Tiszta cirkusz! - így telt a szupertanár éve

A Fővárosi Nagycirkusz munkatársaival együtt azon dolgozik, hogy a cirkuszi rendhagyó órák ugyanúgy a közoktatás részévé, hagyománnyá váljanak, ahogyan a múzeumpedagógia vagy az erdei iskolák. Felkérték arra is, hogy állítson össze egy 24 feladatsort tartalmazó feladatgyűjteményt az emelt szintű érettségire készülőknek.

Két folyóiratban publikált, miközben 24 órája van egy héten, és közben tanároknak is tartott továbbképzést. Elárulta, hogy sokat ugyan nem alszik, kávé helyett mégis inkább zsonglőrködni szokott. “Ha az sem segít, na, akkor lefekszem aludni” - mondja nevetve.

Arra a kérdésre, hogy a gyerekek másolják-e őt, azt mondta, hogy tanárnak lenni ilyen szempontból is nehéz feladat. “Egyáltalán nem biztos, hogy követendő példa a keveset alvás, és az éjszakai munka. Amikor fáradtnak érzem magam, akkor szerencsére mindig történik valami élénkítő dolog. Például beesik egy hallgató hospitálni az órámra. Ezek az állandó löketek újra és újra felpörgetik a napjaimat. Természetesen szeretném, ha a diákjaim csak a követendő dolgaimat sajátítanák el. Azt hiszem, az egész életünk erről szól” - mondta nevetve.

Mi történt a szupertanárral az elmúlt tanévben?

Nagy öröm volt számomra, amikor megtudtam, hogy pedagógusnapon miniszteri elismerésben részesülök, és átvehettem az Apáczai Csere János-díjat. Ez a legnagyobb kitüntetésem, amit a matematika népszerűsítéséért kaptam.

A tavalyi szupertanár verseny alatt megígértem, hogy ha én leszek a nyertes, akkor az összeget a matematikateremre fordítom. Vásároltam is egy projektort, ami azóta az életünk része, mindennap használjuk.

Az elmúlt tanévben is nagyon sok helyre kaptam meghívást. Például egy nyolcosztályos gimnáziumban tartottam foglalkozást az iskolanapon. Ott az volt a kihívás, hogy a kicsiknek és a nagyoknak is érdekes legyek. Olyan játékokat vittem, ami nagy tömegben is játszható, egy picit showműsor lett, de azért matematika is volt azon a napon, és persze gondolkodtató játékok. Ezt a műfajt nagyon szeretem.

Sokat publikálok gyakorló feladatsorokat felvételire készülő általános iskolásoknak, illetve emeltszintű érettségire készülőknek. Ezzel kapcsolatban kaptam meghívást egyetemi előkészítőt tartó egyetemistáktól egy olyan előadásra, ahol elmesélhettem ezeknek az összeállítására vonatkozó tanácsaimat. Nagyon meglepődtem, de nagyon jó érzés volt, hogy az este 7 órára meghirdetett előadásomon megtelt az előadóterem. Izgalmas volt egyetemistáknak beszélni a tapasztalataimról, majd a végén a kérdéseikre válaszolni.

Folytatódtak a cirkuszi rendhagyó órák is. Ezekre úgy készülök, hogy többször megnézem az éppen aktuális műsort, majd megtervezem, hogy a hozzákapcsolható matematikát hogyan fogom tálalni a különböző korosztálynak. Előfordult már, hogy egyszerre 500 gyereknek tartottam órát, persze ez nem a klasszikus matematikaóra, de úgy látom, hogy a gyerekek szeretik ezeket a nem mindennapos alkalmakat. Mindezek szinten tartják az embert, segítenek abban, hogy ne következzen be az, hogy 30 év után a fiókból előveszem az évekkel ezelőtti dolgozatkérdéseket, megíratom, aztán visszateszem. Ez a fiókos mozdulat elvezetheti az embereket a kiégéshez, a fásultsághoz.

Ön renitens diák volt? Kilépett a kockából?

Nem igazán! A vágy biztosan meg volt bennem, de soha nem volt hozzá igazán bátorságom. A megfelelő diákcsínyekben persze benne voltam! Meggyőződésem, hogy azokkal a diákokkal nem lesz probléma majd később, akikről az osztályozó konferenciákon sokat beszélünk. Ők az életben jó eséllyel megtalálják majd a helyüket. Kérdés, hogy mi lesz a „jó diákokkal”, azokkal, akikkel soha semmi probléma nem volt. Nincs erről statisztikai felmérésem, ezzel csak azt akartam mondani, hogy szeretem, amikor ég a tűz a gyerek szemében.

Azt szeretném, ha a tanítványaim az érettségiről nem úgy távoznának, hogy “nahálaistennek, vége van”. A világ nagy része tanul matematikát, és elenyésző része lesz matematikus, fizikus. Ezt figyelembe kell vennünk! Azt az élményt szeretném átadni a gyerekeknek, hogy a matematikaórát is próbálják boldogan megélni. Az egész pedagógusi pályafutásom arról szól, hogy megteremtsem ennek a lehetőségét. Nem tragédia, ha a gyerek nem lesz matematikus, de attól még szeretheti a matematikát!

Hogyan segíti a cirkusz azt, hogy a gyerekek jobban értsék a matekot?

Mondok egy példát! A Csodagömb című karácsonyi műsor megmutatta a gömböt, mint a tökéletesség ősi szimbólumát. Én pedig azon gondolkodtam, hogy ehhez hogyan kapcsolhatok egy geometriaórát. A kör, gömb, szabályos sokszögek és testek vizsgálatával foglalkoztunk. A cirkuszi órához vettem fonalat, több száz szívószálat, kiosztottuk a közönségnek és mindenki készített szívószálból és fonálból egy szabályos testet.  Ebben az volt a jó, hogy akik már nem a matematikára figyeltek, azok is megkapták az alkotás örömét.

Jó volt látni, ahogyan közel 200 gyerek egy cirkuszi előadáshoz kapcsolódóan térgeometriai formákat gyárt, ami akár karácsonyfadísz is lehet. És szemmel láthatóan örömmel tették ezt. Szerintem ez a geometriai fogalmak megértésében is segít.

Jó olyat összehozni, ami túllép a tanterem keretein.

Persze a hétköznapokban az én óráim sem csak mókából és kacagásból állnak, vannak monoton részek is, de a festőművész is elmossa az ecseteket, és az már nem tartozik az izgalmas dolgok közé. A rakott krumpli elkészítéséhez a burgonya meghámozása is hozzátartozik. Meg kell tanulnunk, hogy ezek a dolgok is az életünk részei.