Nem véletlen, hogy egyre több országban ismerik fel, milyen jót tennénk a gyerekeinknek azzal, ha minél többet lehetnének kint ahelyett, hogy naponta több órát zárt térben, ülve töltenek. A szabadban altatás nagyon sok országban régóta rendszeres a bölcsődés, óvodás korszakban, és szülőként is tapasztaljuk, hogy mélyen, pihentetően alszik a gyerek, ha kint van. De mi van a nap többi szakaszával?
Kint vagy bent?
Itthon az ovisok még csak-csak elvannak, hiszen jó időben délelőtt és délután is kiadósan levegőznek – az iskolások viszont hétköznap már alig jutnak a kinttartózkodás öröméhez. A ki-be mászkálás amúgy is macera, főleg, amikor 20-25 kisgyereknek kell segíteni a le- és felöltözésben, rengeteg idő is elmegy vele, így ahogy megyünk bele a télbe, az óvodában is rövidül a kint töltött idő, a rövid óraközi szünetek pedig az iskolásoknak gyakorlatilag lehetetlenné teszik a hosszas kintlétet. Sokan, akár szülők, akár pedagógusok, nem is szeretik, ha sokat van kint a gyerek: őszi és téli időben megfázástól és ruhája bepiszkolódásától féltik.
És te? Mit szólnál hozzá, ha az intézményi mintegy nyolc órát nem a négy fal közé zárva, hanem 95 százalékban a szabadban tölthetné a gyereked? Ha megfelelő ruházat kiválasztásával, egy bármikor használható fűtött épület közelében, de alapvetően erdei környezetben lenne egész nap? Mindig, amikor nem esik vízszintesen az eső, vagy nincs extrém fagy? Én odalennék tőle.
Utópisztikus gondolat? Bár annak hangzik, valójában nem az. Egyes skandináv országokban, és ma már több nyugat-európai városban sorra nyílnak az ilyen intézmények. Dániában ma az óvodák mintegy tíz százaléka kültéri.
Erdei ovi-suli
Londonban a hónap elején nyílt meg az első kinti iskola, Dániában már több mint 50 éve működtetnek szabadtéri nevelési intézményeket, és Skócia is több településen üzemeltet szabadtéri preschoolt. Ez utóbbi intézménytípusnak beltéren sincs magyar megfelelője: a londoniba például óvodás és alsós gyerekek együtt járnak, tantervükben pedig viszonylag lazán kapcsolódnak a központi curriculumhoz.
A vegyes életkorú csoportokban élmény- és projektalapon tanulnak, kihasználva az erdei környezet adta lehetőségeket. Vagyis a kinttartózkodás nem önmagáért van: ahhoz, hogy valóban megadja azt a pluszt, amit remélnek tőle, sajátos pedagógiai módszerek és tanári rugalmasság is szükséges. Ahogy az egyik ott tanító pedagógus elmondta: „Tobozt gyűjtünk kinn, beszélünk róla, hogy milyen kapcsolat van a magok és a toboz között, közben elkezdünk gondolkodni, mit kezdjünk velük, ha már ott vannak. Például baglyokat készítünk belőlük, ennek kapcsán baglyos történetet, mesét kezdünk olvasni, és megtanuljuk, hogy vannak éjszakai állatok stb. Egyik új ismeret hozza a másikat, és a motiváció a gyerekek saját élménye és az abból táplálkozó lelkesedés. Azt tapasztaljuk, hogy a szabadban sokkal kreatívabbak a gyerekek, már csak azért is, mert folyton mozognak, keresnek, tapintanak, és mernek kérdezni.”
Bár az intézménybe járó gyerekek szülei teljes mellszélességgel támogatják az itteni pedagógiai munkát, nagyon sok az ellenző hang is: „Ne mondjátok már, hogy nem betegek folyton!”, mondják az itteni pedagógusoknak és szülőknek. Pedig tényleg. A kinti lét és az egész napos aktív mozgás erősíti a gyerekek immunrendszerét, a közös munkában pedig a személyiségük is pozitív irányban változik. Az ezekbe az intézményekbe járó gyerekek nemcsak testi értelemben ellenállóbbak, de jobban állják az élet viharait nagyobb korukban is – mondják a velük dolgozó szakemberek.
Természetesen mindez csak úgy működhet, ha a gyerekeket mindig az évszaknak megfelelő ruházatban hozzák be a szülők (vagy gyűjti őket össze az iskolabusz), és persze, hogy kell hozzá józan ész is: a pocsolyában ugrálás szemerkélő esőben és esőkabátban, gumicsizmában hihetetlenül érdekes és tanulságos, viszont őrültség, ha épp úgy szakad, mintha dézsából öntenék.
Szabadtéri ovi
Az ötletgazda dánoknál is egyre szaporodnak a szabadtéri iskolák, a kinti óvodáknak meg már több évtizedes hagyománya van. Ezekben az intézményekben az óvoda a legtöbbször erdei (a videóban látható példán ráadásul vízkapcsolatos) telken helyezkedik el. Az oviba járó gyerekek a nap döntő többségében a szabadban tartózkodnak, akkor is, ha nem a legkedvezőbben alakul az idő. Kisebb eső, szél vagy enyhe fagy semmiképpen nem oka a bent maradásnak. A kis csoport az egyébként nem elkerített telken két pedagógus társaságában jön-megy, kúszik, mászik, kacsázik, dobál, közben játszva tanul.
A kinti elfoglaltságot itt is módszertani újítások kísérik: a gyerekek például csak olyan játékokkal játszhatnak, amiket maguk eszkábálnak, nem játszótéren, különböző aktivitásokhoz fejlesztett kinti eszközökön, hanem a természet kínálta változatos felszínformákat igénybe véve játszanak. Vagyis ezekben az óvodákban ahelyett, hogy az épített környezettel a kinti világot próbálnák reprodukálni, ahhoz való hozzáférést adnak a gyerekeknek.
Persze a szabadtéri óvodák között is jócskán van különbség: nem minden intézményben kezelik a lenti videóban bemutatotthoz hasonló lazasággal a gyerekcsoportokat. A dániai Skive szabadtéri óvodája körül szándékosan nincs kerítés, szándékosan nem választja el valamilyen korlát a gyerekeket a közeli fjord vizétől, és nem sutyiban, hanem az óvodapedagógus tudtával mászik több méter magasra egy-egy ovis. Ha az ehhez hasonló könnyedség sokunknak könnyelműségnek is tűnhet, a sok izgalmas kinti aktivitás és a gyerekek lelkesedése nagyon vonzó innen nézve is.
Ahhoz, hogy a gyerekek profitáljanak a folyamatos kintlétből, nem feltétlenül szükséges egyből ennyire dánnak lenni, hiszen könnyű belátni, mennyi jó hatása van:
1. Viszlát, gyerekkori elhízás!
A gyerekek kinti léte természetesen nem passzív, hiszen folyamatosan mozognak, ez pedig óriási minőségi különbség nemcsak az iskolások padban kuporgásához, de még az óvodás korosztály korlátozott benti mozgáslehetőségeihez képest is. Kint folyamatos az inspiráció a mozgásra, mindig akad valami, amire fel lehet mászni, ami alatt át lehet kúszni, érdekesség, amit kicsit távolabb kell megnézni. A fenti videó ovisai télidőben is kinn vannak: alap, hogy nem ücsörögnek, hanem mozogva tartják melegen magukat. Márpedig több szabad mozgás = kevesebb elhízott gyerek.
2. Helló, kreativitás!
Míg osztálytermi, csoportszobai keretek között kész játékszerekkel játszanak és tanulnak a gyerekek, kint játékká válhat minden. Így játszani sokkal több kreativitást igényel, és sokkal nagyobb teret is enged az újszerű gondolatoknak. Vekerdy Tamás egyik videójában érzékletesen beszélt róla, hogy a kint talált rönk felállítva király, torony, lefektetve már vonat, hajó, valamilyen állat lehet, a csillogó, villogó, egyfunkciós játékszer viszont csak az tud lenni, ami. Amikor a gyerekek ilyen erősen használják a képzeletüket, bámulatosan fejlődik az agyuk.
3. Egészség
Mivel a nagyobb, szabadabb téren többet és változatosabban mozognak a gyerekek, rengeteget fejlődnek a motoros képességeik, ezzel párhuzamosan pedig az izomzatuk és a csontozatuk is a lehető legideálisabban alakul. A napsütés D-vitamin-termelést serkentő hatása mellett ott a változatos időviszonyokhoz való alkalmazkodás immunerősítő funkciója is: csupa olyan dolog, ami egészségesebb és ellenállóbb felnövekvő generációt sejtet.
4. Jó közérzet
Nem csupán te vagy boldogabb, ha kint vagy, a gyereked is sokkal jobban érzi magát. A szabadban levezetheti a stresszt és a feszültséget, a kinti léttől kiegyensúlyozottabb, jókedvűbb lehet. A felfedezésben a bentinél kicsit kevesebb korlát között több siker is éri.
5. Tanulás, tanulás, tanulás
Akár óvodásokról, akár iskolásokról van szó, a folyamatos élményalapú tanulás, a világ cselekvő és tevékeny megismerése egészen új távlatokat nyit meg a tanulásban is. Kézzel-lábbal megtapasztalni a körülöttük lévő világot, megtanulni elviselni a különféle időjárási jelenségeket, egész nap földdel, vízzel kísérletezni: tanulási szempontból ezt adja a kinti nevelés. A szabadban nem kell modellezni a természet jelenségeit, nem könyvekből kell tájékozódniuk a környezetről, hiszen minden ott van előttük.
6. Esztétikum
Amikor óvodában járok, mindig lenyűgöz, mennyi erőfeszítéssel igyekeznek az óvodapedagógusok behozni az oviba a kinti világot. Aprólékos munkával levélfüzér készül, télen papírhópelyhek utalnak a kinti időjárásra. Ez mind nagyon esztétikus, és fejleszti a gyerekek szépérzékét is. A kinti oviban viszont semmi szükség erre. A gyerekek élőben csodálhatják meg mindazt, amit a jelenleg megszokott, zárt óvodában reprodukálni kell nekik.
7. Kevesebb nevelési probléma, kevesebb tanulási és viselkedési zavar
Ezt már nem a dánok mondják: japán vizsgálatok derítették ki, hogy a gyerekek számára a kintlét, de akár már a természet látványa is jelentősen csökkenti az agressziót és fokozza a kreativitást. A szabadban tanuló gyerekek sokkal jobban elköteleződnek a feladataik mellett, egy kisebb szünet, például mosdóhasználat után is szívesebben térnek vissza a már megkezdett feladathoz. Egy 20 perces természetben tett séta jelentősen javította az ADHD-s és figyelemzavaros gyerekek figyelmét is.
8. Környezettudatosság
A környezettel való ilyen szoros kapcsolat nagyon sokat tanít a gyerekeknek az őket körülvevő világról és az abban rejlő értékekről. Ezekben az intézményekben nap mint nap átélhetik, hogy maguk is szerves részei a körülöttük lévő világnak, illetve rengeteget tehetnek azért, hogy megőrizzék annak sokszínűségét. Azt a sokszínűséget, amire megint csak sokkal könnyebb és magától értetődőbb ráismerni a valós természeti környezetben.
És te mit gondolsz? Járatnád szabadtéri oviba/suliba a gyerekedet?
