Szülőként az egyik legnagyobb döntés, amit meg kell hoznunk, hogy milyen iskolába írassuk a gyermekünket az óvoda után. Szeretnénk, hogy jó kezekbe kerüljön, jól tanuljon, barátokat szerezzen, majd jó eséllyel tanulhasson tovább, és végül boldog, sikeres ember váljék belőle. Engem már most nyomaszt ez a felelősség, pedig a lányom még csak középsős.
De hogyan válasszunk? Mit nézzünk? A módszert, a pedagógust, a közösséget vagy a távolságot? Ezekben segít nekünk Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológus.
Sokan mondják, hogy pedagógust kell választani. Mire figyeljünk a személyes találkozás során?
Valóban, általános iskolában a pedagógus személye talán a legmeghatározóbb szempont az iskolaválasztás tekintetében, hiszen ebben a korosztályban a gyerekek még erősen kötődnek ahhoz a felnőtthöz, akivel napjaik jelentős részét töltik, ezért nagyon meghatározó, hogy milyen a pedagógus kapcsolata a gyerekekkel, és hogyan viszonyul a tanításhoz, tanuláshoz. A pedagógusnak kiemelt szerepe van abban, hogy a gyerkőc képességei kibontakozzanak, hogy a tanulást szeretni fogja vagy utálni, hogy önbizalma, önértékelése épülni fog vagy csökkenni. Egyrészt fontos, hogy a gyerekünk személyiségéhez passzoló tanítót keressünk – a visszahúzódóbb, félénkebb gyerekeknek a szeretetteljes, tyúkanyó típusú tanító néni válik be leginkább, a harsányabb, vadócabb gyerekeknek ugyanakkor emellett igényük van a határozott keretekre, szabályokra is.
Másrészt szülőként fontos támpont, hogyan hat ránk a pedagógus személye, bennünk milyen érzéseket kelt, hogyan kommunikál, hogyan viszonyul a gyerekekhez. Ha van rá lehetőség, érdemes minél több helyzetben megfigyelni a gyerekekkel viselkedését, teremtsünk vele személyes kapcsolatot, beszélgessünk vele arról, mit tart fontosnak az iskolában, tanításban. Szerintem az nagyon sokat elmond egy pedagógusról, sőt az iskoláról is, hogy mennyire nyitott a szülők felé ebben az „ismerkedési szakaszban”. Ha a szülő azt tapasztalja, hogy lehet kérdezni, érdeklődni, párbeszédet folytatni, ha minél több lehetőség van megismerni az iskola működését, a leendő tanító nénit, akkor lehet rá számítani, hogy ez a nyitottság, partneri viszony majdan is működni fog, mikor odajár a gyerkőc.
Mennyire van jelentősége a különböző tagozatoknak?
Vannak gyerekek, akiknél már óvodáskorban látható, hogy milyen területek érdeklik, miben kiemelkedően jók. Ha ez egyértelmű, érdemes ennek az érdeklődésnek megfelelő tagozatot választani. De sokszor ennek letisztulása pont az általános iskolás évek során történik meg, ezért ha iskolakezdésre még nem vagyunk biztosak benne, gyermekünk mi iránt érdeklődik, miben lehet tehetségesebb, ügyesebb, akkor egy sima tagozat is jó választás lehet. Érdemes időt hagyni arra, hogy a gyerek megtalálja, milyen utak, irányok, területek érdeklik, majd aztán ennek mentén lehet már középiskolát választani.
A közelség elég fontos szempont, ugyanakkor mondjuk, egy fővárosban dolgozó, de agglomerációban élő családnál felmerülhet a kérdés, hogy inkább a munkahelyhez vagy a lakhelyhez közelebbi intézményt válasszunk.
A távolság valóban fontos szempont, hiszen a családban senkinek sem mindegy, hogy mikor kell felkelni, mennyit kell utazni napi szinten. Ha a lakóhely közelében van lehetőség olyan iskolát választani, ami a fontosabb szempontoknak megfelel, akkor érdemes emellett dönteni, hiszen arra is gondolnunk kell, hogy idővel a gyerkőc már egyedül is járhat iskolába, vagy hogy suli után hogyan tarthat kapcsolatot a barátokkal. Ugyanakkor, ne ez legyen az elsődleges szempont; ha az adott suli mellett csakis a közelsége szól érvként, akkor mérlegeljünk. Többet utazni még mindig a kisebb rossz, mint minimum 4 évig egy olyan suliba járni, ahol a gyerek nem érzi jól magát, hiszen az első iskolai évek tényleg meghatározóak.
Mennyi az ideális osztálylétszám?
Erre nehéz egy konkrét számot mondani. Nagyban függ a gyerekek személyes jellemzőitől, de a 20 főt jó lenne, ha sehol sem haladná meg az osztálylétszám (és itt most nem esik szó azokról az osztályokról, ahol van 2-3 SNI-s tanuló, aki még több egyéni odafigyelést igényel, tehát az ilyen osztályokban ennél még alacsonyabb osztálylétszámokra lenne szükség). Nyilván ez ma már az alternatív iskolákban is ritkán valósul meg, de hát ez lenne az ideális, ráadásul ez is két tanító nénivel lenne jól bírható. Hiszen alsó tagozatban még annyira fontos lenne, hogy minden gyerekre jusson egyéni figyelem, hogy figyelembe vegyék a gyerekek személyes jellemzőit, eltérő fejlődési ritmusát, hogy a tanító néni személyes kapcsolatot alakítson ki minden gyerekkel. Mindez, ha alaposan belegondolunk, még 20 fő mellett is elképesztő energia- és időigényes feladat. 30-as osztálylétszám mellett még a legjobb szándékú, leginnovatívabb pedagógus is rövid távon kimerül, lehetetlen ennyi gyerekre minőségi figyelmet fordítani, ráadásul nagyon sok gyereket is rettentően leterhel a folyamatos nyüzsgés, zsibongás, a „tömeg”.
Érdemes ilyenkor már a középiskolai továbbjutási esélyeket latolgatni (és ez alapján választani), vagy ráérünk erre még?
Ezt a fajta stresszt és szorongást jó lenne elengedni. Ha már az általános iskola kiválasztásánál azon aggódunk, hogy onnan melyik magas színvonalú középiskolába vezet királyi út, akkor jó nagy adag stresszt pakolunk mind a gyerek, mind a saját nyakunkba. Az általános iskolák színvonala esetében még nincs olyan nagy szórás, mint a középiskoláknál – vannak persze erősebb és gyengébb iskolák, de ez a továbbtanulás szempontjából még nem annyira meghatározó. Ha egy kevésbé teljesítménycentrikus suliban jól teljesít a gyerkőc, ugyanúgy jó esélye van jó középiskolába bekerülni, mint az erősebb iskolából érkező társának.
Az általános iskolákban, főleg alsó tagozatban még az lenne az egyik legfontosabb cél, hogy a gyerek jól érezze magát, megszeresse, érdekelje a tanulás, mert ennek folyományaként lesz motivált, így lesznek sikerélményei, ezáltal fog tudni jól teljesíteni – végül ez segíti majd a későbbi továbbtanulást. Ha ezek a feltételek, körülmények egy kevésbé neves általános iskolában adatnak meg, akkor ott. Sok olyan gyerekkel találkozom, aki erőseb iskolákban jó eredményeket ér el, de ezek mögött az eredmények mögött gyakran rengeteg szorongás, stressz, önbizalomhiány áll. Nem éri meg. Inkább egy kevésbé teljesítményorientált iskolában érjen el a gyerek sikereket, ami építi az önbizalmát, ahol a lelke is rendben van.
Egyre többen döntenek úgy, hogy a hagyományos oktatási rendszer helyett inkább alternatív intézményt választanak. Honnan tudhatjuk, hogy a gyermekünknek mi való/nem való?
Manapság egyre több szülő fordul az alternatív iskolák felé, mert érzik, hogy a gyerkőc valamilyen szempontból kilóg a sorból, ezért nem akarják, hogy a hagyományos, merevebb oktatási rendszer bedarálja őket. Érdemes alaposan tájékozódni a különböző oktatási módszerekről, elolvasni az adott iskola pedagógiai programját, lehetőség szerint minél több ilyen intézmény hétköznapjaiba betekinteni, óráira ellátogatni, más szülők tapasztalatai felől érdeklődni. A szülő ismeri legjobban a gyerekét, ő fogja tudni eldönteni, hogy milyen irányvonal lehet neki a legmegfelelőbb. Vannak gyerekek, akiknek nagyobb szabadságra, térre van szükségük képességeik kibontakoztatásához, vannak, akiknek kellenek a szorosabb keretek, határok. Bízzon a szülő saját magában, megérzéseiben, abban, hogy jó döntést fog hozni. De ha esetleg mégsem, ne feledjük, a gyerekek rugalmasabbak, mint gondolnánk, egy észszerű iskolaváltás sem tragédia.
