A gyerekeknek elég kicsi az érdekérvényesítő képességük, azért viszont ők is tehetnek a döntéseikkel, hogy ne haljanak ki teljes állatfajok, és végeredményben ne pusztuljon ránk a Föld. Egyszer használatos dolgok, műszálas ruhák, mindig új mobil - csak néhány dolog, amit ne használjon, és máris jobb lesz mindenkinek.

Elpusztult Sudan, az utolsó hím széles szájú orrszarvú. Ezzel az egész fajtájának a története véget ért, a Föld ismét szegényebb lett egy állatfajjal.

A lányom mesélte a minap, hogy az Instán minden második fotó arról szól mostanában, hogy Sudan miatt sajnálkoznak – márpedig a kamasz lányom nem megszállott állatvédőket követ, hanem leginkább hozzá hasonló kamaszokat. Úgy látszik, ez a fejlemény, mármint egy impozáns nagyvad kihalása már megüti a tinik ingerküszöbét is.

 A gyerek kesergett egy sort, érezte, hogy itt valami szörnyű, és visszafordíthatatlan történt, és hamar eljutott odáig, hogy az emberi tevékenységgel hozza összefüggésbe a dolgot. Tegyük hozzá, a következtetése nem áll messze a valóságtól.

A következő lépésként már a saját felelősségén töprengett, úgyhogy leültünk, és elbeszélgettünk róla, hogy vajon mit tehet egy hozzá hasonló kamasz lány a Föld bármelyik táján azért, hogy mostanában lehetőleg ne jöjjenek hasonló hírek kihalt állatfajokról.

Persze, fognak jönni, mivel a rohamos környezetpusztítást nem most kezdtük el. De ha egyre többen, és egyre fiatalabban elkezdik érezni a felelősséget, ha egyre több gyerekben tudatosul, hogy rajtuk is múlik a Föld jövője, és a környezeti katasztrófák nagy részét mi magunk okozzuk, talán még van remény. Hogy mást ne mondjunk Steven Hawking már az űrturizmus felgyorsítását sürgette, mert szerinte a Föld száz éven belül elpusztul, és kénytelenek leszünk új otthon után nézni. Ezt pedig jobb lenne inkább megelőzni.

De mit tehet ezért egy kamasz gyerek?

Nagyon is sokat! A világ másik végén működő, természetpusztító gigavállalatokkal persze nem veheti fel a harcot, de – ha a szülei is partnerek ebben – a saját életében és környezetében igenis példát mutathat, például a következőképpen:

Nem használ egyszer használatos tárgyakat

Elég nagy a kísértés, hiszen az egyszer használatos tárgyak kényelmet nyújtanak, nem kell például mosogatni, ha műanyagtányérból eszünk. Hát igen, csakhogy a mi kényelmünkkel szemben ott áll Sudan, és az összes fajtársa. Pontosabban állt. Egyetlen jó kulaccsal, amit újratölthet csapvízzel, egy év alatt átlagosan 167 PET palackot lehet megspórolni, amit így nem kell legyártani, odaszállítani, majd újrahasznosítani/megsemmisíteni.

GettyImages-539260026
Fotó: Arterra / Getty Images Hungary

A rosszabb forgatókönyv szerint pedig nem semmisítik meg, hanem még hatszáz év múlva is itt lesz velünk, hogy aprózódva mérgezze a vizeket és a talajt. Kávézókból, gyorséttermekből is választhattok olyan céget, amelyik nem eldobható csomagolásban adja az ételt, italt, elvitelre pedig tarthattok magatoknál saját kávéspoharat, tetővel – az is menő. Megkérdeztem, egy csomó helyen szívesen töltik saját pohárba is a kávét. Angliában pedig már be is tiltották ezeket a pár percig használt, de roppant szennyező pohártetőket.

Természetes anyagból készült ruhákat vásárol

Szintén nagy a kísértés, mert a műszálas ruhák szépek és olcsók – csak sajnos minden mosáskor több tízezer mikroműszálat eresztenek ki magukból, amik átcsusszannak a mosógép és a szennyvíztisztító szűrőjén, és belekerülnek az élővizekbe. Ott megkötik a szennyeződéseket, mérgeket, majd így felturbózva megeszik őket a planktonok, rákocskák, kagylók, és már benne is vannak a táplálékláncban.

shutterstock 685404064
Fotó: Shutterstock

Ha halat eszel, biztos lehetsz benne, hogy műanyagot is. David Attenborough hívta fel rá a figyelmet: már ott tartunk, hogy a delfinborjak elpusztulnak a saját anyjuk tejétől, olyan mennyiségben tartalmaz a szervezetük mérgező anyagokat. Ugye, nem szeretnénk, ha a delfinek is Sudan és alfaja sorsára jutnának?

Addig használja a mobilját, amíg csak működik

Oké, kamaszkorban a menőség mindenekfelett áll, aminek a kézenfekvő szimbóluma a legújabb típusú mobiltelefon, csakhogy ezzel szemben meg ott áll a szegény gorillák élete. Ez most elég hatásvadászan hangzott, de a helyzet pontosan ennyire drámai. A mobilok gyártásához szükséges nemesfémeket, tantált, volfrámot, cint és aranyat ugyanis éppen Kongóban, a gorillák élőhelyén nyerik ki, és ez a tevékenység pár év alatt megtizedelte a gorilla populációt.

Vagyis, ha tenni szeretne a gyerek valamit ezekért a főemlősökért, akkor viselje büszkén a régi kis mobilját, és ha szívatni kezdik miatta, elmesélheti, hogy igen, érti, de neki valahogy fontosabb egy csodálatos állatfaj túlélése, mint egy nagyobb kijelző. Persze, ezt a fajta tudatosságot csak akkor várhatjuk el a gyerektől, ha magunk is jó példával járunk elöl.

Egyen hazait, és lehetőleg minél több zöldséget, gyümölcsöt

Elismerjük, az avokádókrém meg a mandulatej nagyon finom, és a chia mag meg a szusi is menő holmi, milyen jól mutat már az Instán egy róla készült fotó! Csak az a baj velük, hogy mire ideérkeznek a világ másik végéről, addig több ezer kiló széndioxid kerül miattuk a levegőbe. És akkor a termelési körülményekbe még bele se mentünk, ami a legritkább esetben fair trade.

Azt például tudtad, hogy a vörös tonhal is a legjobb úton halad a kihalás felé, túlhalászás miatt?  Hogy a feldolgozott élelmiszerek nagy többségében pálmaolaj van, ami miatt őserdőket irtanak ki a világ másik végén? Vagy, hogy egy kilogramm marhahús előállításához több mint 15 ezer liter vízre van szükség, miközben az üvegház hatású gáz-kibocsátás 15 százalékáért felel a nagyüzemi állattartás?

Ebből a szempontból tehát az a legjobb, ha helyben, vagy a közelben termett idényzöldségeket és -gyümölcsöket fogyasztanánk, amit felelős állattartásból származó (tehát nem nagyüzemi), kistestű állatok húsával egészítünk ki. Törekedni kell rá, előbb-utóbb sikerülni fog.

Ne kérjen zacskót!

A kamaszok szeretnek vásárolni, amiről persze lehet vitatkozni, hogy mennyire környezetbarát mindenféle, nem olyan fontos tárgyakat beszerezni (semennyire). De ha már így van, legalább a csomagolásról mondjon le. Nem kell mást csinálni, csak figyelni, és a megfelelő pillanatban, jól artikulálva szólni: nem kérek zacskót.

Takarékosan a vízzel

A Föld ivóvíz-készlete rohamosan fogy. Mi ugyan jó helyen élünk (Magyarország, Izland és Olaszország után a leggazdagabb a jó minőségű ivóvízben Európában), de ezzel nem szabad visszaélni. A társadalmi krízisek, a migráció nagy részét az ivóvízhiány okozza a világban, szóval lehet, hogy elég lesz napi fél óra helyett öt percig állni a zuhany alatt, attól is tiszta lesz a bőrünk. Meg a lelkiismeretünk.

Már akkor is sokat tesz a gyerek környezetéért, ha ennek egy részét igyekszik megvalósítani a saját életében. Ha pedig még a barátaival és osztálytársaival is sikerül megértetnie, hogy miért nem túl hiteles a legújabb típusú mobiljukról RIP Sudant posztolni, miközben PET palackból szürcsölik az üdítőt, ő megtette, amit lehet.

Blogmustra