Tabuképző nemzet vagyunk. Olyan súlyos traumákat hallgatunk el, amelyek utódaink életére is rányomhatják a bélyegüket: ilyen a szexuális abúzus és a gyermekbántalmazás is.
Szégyenérzet tölti el őket, és ezért némaságba burkolóznak azok, akik mindent megtesznek a gyermekáldásért, valami oknál fogva mégis le kell mondaniuk róla. De azt is félünk kimondani, ha a szülői szerep nem szerepel vágyaink és terveink között. Éppen ezért különösen értékesek azok az irodalmi alkotások, amelyek mernek őszintén, nyíltan beszélni ezekről a sokunkat érintő kérdésekről. Az alábbi listában három ilyen fontos könyvet ajánlunk, amelyek nemrég kerültek a könyvesboltok polcaira.
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Kiadó: Libri
Miskolc, 1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük? Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül addig imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, és akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.
„A többi gyereknek persze megengedi az apukája még azt is, hogy az ölébe üljenek. De engem apu mindig lerak az öléből. Azt mondja, nem bírja, ha ficergek egyfolytában. Nagyapa bezzeg azt is szereti bennem, hogy ficergek az ölében, sőt ilyenkor még meg is szorít és beletúr kicsit a hajamba.”
Péterfy-Novák Éva új regénye, az igaz történetekből, személyes traumákból táplálkozó Apád előtt ne vetkőzz érzékletesen tárja az olvasó elé a bántalmazás pszichodinamikáját. Egyszerre leheletfinom és brutális, ahogyan a regény ezeket a megrázó kérdéseket boncolgatja. Mi lesz egy megnyomorított gyerekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?
Sheila Heti: Változások könyve
Kiadó: Libri
„A gyerekkérdés féreg az agyban – féreg, ami mindent összenyálaz, minden emléket, a jövőmről alkotott minden képet. Hogyan lehetne eltávolítani ezt a férget? Lyukat rág mindenbe, ami eddig volt, és ami ezután következik. Semmi sem marad ép. Vajon mekkora részem gondolja legbelül úgy, hogy a problémáim – minden bizonytalanság, ami az élethez társul – megoldódnak azzal, ha a napjaimat gyerekneveléssel töltöm meg, a szívemet pedig a saját gyerekemmel, ahelyett, hogy csak félig volnék állat a világ szemében? Nem jó érzés ezt magával hurcolni az embernek az életében...”
Egykor szükséges, ma szentimentális gesztus – tömören ez a narrátor véleménye az anyaságról, ám éveken át tartó vívódásából ennél mélyebb konklúzió születik. Az elbeszélő egy harminchat éves nő (gyaníthatóan maga a szerző), aki a társadalmi és a belső nyomás hatására is úgy érzi, döntésre kell jutnia. De biztos elképzelések híján mi segíthet? Mi történik, ha elménk és ösztöneink között nemhogy összhang, de jóformán kapcsolat sincs?
Vajon a gyermektelenek élete is lehet annyira reménnyel, értelemmel, törődéssel, célokkal teli, mint az anyáké? Mit jelent pontosan az anyaság? Mit nyerünk, és mit veszítünk, ha a gyerekvállalás mellett döntünk? Ennek a műalkotásnak a létrehozása felülírhatja a gyerek szükségletét? Ezeket a kérdéseket feszegeti Sheila Heti mesteri írói eszközökkel, többek között az ősi kínai jóslás bevonásával. Erre utal a regény címe is: a Ji Csing, azaz a Változások könyve Kína legrégibb és legismertebb jóskönyve, a Konfuciuszhoz köthető Négy könyv és öt klasszikus gyűjtemény egyike.
Inspiráló, provokatív, szellemes olvasmány bölcs gondolatokkal, szemérmetlenül őszinte és részletgazdag sztorikkal. Nem véletlen, hogy a Változások könyvét a The New York Times és a Financial Times is az év legjobb könyvei közé sorolta.
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül
Kiadó: HVG Könyvek
Ahány gyermektelen nő, annyiféle történet: van, akinél tudatos döntés eredménye a gyermektelenség, másoknál a (megfelelő) párkapcsolat hiánya, egészségi problémák vagy elrettentő családi minták állnak a háttérben.
„Akkora kezdésben voltam akkor, olyan színházcsinálásban, hogy abba nem fért bele gyerek. Mindig tudtam, hogy teljes mértékben színésznő akarok lenni, ezerrel. És az akkora felelősség, mint az anyaság. Ugyanannyi energia, tehetség és odaadás kell, mint a gyerekneveléshez. Fontosabb volt a pályám. És ezt nem is hazudom el. Mindennél fontosabb volt a kiteljesedés. Ezek erős döntések, de az eredmények igazolják az embert” – olvasható Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő vallomása a Nők gyermek nélkül című interjúkötetben.
Tanács Eszter pszichológushallgató 18 magyar nővel – köztük olyan hírességekkel, mint Bocskor Bíborka énekesnő és Kőbán Rita olimpiai bajnok kajakozó ‒ beszélget arról, hogyan élik meg gyermektelenségüket, de a kötetben családszociológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szakember és pszichológus is megosztja tapasztalatait.
„Azok számára, akik lemondani kényszerültek a gyermekáldásról, annak a megnyugtató élményét is adja, hogy nincsenek egyedül, miközben a sorok közül saját gondolataik köszönnek vissza. Azok számára pedig, aki maguk választották a gyerek nélküli életet, segít a társadalmi elvárás ellenszelében felszabadultabban hinni döntésük helyességében, és zabolátlan lendülettel járni a maguk útját” – véli a könyvről Singer Magdolna író, újságíró, mentálhigiénés szakember.
Csakúgy, mint Sheila Heti regénye, ezek az őszinte interjúk is megerősítik az olvasót abban, hogy bárhogy is dönt, a boldogságához az önazonos utat kell járnia. Ha pedig nem az ő választása a gyermektelenség, akkor erőt meríthet, ötleteket kaphat a helyzet elfogadásához, feldolgozásához.
