10 dolog, amit kerülj el, ha épp kamasz a gyereked

Egy bizonyos kor után bármit megadnánk azért, hogy a gyerek megossza velünk a napi történéseket, az érzéseit, a gondolatait. Ez sokszor rajtunk is múlik. Melyek azok az elvek, amelyek mentén érdemes elindulni, ha meg akarjuk őrizni a jó szülő-gyerek kapcsolatot?

#1 Ne akarj mindenképp azonosulni a gyerekkel

Az empátia szuper dolog, főleg, ha a gyereknek amúgy is együttérzésre van szüksége. Figyeljünk viszont oda, hogy ne essünk át a ló túloldalára: ne akarjuk, hogy a gyerek pontosan úgy viselkedjen, mint ahogy mi magunk tennénk. Lesznek olyan helyzetek, amelyek végül csalódást, fájdalmat fognak neki okozni, de ezeket mind meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Elmondhatjuk, hogy mi hogyan cselekednénk az adott szituációban, de hagyjuk, hogy a gyerek meghozza a saját döntéseit.

#2 Ne vegyél mindent magadra

Előfordul, különösen akkor, ha a gyerekünk a kamaszkort tapossa, hogy úgy érezzük: nevelésből megbuktunk, a gyerek utál minket, és különben is, a legszarabb szülők vagyunk a világon. Ne felejtsd el, ez nagyon távol áll a valóságtól. A kamasz éppen azt csinálja, ami a dolga: határokat állít fel és ismerkedik az érzelmeivel. Persze a tiszteletlen viselkedést ilyenkor sem kell feltétlenül tolerálni, azt viszont tartsuk szem előtt, hogy biztonságos közeget jelentünk a gyerek számára. Ő is tudja, hogy nem fog elmúlni az iránta érzett szeretetünk attól, hogy most kamasz, emiatt pedig elképzelhető, hogy sokkal több dolgot megenged magának velünk szemben, mint korábban. Ha megsérti az érzéseidet, büntetés helyett adj neki egy kis időt, és amikor már mindketten megnyugodtatok, őszintén beszéljétek meg a problémát.

#3 Ne tegyél megjegyzéseket a jövőjével kapcsolatban

Ha a kamasz gyereket az aktuális viselkedésének jövőbeli következményeire emlékezteted, az a legjobb esetben is teljesen hiábavaló, rosszabb esetben pedig akár káros is lehet. A dolgok időről időre drasztikusan megváltoznak. Felesleges amiatt aggódni, hogy a gyerek soha nem fog rendet tartani maga körül, örökre kajamaradékos edényekkel lesz tele a szobája, és mindig a szétesős koncerteket választja majd a felolvasóestek helyett. Az ilyen típusú gondolatoknak kevés közük van a valósághoz, ellenben nagyban hozzájárul a szorongás kialakulásához. A gyerekeink jövője miatti aggódás könnyen megakadályozhatja, hogy a mostani helyzetben legyünk jelen szülőként. A gyereknek most van szüksége rád, és hidd el, jó pár jövőbeli dolog miatt sokkal jobban aggódik, mint te. A negatív gondolatok helyett próbáljuk meg bátorítani a gyereket, biztosítsuk arról, hogy bízunk benne.

#4 Ne veszítsd el a fejed, hiszen ő is éppen ezt próbálja elkerülni

A serdülőkor a gyerekeknek a legnehezebb. Rengeteg változáson mennek keresztül, nemcsak fizikailag, de érzelmileg is. Ilyenkor tanulják meg, hogyan kell uralkodni magukon, az érzéseiken. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a tinédzserekre, mint fiatal felnőttekre, aztán persze gyakran meglepődünk, amikor kisgyerekként viselkednek. Ha ezt szem előtt tartjuk, amikor a fejünkre olvassa, hogy mennyire igazságtalan, ha neki kell kivinni a szemetet, és ahelyett, hogy visszakiabálnánk, megpróbáljuk megbeszélni a dolgot, ő is meg fogja tanulni, miként tud nyugodt maradni egy konfliktus megoldása közben. És ez talán fontosabb annál, mint hogy mikor kerül le a szemét.

#5 Ne vegyél részt hatalmi harcokban

Az egész tinédzserkor egy kirobbanni készülő hatalmi harc. Ez is egy módja annak, hogy a gyerek megerősítse a függetlenségét és felnőttnek érezze magát – még akkor is, ha sokszor gyerekként viselkedik. A tizenévesek mindent meg akarnak nyerni, amit meg lehet, érthető módon nincs olyan helyzet, amiben veszítenének. A legjobb módszer a hatalmi harcok elkerülésére, ha választási lehetőséget adunk neki. Például döntse el ő, hogy ma este akar találkozni a barátaival, de akkor jövő hétvégén nem mehet sehova, vagy most leül a nagyszülőkkel vacsorázni, és így a haverokat át tudja tenni jövő hétre. Ez elsőre furcsának tűnhet, de elég érett már ahhoz, hogy el tudja dönteni, mennyire fontos az előre megbeszélt családi program, megéri-e a hétvégi szobafogság.

#6 Ne kompenzáljuk szülőtársunk viselkedését

Sok szülő úgy gondolja, hogy túl jószívűnek vagy éppen szigorúnak kell lennie, hogy kiegészítse a párja gyerekkel szembeni viselkedését. Ez azonban jellemzően sokkal több kárt okoz, mint amennyi problémát megold. Először is ezzel a másik szülő és a gyerek közötti kapcsolatot helyezzük a középpontba, amivel már eleve átlépünk egy határt, emellett pedig megakadályozhatja azt is, hogy jó saját döntéseket hozzunk. A gyereknek meg kell tanulnia kommunikálni mindkét szülőjével akkor is, ha azok valamiben nem értenek egyet. Következetes, határozott, észszerű döntéseket hozó szülőkre van szüksége, és ha a partnered még nem áll erre készen, legalább te törekedj rá. Ezt pedig csak úgy lehet csinálni, ha a szülők ugyanazon az oldalon állnak, nem pedig egymás hibáit követik el.

#7 Nem kell mindig beszélned

A hallgatás az egyik legnagyobb dolog, amit egy ember tehet a másikért. Támogatást és feltétel nélküli szeretetet jelent. A szülők hajlamosak úgy érezni, hogy véleményt kell formálniuk, meg kell oldaniuk a gyerek problémáját olyankor is, amikor a tinédzser csak egy biztonságos térre vágyik, ahol kiadhatja, ami nyomja a szívét. A csend erőteljes eszköz, amivel szóra tudjuk bírni a másikat. Ha jó hallgatóság vagyunk, akár még több mindent is megtudhatunk a gyerekünk fejlődő lelki világáról, mint ha állandóan kérdésekkel bombáznánk. De fontos, hogy ne csak meghallgassuk, hanem halljuk is meg, amit mond.

#8 Ne te oldd meg helyette a problémákat

Tedd próbára magad: egy héten keresztül vezess listát azokról a dolgokról, amiket a gyerekért tettél. A hét végén pedig olvasd át, majd tedd fel a kérdést magadnak: biztos, hogy ezek közül semmit sem tudott volna ő elvégezni? Azokat a teendőket, amiket meg tud csinálni, akár csak részben is, engedd át neki. Nemcsak neked lesz így könnyebb dolgod, de pár hét alatt a gyerek is sokkal önállóbbá válik, sőt akár még szabadabbnak is érezheti magát.

#9 Ne vidd túlzásba a gyerek ugratását

Vannak helyzetek, amikor segít, ha humorral reagálunk. De a tizenévesek nagyon érzékenyek, és bár sokszor úgy viselkednek, mintha minden rendben lenne, valószínűleg ez nem így van. Sosem tudhatod, hogy mi az, amit túlságosan a szívére fog venni, és mivel a jó kapcsolat fenntartása a cél, te se vedd magadra, ha néha ugrat vagy kigúnyol valami miatt.

#10 Ne lépd át a határait

Ez a digitális korban valódi kihívás, de tartsd tiszteletben a gyerek magánéletét. Ne csekkolgasd naponta a profiljait, ne olvasd el az üzeneteit, hiszen ez a viselkedés nagy kárt tud okozni a gyerek szülőbe vetett bizalmában. Sok esetben hiába rendelkezünk bizonyos információkkal, azokkal végül nem tudunk mit kezdeni. Valószínűleg senki sem látott még olyan kamaszt, aki azért hagyott volna fel a dohányzással, mert az anyja átkutatta a szobáját, talált nála egy doboz cigit és emiatt kérdőre vonta. Ha valami olyat csinál, amit mi nem támogatunk, üljünk le beszélgetni. Így kiderülhet, hogy miért ragaszkodik az adott tevékenységhez, és mi is megoszthatjuk vele a véleményünket, kamaszként pedig már elég érett ahhoz, hogy eldöntse, hallgat-e ránk. Semmi pánik, valószínűleg nem fog. Ez pedig újabb lehetőséget ad arra, hogy később tanuljon a hibáiból.

+1 Legyél kedves magaddal

Szülőnek lenni borzasztóan nehéz, és mindannyian követünk el hibákat. Ne feledd: tökéletes szülő nem létezik, a szülőség pedig nem képesség, hanem kapcsolat közted és a gyerek között. A jó kapcsolat egyik legfontosabb ismérve pedig éppen az, hogy elviseljük egymás hibáit, tanulunk belőlük, szükség esetén bocsánatot kérünk – igen, mi, szülők is! –, majd pedig továbblépünk. A kamaszunk is érezni fogja, ha megbízunk benne, így bátran ugrik majd fejest a saját hibáiba. Ironikus, nem?