„Melyik a kedvenc gyereked?” Valószínűleg ez az egyik legkellemetlenebb kérdés, amit egy anya kaphat, és jó eséllyel nem fogsz rá őszinte választ adni. Mert vélhetően azt mondja majd, hogy ugyanúgy szereti mindegyiket, pedig valójában ez ritkán igaz. Ha már a gyerekeket kérdezed, akkor biztos, hogy lesz elképzelésük arról, ki lehet a mama kedvence.
A te anyukádnak ki a kedvence?
Ezt a különleges és ritkán feszegetett családi kapcsolatot tanulmányozza már lassan 20 éve a szociológus Jill Suitor (Purdue Egyetem) és Karl Pillemer (Cornell Egyetem), akiknek a kutatásairól a TED.com számolt be. Vizsgálatukba olyan anyákat vontak be, akik már idősebbek, 65-75 év közöttiek voltak, és legalább két felnőtt gyermekük volt.
A személyes interjúk során nyíltan rákérdeztek mindenre, például olyan kérdéseket tettek fel nekik, mint „Mit szeretnél, ki gondoskodjon rólad, ha öreg leszel vagy lebetegszel”, „Kire vagy a legbüszkébb”, „Ki okozott csalódást” és „Kivel volt a legtöbb konfliktusod”. Azt is megkérdezték, hogy a gyerekeik milyen messze laknak, és van-e munkájuk. A gyerekeknek is feltették ugyanezeket a kérdéseket, csak rájuk és a testvéreikre vonatkoztatva, például „Szerinted ki áll legközelebb édesanyádhoz?”. Végül megkérték őket, hogy értékeljék a testvéreikkel való kapcsolatukat. Legvégül pedig bedobták a nagy kérdést: ki a kedvenced, illetve ki az édesanyád kedvence?
A gyerek a legtöbbször nem is tudja, hogy ő a kedvenc
A válasz: általában a lányukat sokkal közelebb érzik magukhoz az anyák, mint a fiukat. Ha az életkort vesszük figyelembe, akkor a legkisebb testvért gyakrabban választották, mint az elsőszülött vagy középső gyereket. Érdekesség, hogy amikor megkérdezték tőlük, ki áll hozzájuk a legközelebb, és kivel van a legtöbb konfliktusuk, akkor gyakran ugyanaz a személy volt a válasz: a lányuk. „Gondoljunk csak a számunkra fontos kapcsolatokra, azokra a kapcsolatokra, melyekről szeretnénk, ha tökéletesek lennének” – mondja Suitor. „Szeretnéd, hogy mindig működjenek, és amikor azt érzed, hogy valami nincs rendben, akkor azzal vacakolsz, hogy jobb legyen. És hogy mihez vezet ez a vacakolás? Konfliktushoz.”
Az eredményekből kiderült, hogy a gyerekek nem túl sikeresek annak a felmérésében, hogy ki az anyjuk kedvence. Többnyire nem tudták felmérni, hogy ők azok, akik a legközelebb állnak hozzá, vagy épp csalódást okoztak, ha nem a testvérüket nevezték meg. A válaszok kiértékelése előtt a kutatók azt feltételezték, hogy azok lesznek a legbiztosabbak a válaszukban, akik valóban közel állnak az édesanyjukhoz, ám kiderült, hogy nincs így. Csak 39 százalékuk találta el helyesen, és akik a legnagyobb meggyőződéssel állították, hogy a mama kedvencei, általában rosszul tippeltek.
De kedvenc gyereknek lenni nem csupa móka, kacagás és nagyobb tortaszelet, hanem sok stressz is. A vizsgálatban ugyebár felnőtt gyerekek és idősödő anyák vettek részt, és a legközelebb álló gyerekek sokat aggódtak az édesanyjuk egészsége miatt. Az időskori problémák miatt pedig a kedvenc gyerekek nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak, és ez igaz azokra is, akik csalódást okoztak az édesanyjuknak.
Mi lesz, ha a mama öreg lesz?
Hét évvel az eredeti kutatás után a szakemberek ismét felkeresték az édesanyákat. Sokuknak a mindennapokban már segítségre volt szükségük, és a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a gyermekek beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket. Kiderült, hogy ha a kedvenc gyerekek nem vették ki részüket a gondozásból, és csak a többi testvér segített, akkor az anyák hajlamosabbak voltak a depresszióra. Bármilyen magas szintű volt a másik gyermek részéről az ellátás, egyszerűen nem tudta kompenzálni a testvére hiányát.
Az is kiderült, hogy az eltelt évek alatt általában nem változott az anyák megítélése a gyerekeikről, vagyis ugyanazt nevezték meg legkedvesebb gyermeknek, akit korábban.
Hogy mi a tanulság a kutatók szerint? Suitor szerint nem szabad azzal foglalkozni, hogy ki a kedvenc. A legjobb, ha felülemelkedünk a nézeteltéréseinken, és nem versenytársként, hanem barátként tekintünk a testvérünkre.
