Akár úgy, hogy addig a szülők a dolgozószobába vonulnak, akár úgy, hogy teljesen elhagyják a terepet.
Készíthetünk tervet arra, hogy ki miért felel, az mit foglal magában, és mikor szervezzük meg. Pontosan úgy, mint amikor a házimunkát osztjuk fel egymás között. A gyerekek, legyen szó szinte bármilyen korosztályról, szeretik a közös munkákat, az action planeket, amiket együtt hoztak létre, amiből mindenki ki tudta venni a részét, ami vizuálisan értelmezhető mindannyiuk számára, és ami azt jelzi, hogy bíznak bennük.
Újraszervezett napirend
A terv összeállításához kell egy napirend. Minél kisebb egy gyerek, annál fontosabb számára a biztonságérzet megteremtése. Ennek egyik alapvető eleme a rutinszerű napirend. Az intézményekből való kimaradás felborítja a gyerek által már megszokott rendszert, ami a biztonságérzetét is gyengítheti, még akkor is, ha a bölcsi, ovi vagy iskola helyett otthon lehet. Fontos szempont tehát, hogy az otthoni létet is megszervezzük, és igyekezzünk minél hamarabb összeállítani egy hétköznapi rutint. Ezalatt értendő egy általános ébredési, étkezési, játék-, levegőzési és lefekvési idő.
El lehet gondolkodni azokon a tevékenységeken, játékokon is, amiket a gyerek felnőttek nélkül is szívesen folytat, így kihasználva a felszabaduló időt bármilyen egyéb munkára – de mindenképp szánjunk időt a közös játékokra is. Fordítsunk kellő figyelmet arra, hogy ahogy a szülőknek, úgy a már kicsit idősebb (7+) gyerekeknek is szükségük van néha egy kis magányra. Talán napirendi ponttá is válhat a délutáni pihenőidő, amikor a kisebb gyerekek délutáni alvást tartanak, a nagyobbak pedig elvonulnak kicsit üzenetezgetni, olvasni vagy éppen tanulni, attól függően, hogy mikor éreznek több energiát az iskolai feladatok elvégzésére. Így nekünk is lehetőségünk van minél jobban kihasználni ezt a pár nyugisabb órát.
Társas kapcsolatok és kütyük
Bár az otthonmaradás feltételezi bizonyos társas kapcsolatok nélkülözését, ne szigetelődjünk el teljesen! A társaság mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek fontos a lelki jóllét megtartásához. Biztosítsunk lehetőséget a gyerekeink számára, hogy ápolni tudják kapcsolataikat, akár virtuálisan, akár személyesen a friss levegőn. Bár a személyes érintkezések nem javasoltak, egy-egy kirándulás nem különösebben népszerű helyeken fontos lehet az immunrendszerünk támogatásához. Ennek kivitelezésénél viszont mindenképpen vegyük figyelembe, hogy csak is kis létszámban legyünk, és állítsunk fel közösen szabályokat arra, hogy a kellő távolságtartás és higiénia megmaradjon! Amellett, hogy alkalmat biztosítunk az online kommunikációra, továbbra is vigyázzunk arra, hogy ne töltsenek túl sok időt a képernyők előtt! És persze lehetőleg mi se.
A virtuális mozgóképek túlstimulálhatják az agyat, ami nem válik előnyére sem a gyerek fejlődésének, sem a családi együttműködésnek. Miután az oktatás is online fog történni, még fontosabb, hogy megfelelő határokat húzzunk az eszközhasználatra. Igyekezzünk figyelembe venni a WHO ajánlását, különösen a kisebb gyerekeknél. A fiatalabbakra azért érdemes még inkább odafigyelni, mert amennyiben az idősebb testvérek és a szülők is kénytelenek hosszabb időt tölteni a képernyő előtt, a kisebbek is igényelni fogják majd. Helyette szánjunk időt a közös együttlétekre, amikor mesélünk akár könyvből, akár fejből a kisgyerekeknek. Az így hallott történeteket fantáziájuk alapján még tovább is fejleszthetik, rajzolhatnak, festhetnek, gyurmázhatnak hozzá.
Az együttműködés alapja
Számolnunk kell azzal, hogy a változás mindannyiunk számára nehéz. A gyereknek is, még ha jelenleg örömmel is veszik a hirtelen szünetet. Azért ez mégsem nyári szünet lesz, és valószínűleg sok nehézséggel kell majd megküzdeniük, ahogy nekünk is. A mi feszültségünk pedig könnyen rájuk is átragad. Türelemmel és megértéssel kell lennünk egymás iránt. A valódi együttműködés alapja az értő hallgatás, a saját őszinte gondolataink, érzéseink megosztása és az egymás iránti bizalom. Az otthoni biztonságos és jól működő légkör megteremtéséhez nélkülözhetetlen ez a három érték és képesség. Mind a felnőttek, mind a gyerekek között. Segítsünk a gyerekeinknek kifejezni érzéseiket, gondjaikat és ötleteiket! Higgyünk a kompetenciájukban, hallgassuk meg és vonjuk be őket is a mindennapokba! Támogassuk a tanárokat, és legyünk segítségül az online oktatás megvalósulásában, hiszen váratlanul ér mindenkit! Legyünk türelemmel, hallgassuk meg egymást, és osszuk meg őszinte érzéseinket, hogy valóban együtt találhassuk meg a megfelelő megoldást! Mutassuk meg, hogy bízunk egymásban, hogy egységben az erő!
