Korábbi felmérésekből tudjuk, hogy a tanulók magasabb testsúlya rendre gyengébb iskolai eredményekkel jár együtt. A mögöttes tényezők feltárása azonban sokáig váratott magára. Nem lehetett biztosan tudni, hogy mi okozza az összefüggést: esetleg az akaraterő hiánya, az önbizalom alacsonyabb volta, esetleg a tanárok attitűdjeinek torzító hatása? Egy nemrég megjelent kutatás pontosan ez utóbbi feltételezést látszik igazolni. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük inkább az előzményeket.
#1 Kevesebbszer választanak túlsúlyos jelentkezőt
A jelentkezők testtömegindex-értéke hatással van arra, hogy mekkora sikerrel tudnak felvételt nyerni MA- és PhD-programokba. Burmeister és munkatársai közel 100 továbbtanulni vágyó személy ajánlólevelét elemezték az alapján, hogy mennyi pozitív és negatív kijelentést tartalmaztak, illetve összességében milyen minőségben írták meg őket. Az előzetes elvárásokkal szemben azt találták, hogy a túlsúlyos felvételizőkről szóló ajánlásokban több pozitívum szerepelt (a negatívumok és a minőség tekintetében nem volt különbség). Ám még ez sem volt elég ahhoz, hogy a személyes interjún tapasztalható negatív attitűdöket kompenzálni tudja! A túlsúlyos fiatalokat szignifikánsan kevesebbszer vették fel a különböző programokba, mint a vékonyabb társaikat.
#2 Intelligenciában és szorgalomban nincs különbség
Egy 2013-ban készült amerikai vizsgálat közel 1500 közép- és főiskolás diák részvételével azt mutatta ki, hogy a túlsúlyos fiatalok alacsonyabb érdemjegyei nem tükröznek alacsonyabb képességeket vagy szorgalmat. A résztvevőkkel a korcsoportjuknak megfelelő matematikai és szókincset mérő feladatokat végeztettek, és ez alapján meg lehetett állapítani, hogy a túlsúlyos fiatalok intelligenciában egyáltalán nem tértek el az átlagtól, mégis szignifikánsan rosszabb jegyeket kaptak. A kutatók a tanulók szorgalmát is igyekeztek feltérképezni: olyan kérdőívet töltettek ki velük, amely információt nyújt a személy lelkiismeretességéről, azaz arról, hogy mennyire jellemző rá a kitartás, a felelősségvállalás, a meggondoltság és az alaposság. Azonban ezek a pontszámok sem mutattak statisztikai összefüggést a gyengébb jegyekkel. A túlsúly és a rosszabb jegyek közötti összefüggés akkor is fennmaradt továbbá, amikor a tudósok számításba vették a demográfiai jellemzők (nem, lakhely, életkor) és az élettel való elégedettség esetleges hatását.
#3 A hiba a társadalom és a tanárok készülékében van
A terület tudományos eredményeit áttekintve Kristin Finn és kutatócsapata azt kezdte gyanítani, hogy a túlsúlyos gyerekek rosszabb jegyeinek inkább a diszkriminációhoz lehet köze. Bár az elhízottság iránti előítéleteknek kiterjedt szakirodalma van a pszichológiában, a tanárok sztereotípiáit eddig meglehetősen kevés kutatás állította a figyelem középpontjába. Finn és kollégái ezt ellensúlyozandó 133 tanárt vontak be a vizsgálatukba. Az amerikai külvárosi általános iskolákban működő pedagógusok úgy tudták, hogy a tudósok az érdemjegyek és a teljesítmény közti kapcsolatot kutatják. A tanároknak az volt a feladata, hogy egy 11 éves gyerektől származó rövid, kézzel írt, egészségről szóló fogalmazást elolvassanak és értékeljenek. Ezt a szöveget előzetesen külső szakértők egyöntetűen átlagos színvonalúnak minősítették. A tanároknak az irománnyal együtt a szerző képét is mellékelték. A fotón egy átlagos testalkatú fehér lány vagy egy 20 fonttal, azaz kicsivel több mint 9 kilóval nehezebb lány volt látható. A valóságban ugyanaz a gyerek szerepelt a képen, amelyet digitálisan alakítottak át.
#4 Ugyanaz a fogalmazás, eltérő értékelések
A fiktív diák testsúlyának sokrétű hatása volt a tanárok értékelésére. Azok a résztvevők, akik egy túlsúlyos gyerek művének hitték a fogalmazást, alacsonyabb osztályzatot adtak rá. Hajlamosabbak voltak azt is gondolni, hogy a tanulónak különórára vagy korrepetálásra van szüksége, összességében rosszabb jegyei lehetnek a suliban, illetve biztosan nagy erőfeszítések árán tudta csak elkészíteni a szöveget (mivelhogy feltehetően alacsonyabbak a képességei).
#5 A tagadás a legveszélyesebb!
Amikor a tanárokat nagy általánosságban kérdezték a jegyekkel történő osztályozás természetéről, szinte valamennyien azt állították, hogy az általuk adott jegyekre nincs különösebb hatása a diákok bőrszínének, nemének, testsúlyának vagy más fizikai adottságainak. A kutatásban azonban ennek az ellenkezője bizonyosodott be. Ez a tévedés még csak a rutintalanság vagy a szakmai idealizmus számlájára sem volt írható: olyan pedagógusok vettek részt a vizsgálatban, akik átlagban 16 éve voltak a pályán!
#6 Pedig nekik kéne segíteniük
Az előítéletek tudatosítása fontos első lépés lehet ahhoz, hogy egyáltalán megküzdhessünk velük. Persze érdemes hangsúlyozni, hogy 133 amerikai tanár eredményeiből nem lehet általánosító következtetéseket levonni. Annyi azonban bizonyos, hogy a pedagógusok Magyarországon sem vákuumban élnek: legyenek bármennyire is elkötelezettek, ők is átvehetik a társadalom által sulykolt sztereotípiákat – akár tudatosan, akár tudattalanul. Ez persze hatni fog a munkájukra, ha nem is feltétlenül szándékosan. Rendszerszintű problémák ezek, amelyek mindannyiunk életét megkeserítik. Ezért elengedhetetlen, hogy a pedagógus feltárja a saját belsővé tett, normákról szóló elképzeléseit, és kellő önreflexióval folyamatosan monitorozza azt, hogy ez mennyiben befolyásolja a működését. Hiszen a gyerekeket körülvevő más felnőttekkel egyetemben extra felelőssége van abban, hogy ne engedjen teret az iskolában az egyenlőtlenségeknek, valamint a lehető legjobban támogassa a fiatalt a pozitív testkép kialakításában.
