Elsőszülöttnek lenni épp akkora kiváltság, mint teher

Az elsőszülöttek kivételes helyzetben vannak, főleg, ha még az unokák között is elsők. A szülők rendszerint mindent előre megvesznek, amire szükség lehet, és lelkesen készülnek a baba érkezésére. Születés után mindenki körberajongja őket, és rendszerint minden fontos fejlődési állomást részletesen lejegyeznek egy naplóban. Minden hónapfordulót megünnepelnek, az első születésnapon pedig hatalmas zsúrt csapnak, mintha abból a kisbaba bármit is felfogna. A cumikat és cumisüvegeket rendszeresen sterilizálják, míg egy második gyereknél maximum a víz alá kerül a lepottyant cumi. (A harmadiknak pedig már a kutya adja vissza.)

Akárhányadikként is születik egy gyerek a családba, mindegyik pozíciónak megvannak a maga jellegzetességei, írja Meri Wallace családterapeuta a Psychology Today-en. Az elsőszülöttek annyiban kiváltságosak, hogy ők megtapasztalhatták az osztatlan figyelmet, ami számos előnnyel szolgál számukra. Ennek köszönhetően sokkal sikeresebbek lehetnek az életben, ezt támasztja alá, hogy számos amerikai elnök és nagy cégvezető első gyerekként született.

A szülői figyelem ugyanakkor hatalmas teher is lehet. A szülők a gyermekük teljesítményét a saját sikerükként könyvelik el, ezért könnyen előfordulhat, hogy a bizonytalan és tapasztalatlan szülők túl nagy elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben. Nemcsak a tanulásban, de a mindennapokban is hajlamosak túlzásokba esni, és állandóan piszkálják a gyereket azért, mert nem rendesen ül az asztalnál, vagy épp nem jól fogja az evőeszközt. Ezek az elvárások pedig könnyen szorongáshoz vezethetnek, és perfekcionistát nevelnek a gyerekből.

Mindezek mellett az elsőszülöttnek meg kell birkóznia azzal is, ha gyarapodik a család. Egészen addig ő volt a világ közepe, ám hirtelen osztozkodnia kell a szülei figyelmén és szeretetén. Joggal dühös hát a „betolakodó” miatt, és sok gyerekben felmerül, hogy a testvér azért érkezett, mert ő nem volt elég jó. 

Ráadásul azzal, hogy a kicsi mellett ő lesz a nagy, általában a szülők elvárásai is megnőnek. Még akkor is, ha valójában még ő is kicsi, mert csak kétéves. A testvéri konfliktusokért is általában őt hibáztatják, ha pedig már kicsit nagyobb a korkülönbség, akkor a szülők gyakran támaszkodnak rájuk segítségként, és megkérik, hogy figyeljen a kicsire. Az pedig csak növelheti a feszültséget, ha segítséget kérnek tőle a házimunkában, miközben a kistesó csak játszik. A gyerek számára ez úgy csapódhat le, hogy a testvérét jobban szeretik, és ezért nem kérnek tőle semmit.

Ha pedig ez még nem elég: a kicsinek mindig az ő játéka kell. Nem építhet, kirakózhat vagy autózhat nyugodtan, mert a tesó rögtön ott terem, és szeretné megnézni, hogy mit csinál a bátyja vagy nővére, ami általában véletlen rombolásban végződik. A barátaival se játszhat nyugodtan, mert a kicsi állandóan ott sertepertél. Szóval nem egyszerű dolog elsőszülöttnek lenni.

Miközben nagyon sok előnye van annak, ha van egy kistesó a háznál. Például nem kell messzire menni a játszópartnerért, ami például utazásoknál különösen hasznos. Ez egy életre szóló kapcsolat, amiből nagyon sok dolgot megtanul, például hogyan osztozkodjon, vagy épp hogyan legyen vezető. Rengeteg dolgot megtaníthat ő a testvérének, aki alapból nagyon fogékony arra, hogy lemásolja, amit a nagyobb testvére csinál. Ugyanakkor a nagy könnyen túlzásba viheti az irányítást, és megpróbálhatja kisajátítani a szülőket.

Hogyan segítsünk az elsőszülöttünknek?

• Biztosítsuk a feltétlen szeretetünkről! Egy érintés, egy ölelés és egy „szeretlek” megmutatja neki, hogy azért szeretjük, aki, és nem a teljesítményéért. Ne kritizáljuk állandóan! Ha beveti az ágyát, és bár nem tökéletes, de elfogadható, akkor köszönjük meg neki, és bátorítsuk!
• Ismerjük el, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie! Ha például este arra vár, hogy meséljünk neki, de előtte még el kell altatnunk a kicsit, akkor mondjuk neki: „Nehéz nagytestvérnek lenni. Néha a babát gyorsan meg kell etetni, vagy tisztába kell tenni, és olyankor várnod kell. Miért nem mész el addig, és választod ki a könyvet, amiből szeretnéd, hogy meséljek? Megyek, ha végeztem.” Ezzel biztosítjuk a támogatásunkról, és elismerjük, hogy nincs könnyű helyzetben. Mutassunk neki kiskori képeket magáról, hogy lássa, ő is volt pici, és hogy ő is megkapta ugyanazt a gondoskodást, mint a kicsi. Ez megnyugtatja majd, hogy mindkettejüket ugyanúgy szeretitek.
• Beszéljetek az érzéseiről! Ha épp szoptatod a kicsit, a nagy meg dühében elkezd dobálózni a játékaival, próbáld megfogalmazni helyette az érzéseit: „Nehéz osztozkodni apa és anya figyelmén, megértem, hogy dühös és szomorú vagy miatta. Legközelebb, ha így érzel, akkor mondd ki, hogy »dühös vagyok« vagy »figyelj rám!«, és segíteni fogok neked.”

• Tartsd tiszteletben a privát szféráját! Ha áthívja egy barátját, és kettesben szeretne vele játszani, akkor próbáld meg addig lefoglalni a kicsit, vagy hívjál neki is társaságot!
• Magyarázd el neki, hogy nem lehet mindig ő az első, nem irányíthat mindig mindent ő, hanem engednie el, hogy a testvére is választhasson. Használj egy időzítőt vagy egy táblázatot, ahol vezetheted, hogy épp ki következik. 
• Legyél igazságos! Ha megkéred a nagyot, hogy segítsen teríteni, akkor találj ki feladatot a kicsinek is, például tegye ki a szalvétákat vagy evőeszközöket. Mondd el a nagynak, hogy azért kérsz tőle többször segítséget, mert ő már ügyesebb, mint a testvére.
• Tölts időt kettesben is a nagyobb gyermekkel! A gyerekek számára az együtt töltött idő egyenlő a szeretettel. Ha csak ketten mentek el valahová, akkor érezni fogja, hogy értékes. De ne lepődj meg, ha hazatérve nem lesz túl kedves a testvérével, mert valójában szeretne veled még több időt eltölteni.

Ha te magad is elsőszülött vagy, akkor nyugodtan mesélj neki a saját élményeidről, ez segíthet neki abban, hogy megértse az érzéseit. Megnyugtatja, ha elmondod neki, hogy téged is mennyire felzaklatott, amikor a testvéred megszületett. Ha pedig fiatalabb testvér vagy, akkor elmesélheted, milyen volt így felnőni, hogy jobban megértse a családon belüli szerepeket.