Apukák otthon a baba mellett. Mit gondolsz?

Ha az elmúlt évszázadokat nézzük, világszerte ilyesféleképpen szerveződtek a családok: míg a nők elsődleges feladata a gyereknevelés, a kicsik és nagyobbak ellátása és a háztartás vezetése volt, a férfiak inkább az ehhez szükséges anyagi háttér megteremtését tűzték ki célul. Nagyszüleink idejében még alig, szüleinkében még mindig kevéssé vettek részt kisgyerekeik napi életében az édesapák. Távollétük különösen élesen mutatkozott meg akkor, amikor a legkisebbekről volt szó: az etetés, altatás és pelenkázás sokáig kizárólagosan női feladat és egyben privilégium volt. 

Mi változott?

A korábbiakhoz képest szinte minden. A nyugati társadalmakban olyan átalakulások mentek végbe, amelyek több oldalról is kikezdték ezt a bevehetetlennek tűnő építményt, és amelyek hatására egyre több a hagyományostól eltérő működésű család. Amerikában 2016-ban már több mint kétmillió olyan família volt, ahol az apa maradt otthon a gyermekágyas időszak után a kisbabával, és az anya tért vissza a korábbi kereső tevékenységhez. Itthon is egyre elterjedtebb ez a családforma, a tavalyi évben megkétszereződött az ezt az utat választó apák száma. A tendencia határozottan érzékelhető még akkor is, ha nagyon sokan vannak, akiknek tökéletesen megfelel a mára már bejáratott forma, és ha a más utat választók sokszor előítéletekkel találják szembe magukat. Miért választják egyre többen ezt az utat? És milyen hatással van mindez gyerekre, szülőre, családra és a társadalomra?

Pénz, pénz, pénz

Az említett társadalmi átalakulás nem hagyta érintetlenül a munkaerőpiacot sem. Bár ma is sok helyen mutatkozik (akár jelentős) különbség azonos munkakörben foglalkoztatott nők és férfiak bére között, egyre nő azoknak a pároknak a száma is, ahol a nő visz haza több pénzt. Korábban mi is írtunk róla, hogy lassan világjelenség is lehet, hogy a különféle demográfiai változások miatt nő a magasan képzett nők és a kevésbé képzett férfiak aránya. Ez az eltolódás pedig, ha nem is mindig, de sok esetben vezet akár jelentős fizetésbéli különbséghez is – a nő javára.

Egy kisgyerek gondozása az első időkben egész embert kíván, és sokan vannak, akik (például különféle, a kötődéssel kapcsolatos vizsgálatokra hivatkozva) élete első 2-3 évében folyamatos odafordulást szeretnének nyújtani a gyereküknek. Az otthon maradó, és 0-24-ben a gyerekkel és a háztartással foglalkozó fél fizetése ebben az időszakban részben kiesik, hiszen mind a gyermekágyas időszak alatt, mind a gyed, majd a gyes jogán kapott ellátás alacsonyabb, mint az eredeti jövedelem. Azokban a családokban, ahol a nő jelentősen többet keres, mint a férfi, anyagilag mindenképpen akkor járnak jobban, ha az alacsonyabb keresetű férfi marad otthon, és a többet kereső nő továbbra is tudja folytatni a munkáját. Sokan ennek a megfontolásnak az alapján döntenek az apai gyed mellett. Ha a pelenkák, a ruhák és a gyerekek körül szükséges sok egyéb holmi csillagászati árára gondolunk, érthetővé válik, miért lehet akár anyagi motiváció is egy ilyen döntés mögött.

Karrier

Persze nem csak az anyagiakról van szó. Vannak olyan munkakörök, olyan szakterületek, ahol 1-2-3 éves kieséssel szinte lehetetlen visszatalálni a ranglétra korábbi állomásához, és ez is fontos szempont lehet, amikor mondjuk ötéves távlatban tervez épp jövőt a család. Azok a nők, akik ilyen munkakörben, például a versenyszférában vagy a művészeti életben dolgoznak, és akik számára a többéves otthonlét karrierjük derékba törésével járna, rendre szembesülnek az otthon maradás vs. a munka világába való visszatérés dilemmájával, és ha a karrier mellett döntenek, talán még az anyagi okokból cserélő nőknél is több negatív megjegyzésre számíthatnak a kívülállóktól. Egy nőnek nem lehet fontosabb a karrierje a családjánál, mondják, akik számára elképzelhetetlen ez a felállás. Szó sincs fontossági sorrendről, de ha lenne is, egy férfi esetében miért elfogadható mindez, kérdezik azok, akik ezt a másik utat járnák be.

Nem vagyunk egyformák

Érthető, hogy anyaként/apaként sem működik mindenki egyformán. Vannak olyan nők, akik évekig is boldogan töltik otthon az időt, a gyerekek körüli teendőket, a szerepjátékokat is maradéktalanul élvezik, és semmilyen más tevékenységért nem cserélnék el ezt az időszakot. Olyan apák is bőséggel akadnak, akik bár nagyon szeretik a gyerekeiket, kisebb korukban alig-alig tudnak kezdeni velük valamit. De éppígy nem ritka az olyan nő sem, akik nem érzi azonnal komfortosan magát a kisgyerekes anyuka szerepében, és az, hogy valaki mennyire tudja jól megélni, sajátjának érezni a kisbabás gügyögős időszakot, nincs feltétlenül összefüggésben azzal, hogy „mennyire szereti” a gyerekét. Ráadásul sokan ismerjük azt az apukatípust is, aki egy-egy összejövetelen vagy a játszótéren nemcsak a saját gyerekét tudja bármelyik pillanatban göcögő nevetésre ingerelni, de egy-két perc alatt az egész gyerekseregletet el tudja varázsolni. Ebben az esetben anyuka és apuka és a gyerekük is akkor jár a legjobban, ha felrúgják a hagyományos modellt. 

Átalakuló családtámogatások

Nemcsak a munkaerőpiac, de a családtámogatások rendszere is jelentős átalakuláson ment át, itthon például sok hibája ellenére európai viszonylatban is nagyvonalúnak mondható. A nemrégiben bevezetett gyed extra például lehetőséget teremt arra, hogy a gyed időszaka alatt is teljes állásban dolgozzon az azt igénybe vevő fél. Igaz, egyesek inkább kritikával illetik ezt az utóbbi rendszert, mert sok családban így a férfi csak névleg megy gyedre, hogy fel tudja venni a munka mellett a magasabb összegű támogatást, de a gyerekkel valójában a feleség van. Ugyanakkor sok családban működik például, hogy az anya teljes, az apa pedig részmunkaidőben megy vissza dolgozni, fizetését a gyeddel is kiegészítve, és látja el akár otthonról a munkáját, vagy hozza-viszi, „ügyezi” a bölcsődéskorú gyerek körüli teendőket. Sőt, idén januártól már a nagyszülőknek is lehetőségük van gyedre menni, igaz, valamivel szigorúbb feltételekkel, mint a szülőknek. 

Az apák is szeretnének a gyerekeikkel lenni

Az otthonlét anyai kötelesség és privilégium is volt sokáig: valóban ennek is, annak is érezheti az ember. Én például kiváltságnak éltem meg, hogy otthon lehettem, és nem volt opció, hogy másképpen álljunk hozzá, de utólag belegondolva ez a kőbe vésettség egyik féllel szemben sem mindig igazságos. Az otthon maradó nőre nemcsak a gyerekgondozás örömteli percei, hanem annak minden nehézsége is szakad, a férfi pedig nemcsak megkíméli magát az otthoni nonstop műszaktól, de le is marad egy sor élményről, gyerekkel töltött időről, amire egyébként neki is nagyon nagy igénye lenne.

Az olyan családok is egyre gyakoribbak, ahol azt érzik igazságosnak, ha mindkét szülő belekóstolhat az otthoni és a munkahelyi munka örömeibe és nehézségeibe is, és ha több gyerek van, akkor hol az egyik, hol a másik marad otthon, amíg csak lehet. 

Az apák nem szuperhősök. De az anyák sem. 

Sokan vannak, akik egyszerűen nem hisznek az apai gyed intézményében. Ők úgy gondolják, hogy a kicsik gondozása nem véletlenül a nőstények feladata az állatvilágban és a nők dolga az emberi társadalmak többségében. Ők úgy hiszik, hogy egy apa, legyen bármennyire is odaadó szülő, nem tud olyan érzékenyen reagálni, és fizikailag sem képes mindazt megadni, amit egy anya. Mások szerint viszont a szoptatást kivéve mindent meg tud tenni az apa is, feltéve, ha akar, és ha megvan erre a lehetősége. Azok közül a családok közül, ahol hosszabb távra az apa marad otthon, sokszor az a gyakorlat, hogy az első néhány hónap, a gyermekágyas időszak alatt az anya van otthon (ebben az időszakban a szoptatott babák sokszor igény szerint, napjában akár 8-10 alkalommal is mellre kerülhetnek), míg ennek letelte után megy vissza az anya dolgozni, és váltanak ritkább szoptatásra, egyes etetéseket tápszerrel kiváltva.

Nehézségek

Azok, akik úgy döntenek, hogy náluk a társadalmilag elfogadotthoz képest az apa nagyobb, az anya kisebb szerepet vállal a gyerek körüli teendőkben, nehézségekkel is meg kell, hogy küzdjenek. A munkába visszatérő anyákat gyakran vádolják karrierizmussal (ami a nők esetében gyakorlatilag szitokszónak számít), míg a gyerek mellett sürgölődő férfiaknak sokan azt róják fel, hogy nem eléggé férfiasak, hogy olyasmit csinálnak, ami nem az ő dolguk. Sokan vannak, akik a gyerekeket féltik: „neki az anyja kell” – mondják, baja lesz abból, ha nem az anyja foglalkozik vele. Ezekre az ellenvetésekre rendszerint azzal felelnek a családok, hogy a fordított modell szerint működni nem az anya távolmaradását jelenti, hanem egy sokkal kiegyensúlyozottabb, igazságosabb feladat- és élménymegosztás lehetőségét, ahol az apának és az anyának is van lehetősége kikapcsolódni a szülői és a munkahelyi üzemmódból is. 

És mi lesz a kötődéssel?

A gyerek és az elsődleges gondozó közötti kötődés kialakulásában kulcsszerepe van az első évnek. A gyerekben ekkor kialakuló kötődési mintázat egész felnőttkorára meghatározza azt, ahogyan a későbbi párkapcsolataiban majd elköteleződni tud, ráadásul ez az első időszak a szülővé válás szempontjából is kifejezetten fontos. Mindenképpen jó, ha ebben az időszakban mindkét szülőnek van módja kivenni a részét a gyerek körüli teendőkből. Sok anya tart attól, hogy sérülni fog a gyerek és a közte lévő kötődés, ha ennyire nagy szerepet enged az apának – az e szerint a módi szerint élő családok viszont cáfolják, hogy így volna. 

Egyes vizsgálatok szerint az apa jelentős szerepvállalása érzelmi stabilitást eredményez, és olyan magatartásmintákat is közvetít, amelyeket az anyai gondozás kevésbé. Szintén kutatások igazolják, hogy azokban a családokban, ahol a gyerekágyas időszak után az apa van többet otthon, az anyával való kötődés nem sérül, az anyák nem kockáztatják a gyerekükkel való igazán szoros kapcsolatot. 

Arról dönteni, hogy ki maradjon otthon a gyerekkel, nemcsak érzelmi, de anyagi természetű, akár logisztikai kérdés is lehet. Bármelyik megoldást is választják (vagy bármelyikbe is kényszerülnek a szülők), a gyerek számára bármelyikük rendszeres és aktív odafigyelése fejlesztő és érzelmileg támogató hatású lesz. 

És te mit gondolsz? Maradjon otthon az apa?

A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik: