Munkahelyi kiégésről akkor beszélünk, amikor a nem vagy rosszul feldolgozott stressz miatt az ember kimerültnek érzi magát, csökken a hatékonysága, és igyekszik mentálisan minél jobban eltávolodni a munkájától. Ez jellemzően a segítő, megterhelő munkát végző emberek esetében jelentkezik, akik kevés elismerést kapnak. És hogy mi köze ennek a szülőséghez? Hát az, hogy annak ellenére, hogy szülőnek lenni csodálatos, gyakran mégis egyet jelent az előbb leírtakkal.
Szülőnek lenni csodálatos, de embert próbáló feladat
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy a világ legnagyobb szeretetével készítettük el vacsorára a gyerek kedvencét, aki erre közölte, hogy ma már ki nem állhatja ezt az ételt. Vagy hogy egyik nap úgy jön haza, hogy soha többet nem szeretne különórára menni, pedig egészen addig imádta. És akkor a Pinteresten és Instagramon látott, tökéletes tízóraikról és fonott copfokról még nem is beszéltünk, amik természetesen otthon nem úgy fognak mutatni, mint a képen. Annak ellenére, hogy mindezekért sokszor már egy ölelés vagy puszi is kárpótol, abban valószínűleg nem lesz sok köszönet, ha emlékezteted a gyereket a házi feladat elvégzésére.
A kiégés sok szempontból veszélyes. Amikor kimerülünk, sokkal hevesebbek vagyunk, apróságokon is fel tudjuk kapni a vizet, szigorúbbak vagyunk a gyerekekkel is. Azok a szülők, akik magas szintű kiégésről számoltak be, a vártnál keményebb büntetést alkalmaztak, és idegesebben, türelmetlenebbül beszéltek a gyerekükkel. Emellett gyakran merül fel bennük az a gondolat is, hogy milyen jó lenne világgá menni, hátrahagyva a szülőség által okozott minden nehézséget és felelősséget. Ez az érzés általában addig tart, amíg a gyerekek el nem alszanak: ilyenkor az elégedetlenség helyét gyorsan átveszi a bűntudat.
Amikor fennáll a kiégés, sokkal kevésbé vagyunk megértőek, empatikusak és rugalmasak a gyerekekkel. Ezért jelent ilyenkor sokkal nagyobb kihívást türelmesen reagálni a gyerekünk érzelmi állapotára, hiszen sokszor például a kudarctól való félelem miatt nem ül le házit írni. Ezt pedig sokkal könnyebben megérezzük és megértjük, amikor nyugodt érzelmi állapotban vagyunk.
Mit tehetünk a kiégés elkerülése érdekében?
Sok szülő érzi úgy, hogy túl elfoglalt a gyerek körüli teendők miatt ahhoz, hogy önmagára is szánjon időt. Rengeteg anya évek óta nem aludt át egyetlen éjszakát sem, a mindennapi teendők mellett nincs ideje rendszeresen megfelelő minőségű ételeket fogyasztani, a kedvenc sorozatuk, a kozmetikus vagy az edzőterem pedig csak távoli álomként jelenik meg előttük. Annak ellenére, hogy sok esetben még az itt felsorolt dolgok is luxusként hangzanak, ezek valójában a fizikai szükségleteink, nem pedig az annyiszor hangoztatott énidő különböző formái.
Éppen ez az oka annak, hogy még azok a szülők is gyakran kiégnek, akik eljutnak a konditerembe, ki tudják aludni magukat vagy meg tudják oldani, hogy naponta többször megfelelően táplálkozzanak. Éppúgy, ahogy fogat mosnak, beveszik a vitaminokat, lezuhanyoznak vagy elmennek orvoshoz, hiszen ezek létfontosságú dolgok. Létfontosságúak, nem az énidő gyakorlásának különböző formái. Szükség van rájuk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, és a hiányuk is hozzájárulhat a kiégéshez.
Létfenntartás és énidő: a legfontosabb különbség
Nem nevezhetjük énidőnek, ha egy kisgyerekes anya azért megy el jógázni, mert fáj a háta vagy mert tudja, hogy az egészséges. Az énidő lényege, hogy olyan dolgot csináljunk, amiben örömünket leljük, ami kikapcsol és feltölt. Lehet ez egy színházi előadás, egy este a barátokkal vagy egy jó könyv. Bármi, ami feltölti a hétköznapok során lemerülő akkumulátorainkat, hiszen könnyen lehet, hogy egy négyévessel krumplinyomdázni hosszú távon kifizetődő, de kevésbé örömteli élmény.
Énidő vs. tüneti kezelés
Természetes, hogy jólesik eltölteni két órát a Netflix előtt, amíg ebéd után alszik a gyerek, ez azonban mégsem énidő, hanem csupán tüneti kezelés. Az érzéstelenítés sem rossz dolog – kis adagokban. Időnként, főleg a nehezebb napok után ki kell kapcsolnunk az agyunkat, és ha ehhez egy doboz fagyi és a kedvenc limonádé sorozat a kulcs, ám legyen. Rendszeres énidőt viszont nem ezek a percek fognak jelenteni.
Viszlát, bűntudat!
Ne tántorítson el, ha kezdetben az énidő alatt bűntudatot érzel, hiszen milyen anya az, aki inkább a barátnőivel koktélozik, miközben a gyerekei otthon alszanak. Nyugodj meg, az így eltöltött órákra pont amiatt van szükség, hogy másnap újult erővel vágj bele a szülőséggel járó feladatok elvégzésébe. A gyerekeknek is az az érdekük, hogy friss, nyugodt és mosolygós édesanya készítse a reggeli kakaót. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy magadra is szánj időt, mégpedig kellő mennyiségben és minőségben.
