Egy kisfiú egy tábláról olvassa fel az ABC betűit. Szokványosan induló történet, akár az én gyerekkoromban is játszódhatott volna. A csavar ezután következik. Ugyanis a srác egy sífutógépen teszi mindezt, ütemes kar- és láb mozdulatokat végezve. Egy kis idő múlva leszáll a masináról, egy közeli csúszdához szalad, majd jókedvűen földet ér. Az élvezetes tevékenység közben hangosan ismételgeti a betűket, immáron fejből.
A fenti csak egy példa az izgalmas jelenetek közül, amelyeket a kaposvári Vadvirág Alapítvány videóján látok. A Kárpáti Anikó vezette Tanulás Könnyítő Program életképeiből készült felvételeken a gyerekek – csupa mosolygó arc – hason fekve gördeszkáznak, pingpongütőkkel lufiznak, falat másznak, mindenféle csodás eszközzel játszanak. Múltbeli iskolai élményeim alapján meg nem mondanám, hogy ők épp tanulnak...
Pedig így is lehetne: az alapítvány a United Way Magyarország nevű civil szervezettel közösen eddig több mint 100 pedagógust képzett ki a flow-élményen alapuló speciális módszertan elsajátítására. A kezdeményezés célja továbbá egy olyan szakmai közösség létrehozása és erősítése, ahol a pedagógusok meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat.
Erre remek apropót szolgáltattak azzal a napokban szervezett konferenciával is, amelynek fővédnöke és vezető előadója dr. Csépe Valéria kutatóprofesszor, a TTK Agyi Képalkotó Központ Vezetője volt. Sokat megtudhattunk tőle arról, hogy miként válik egy kis nebuló értő, idővel pedig talán elkötelezett olvasóvá. Mutatjuk azt is, hogyan érdemes segítenünk neki.
#1 A kezdeteknél türelemre van szükség
Az olvasás olyan kulturális találmány, ami minden későbbi lehetőségünk fontos alapja: számítógépes nyelven szólva, ezen a tevékenységen keresztül installáljuk az új szoftvereket az agyunkba, így történik az élethosszig tartó tanulás. Az olvasás elsajátítása alapvetően 3 szakaszból áll, de sokféle úton lehetséges a célba érés. A gyerekek sokfélék, különböző agyi hálózatokkal, biológiai programokkal, környezeti tapasztalatokkal. Ezért lényeges, hogy személyre szabottan tudjuk őket támogatni ebben a folyamatban. „Míg egy bögre jobbról és balról is egy bögre, addig a b és d betű esetében ez egyáltalán nincs így” – magyarázza dr. Csépe Valéria. A professzor asszony szerint az olvasás kezdetben technika, egy lassú, erőforrás-igényes dekódolás. Legyünk türelmesek a gyerekekkel! Időre van szükségük ahhoz, hogy begyakorolják, megszeressék.
#2 Csak úgy tud megtanulni olvasni, ha olvas
A lassú dekódolást követő szakaszban azonban érdemes kifejezetten sokat olvasni az iskolásoknak, hogy minél nagyobb legyen az a szóformalexikon, amiből dolgozni tudnak. Ekkor ugyanis a szófelismerés már nagyon gyors folyamat: ránéznek a szavakra, és azonnal hozzáférnek a jelentésükhöz. Olyannyira, hogy a gyakorlott olvasó például észre sem veszi a szavakon belüli betűcseréket. Az olvasás – mint készség – tehát hasonlóan működik, mint az autóvezetés. Csak úgy tudunk gyakorlatot szerezni benne, ha csináljuk.
#3 Tudás nélkül nincs szövegértés
Az olvasás elsajátításának utolsó szakaszában az olvasás rugalmassága hatékony szövegfeldolgozást tesz lehetővé. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy a tanuló tudással rendelkezzen arról a témáról, amiről olvas. Különben olyan, mint ha laikus felnőttként egy kvantumfizikai szöveget kapnánk kézhez, majd rövid időn belül kérdéseket kellene megválaszolnunk a tartalmával kapcsolatban. Szorongató helyzet lenne, nem igaz? Persze a tudás megszerzése is olvasáson keresztül történik, de nem mindegy, hogy milyen nehézségű írásokkal találkozunk.
#4 Az olvasás sokféle magképességből épül fel
Az olvasás fontos előzménye az óvodáskorban megjelenő fonológiai tudatosság, azaz a szavakon belüli hangokhoz való hozzáférés és az ezekkel való műveletek elvégzésének képessége. „A társa nevéből gúnyrímeket faragó óvodás viselkedését például nem nagyon értékeljük, de az ő fonológiai tudatossága igencsak fejlett” – teszi hozzá mosolyogva dr. Csépe Valéria. Később a kisiskolás gyermek képessé válik a betűk és a beszédhangok megfeleltetésére, a szótagolásra, a nyelvtan és a helyesírás szabályainak elsajátítására. Hozzá fog tudni férni azoknak a szavaknak a jelentéséhez, amelyek szerepelnek az egyre növekvő szótárában. Idővel pedig a kontextus szerepe is hangsúlyosabbá válik: ekkor már az adott szövegkörnyezetből képes lesz kikövetkeztetni egy-egy ismeretlen szóalak értelmét.
#5 A diszlexia a mítoszok melegágya
Mivel az olvasás számos magképességből tevődik össze, így olvasási zavarok esetén ezek működését érdemes különböző tesztekkel (például a Leo Blomert és Csépe Valéria által kifejlesztett 3DM-H nevezetűvel) megvizsgálni. „Azt tudjuk, hogy a gyerek rosszul olvas: azt érdemes megnézni, hogy mi van ennek a mélyén, ami fejlesztésre vár” – vallja a pszichológus professzor. Ennek megfelelően az olvasási zavar, illetve az olvasás készségében történő atipikus fejlődés egy spektrum. Nem állja meg a helyét, hogy minden ötödik gyerek diszlexiás volna, még ha vannak is szövegértési nehézségei.
#6 A szövegértés fejlesztése a szaktanárok feladata is
A rövidebb-hosszabb szövegek megértésében már a metakogníció is szerepet játszik, azaz a saját olvasási folyamatainkról való gondolkodásunk. Azok a stratégiák, amelyek segítségével az egyes írások jelentéseit megfejtjük, jelentősen eltérhetnek egy szépirodalmi, egy természettudományos, egy matematikai vagy egy történelmi szöveg esetében. Éppen ezért legalább a 8. osztály végéig a szaktanároknak is feladata volna az adott területhez kapcsolódó szövegértés fejlesztése, hogy a különböző definíciók mögött valódi megértés alakulhasson ki.
#7 Az evolúció során nem szakosodott olvasásra az agyunk
Az olvasás viszonylag késői fejlemény az emberiség történetében, így nem állt rendelkezésre annyi idő, hogy az emberi agy fel tudjon készülni rá. Plaszticitásából következően azonban vannak olyan területei, amiket meg tudunk tanítani arra, hogy ezzel a speciális feladattal foglalkozzon. Ennek eredményeként létre tud jönni egy olyan hálózat, amelynek alapján az olvasás működni tud, és amelynek alapján folyamatosan gyarapodni tud az a tudás, ami az értő olvasást is fejleszteni képes.
#8 Mit szeret a fejlődő agy?
„Minden pedagógus, aki iskolában dolgozik, végső soron a fejlődő agyat formálja” – figyelmeztet dr. Csépe Valéria, aki szerint a gyermeki agy szereti a módszertani gazdagságot, a tapasztalatot, az élményt. Lényeges, hogy a tanulási folyamat részét képezze az az érzelem és motiváció, ami az emlékezet ragasztóanyaga. Ennek hiányában az új információk egy átmeneti tárba kerülnek, és hamar feledésbe merülnek.
Gördeszkával is el lehet jutni az értő olvasáshoz
Élményben nincs hiány a Vadvirág Alapítvány által kidolgozott Tanulás Könnyítő Programban (röviden TKP), amelynek célja, hogy a gyerekek számára öröm legyen a tanulás. A Kárpáti Anikó szakmai vezető által idézett kutatások ugyanis kimutatják, hogy noha a diákok a napjuk jelentős részét az iskolában töltik, sokuknak kifejezetten negatív érzéseik kapcsolódnak az ott töltött időhöz: gyakran pont a tanulást élvezik a legkevésbé. Ezen igyekszik változtatni ez a gyerekközpontú módszertan, amelybe eleve csak olyan játékok kerültek be, amiket a lurkók szerettek. A program hatékonyságát a tavalyi tanévből származó, közel 1000 résztvevő óvodás és alsó tagozatos gyerkőc kimeneti eredményei igazolják, és a projekt az Edisonplatform című kezdeményezés közönségdíját is elnyerte. A foglalkozások az ország több pontján elérhetők, illetve a United Way Magyarországgal karöltve pedagógusoknak is szerveznek képzéseket az alapítvány munkatársai. Érdemes figyelni a felületeiket.
Borítókép: Csőke József / Fortepan
