Rengeteg tépelődő, vergődő és hibákat elkövető anya van, és van igen sok tökéletes is. Utóbbiakban az a közös, hogy még nincs gyerekük. Anne Kenny és Natalie Tulsiani végzett minikutatást 13 dolgozó, öt évnél fiatalabb gyerekkel rendelkező anyával, és mindannyiuknál ugyanazt, a szerepeik ütközéséből fakadó feszültséget tapasztalta, amit a The Mediumon összegeztek. Első megszólalójuk, az értékesítő Claire szerint a legkevésbé az anyák érdekeit szolgáló dolog a világon az, hogy úgy össztársadalmilag, mint kicsiben, az aktuális munkahelyeken, nem beszélgetünk arról, hogy milyen nehéz anyának lenni. Ő maga is bevallja, hogy míg nem volt gyereke, egyáltalán nem érezte át az anyák nehézségeit, úgy volt vele, hogy ugyan már, mi lehet ebben olyan nehéz. Ahogy megszületett a gyereke, az értékrendje radikális változáson ment át, most pedig itt áll kimerülten, túlhajszoltan, teljesítőképessége határán, és a munkahelyén ő is (és mindenki más) ugyanazokat az elvárásokat támasztja önmaga felé, mint amiket korábban.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
A szerzők egyetemet végzett, fehérgalléros munkákban dolgozó anyákkal beszéltek, akik olyan, nem szociálisan érzéketlen és rosszul fizető helyeken dolgoztak, mint a Google vagy az Airbnb. A csapdák, amikben vergődnek viszont univerzálisak, és a nehézségek magyar viszonylatban vagy alacsonyabb presztízsű munkahelyeken csak még fokozottabbak lehetnek.
Láthatatlan munka
Akármennyire jó fej az apa, aki igyekszik kivenni a részét a gyereknevelésből, akármennyire törekszik a család arra, hogy egyenlően osszák el a feladatokat, minden megkérdezett anya azt mondta, hogy úgy érzi, a család menedzsmentje, a döntéshozatal és a háttérfeltételek biztosítása az ő vállán nyugszik. Általában jóval nagyobb arányban viszik és hozzák az anyák a gyerekeiket ide-oda, mint az apák, az orvosi időpontok megszervezése és a gyerekek orvoshoz vitele az anyák feladata, az egyéb elfoglaltságok, sport, fejlesztések felkutatása az anyák dolga, a bébiszittert ők intézik, és általában ők azok, akik gondoskodnak a fogyó készletek újratöltéséről is. „A legjobb apa, de a legtöbb dologról, amit csinálok, halvány sejtése nincs. Azt hiszi, valami varázslattal terem mindig pelenka, mint ahogy megfelelő méretű, az évszaknak megfelelő kisruhák is csak úgy odakerülnek a szekrénybe” – mondja az operatív igazgató Lexi, sok anya érzésére rezonálva. A háttérfeltételek biztosítása időigényes, érzelmileg megterhelő felelősség, amit az anyák a látszólag kifogyhatatlan, de valójában az évek során egyre csökkenő energiakészleteikből oldanak meg.
Az anyák láthatatlan áldozathozatala a munkájuk miatt
A munkahelyek általában teljes energiabedobást várnak, és az anyák gyakran kerülnek abba a helyzetbe, hogy a munkájuknak való megfelelés miatt félreteszik a saját szükségleteiket, vagy azokat a dolgokat, amiket a családjuknak biztosítani szeretnének. Például szeretnének két hétig otthon maradni a beteg gyerekükkel, hogy ápolják, amíg teljesen meg nem gyógyul, de úgy érzik – legtöbb esetben jogosan –, hogy a munkahelyük nem tolerálná az újabb táppénzt. Vagy egészséges anyagokból, ízletes vacsorát főznének a családnak, de nincs erre idejük. Emiatt aztán az életük tele van bűntudattal és önváddal, sem a munkahelyükön nem teljesítenek úgy, ahogy szeretnének, mert azért csak kihúzzák magukat a család miatt egy-egy dologból, csak lerövidítik a munkaidejüket, és a gyerekeiknek sem tudják megadni azt, ami számukra a jó anyaság sztenderdje lenne.
Az anyák nem törekednek előléptetésre
Érdekes ellentmondás van itt: míg az anyák rengeteget tesznek bele abba, hogy dolgozhassanak, egy csomó áldozatot hoznak a munkájukért, mégsem érzik úgy, hogy megérdemelnék az előléptetést, hogy karrierjükben van út felfelé. Sokan azt mondták, hogy mióta gyerekük van, türelmetlenek lettek a munkahelyi politikával, helyezkedéssel kapcsolatban. Értékrendjük is átalakult: míg régebben vonzó volt a magas pozíció, nagyobb fizetés, az most elvesztette a csillogását, és sokkal fontosabb számukra, hogy megfelelően ellássák a munkájukat és annak legyen értelme. Sokan úgy gondolják, hogy nem érdemlik meg az előléptetést – néha ezt pusztán a munkahelyen töltött kevesebb idővel indokolva. Tehát a számaik jók, a minőségre nincs kifogás, de egyszerűen azért, mert már nem tudnak a külső kötelességeik miatt napi tíz-tizenkét órát dolgozni, érdemtelennek tartják magukat.
A feletteseik meg úgy veszik, hogy nincs bennük ambíció, vágy az előretörésre, már csak a családjuk a fontos, ezért nem veszik számításba őket. Nem kellene a nagyobb fizetés? Dehogynem. Azért is ellentmondásos ez, mert soha annyira nincs konkrét szükség a pénzre, mint amikor már másokat is el kell tartani. A megélhetés költségei sokszorozódnak a gyerekekkel. Az anyák mégis úgy érzik, hogy limitáltabb idejük miatt nem érdemlik meg, és a világ igazolja is ezt: egy amerikai kutatásban azt találták, hogy minden gyerek négy százalékos fizetéscsökkenéshez vezet. Bennem például az utóbbi években fel sem merült, hogy többet is kereshetnék, sokkal inkább arra törekszem, hogy ugyanazt az összeget kevesebb munkával elérhessem, csökkentve ezzel azt az áldozathozatalt, amit a családtól és magamtól vesz el az, hogy dolgozom.
Mi haszna az anyáknak a munkahelyeken?
A szerzők szerint nagyon is sok, és a körültekintőbb, az anyák helyzetét jobban figyelembe vevő munkahelyek sokat profitálhatnak belőlük. Egyrészt diverzifikáltabb lesz a munkaerő, ezáltal több esély van újszerű ötletekre, innovációra. Másrészt a megkérdezett anyák mind azt érezték, hogy hatékonyabbak lettek: okosabban állítják fel a prioritásokat, nem rugóznak lényegtelen dolgokon, határozottabbak, feladatorientáltabbak, jobb az időgazdálkodásuk. Nincs csodamódszer az anyák jó foglalkoztatására, de néhány elvet lehetne követni.
- Ismerje el a munkahely, hogy nehéz egy anyának nap mint nap megjelenni a munkahelyén. A vezetők beszélgessenek a beosztott anyákkal a családról, a napi rutinjukról, ismerjék meg, mi mindent tesznek otthon is, keressék, hogy hogyan lehetne jobban összeegyeztetni a kettőt.
- Dolgozzanak azon, hogy olyan legyen a munkahelyi környezet, ahol ezeket a nehézségeket szégyen és büntetés nélkül meg lehet beszélni. A kollégák ismerjék meg egymás helyzetét, értsék meg, hogyan lehet jobban támogatni az anyákat.
- Legyen láthatóbb az anyaság a munkahelyen is – így az anyáknak ne kelljen egy másik, munkahelyi személyiséget növeszteniük, hanem lehessenek olyanok a munkahelyen is, mint amilyenek valójában.
