Ha lenne pár millió forintom, azonnal csinálnék egy alapítványt, hogy elhozzam Magyarországra ezt a remek kezdeményezést, amiről a BBC World Hacks oldala készítette az alábbi videót.
A szülők és pedagógusok annyit panaszkodnak arról, hogy a kütyükkel egyre inkább eltávolodnak a gyerekek az igazi mély kapcsolatoktól, annyi példát látunk, hogy nem elég az empátia, a gondoskodás a világban. Egyre több és durvább az iskolai zaklatás, ami új teret kapott a virtuális világban. Nagy a vágy arra, hogy a gyerekeket egymással jobban törődővé, gondoskodóvá tegyük – a kérdés csak ennek a hogyanja.
Mary Gordon már a kilencvenes években talált egy remek módszert, amiből azután Roots of Empathy (Az empátia gyökerei) néven programot csinált. Egy év alatti kisbabákkal tartanak rendszeresen foglalkozásokat iskolákban, óvodákban, hogy a gyerekek figyelhessék, tanulhassák, hogy egy beszélni nem tudó kisbaba mikor mit érez, és hogyan lehet a kedvére tenni.
Régen egy olyan kutatólaborban dolgoztam, ahol ekkora babákkal csináltunk mindenféle játékos kísérletet, hogy kiderítsük, hogyan fejlődnek, mikre képesek. A „labor” valójában egy játszószoba volt, színes, izgalmas játékokkal. Minden adott volt, hogy a baba jól szórakozzon – de azért mégiscsak kellett ahhoz némi rátermettség, hogy öt perc után úgy ellegyen veled, a kísérletvezetővel, akit még soha életében nem látott, hogy meg lehessen csinálni a kísérletet.
Ott tanultam azt a visszahúzódó teljes ráhangolódást, ami ehhez kell. És ami nem más, mint az empátia. Még a legkérgesebb szívű rendőrőrmester is elmosolyodik, ha egy kisbaba rámosolyog, és jelzi, hogy jófejnek tartja. Nem könnyű elnyerni egy baba bizalmát, de nagyon nagy öröm, ha mégis sikerül. Ez alól a babákkal foglalkozó kisgyerekek sem húzzák ki magukat: a kisbabák óráin résztvevő gyerkőcök ilyen vagy olyan okból mind érdekesnek találják az együttlétet a babával, és mind megtanulják azt a finom bánásmódot, amire egy babának szüksége van, és amivel egymás felé is illene fordulnunk.
A programban amellett, hogy figyelmet, empátiát tanulnak a gyerekek, sokat beszélnek a saját érzéseikről is. Megtanulják megnevezni a bonyolultabb érzéseket, és találkoznak azzal, hogy a másik is ugyanúgy érez, mint ők. Mert ez a fő cél: döbbenjenek rá, hogy minden embernek ugyanolyan érzései vannak, ugyanaz fáj, és ugyanúgy igyekszik, mint ahogy ők maguk.
A videóban...
A héthónapos Naomi felkészül a munkára. 9-10 éves gyerekeket fog aznap tanítani. Nagyon aranyos, de komoly munkát végez. Mary Gordon elmondja, hogy a Roots of Empathy programnak az a hosszútávú célja, hogy gondoskodó, békés és emberséges társadalmat építsünk, ahol mindenki azt érezheti, hogy tartozik valahova.
Az iskolásokon látszik, hogy már ismerik Naomit, hiszen ő és édesanyja pár hetente meglátogatják őket órát tartani. A gyerekek énekelnek neki, játszanak. Ahogy az egyik kislány fogalmazta, nem tudsz mást tenni, Naomit csak szeretni lehet. És így vannak ezzel a fiúk is. A gyerekek azt tanulják tőle, hogy felismerjék, hogyan érez – de Naomi ezeket nem tudja szavakkal kifejezni, hiszen még nem beszél, hanem csak a testével, mozdulataival, hanglejtésével.
Felébred a gondoskodás
Ahhoz, hogy egy kisbabát jól értsünk, nagyon kell figyelni. Muszáj kicsit visszahúzódni, és azt lesni, hogy mire hogyan reagál, finoman és végig őt figyelve lehet közelebb kerülni hozzá. Mivel sűrűn találkoznak Naomival, azt is figyelhetik a gyerekek, hogy hogyan fejlődik egy kisbaba – a múltkor még nem tudta felvenni a golyót, most már igen. A kicsi még sebezhető, sokkal törékenyebb, mint az osztályba járó nagy gyerekek; de a nagyok között is rengeteg sebezhető gyerek van.
A találkozások felébresztik az iskolásokban a gondoskodást. Az egyik kislány arról beszél, hogy milyen finom, különleges, mennyire kell vigyázni rá, a kisfiút az érdekli, hogy működik egy újszülött teste. A harmadik kisfiú arra jön rá, hogy ha vicces dolgot csinál Naomi kedvéért, akkor az tetszeni fog neki, de ha elvesz tőle egy játékot, akkor Naomi bizony könnyen dühbe gurul.
Mary Gordon elmondja, hogy az a céljuk, hogy a gyerekek tudjanak beszélni az érzéseikről. A kisbabák használata trükkös, tulajdonképpen eszközök ahhoz, hogy a gyerekek meglássák ugyanazt az a sebezhetőséget, ugyanazt az embert egy kisbabában, mint ami bennük is van. A gyerekek körben ülnek Naomival, és a program instruktora és az igazi felnőtt tanár beszélget velük arról, hogy mit csinál, hogyan érez a kisbaba – és ezt hozzákapcsolják azokhoz az érzelmekhez, amiket a gyerekek saját maguk megtapasztalnak.
Mit gondoltok, kitartó, vagy könnyen feladja? Kitartó. – válaszolják a gyerekek. Tedd fel a kezed, ha te is kitartó vagy, amikor valami nehéz dolgot szeretnél megcsinálni! Most tedd fel a kezed, ha úgy érzed, hogy néha frusztráló, ha valami új dolgot csinálsz! És a gyerekek rájönnek, hogy az mindenki a világon szokta magát ugyanúgy érezni, mint ők. Nem vagyunk különállók. Nagyon nehéz gyűlölni valakit, ha rájössz, hogy éppen olyan érzései vannak, mint neked. Nehéz bántani, gúnyolni valakit, aki ugyanúgy érez, mint te.
A Roots of Empathy Kanadából indult és már hét országban vannak ott. A kutatások azt mutatják, hogy a program a teljes tanév során csökkenti az agressziót, egymás szívatását az iskolában. Egy kislány elmondja, hogy azt tanulják Naomitól, hogy hogyan kerüljék el a csetepatékat az iskolában. Ha Naomi szomorú, fel szeretném vidítani – mondja a kisfiú. Ha az iskolában arra tanítjuk a gyerekeket, hogy olvassanak és számoljanak, de nem tanítjuk meg őket egymáshoz kapcsolódni, akkor az egész társadalmunk defektes lesz. Ahhoz, hogy kapcsolódni tudj a másikhoz, empátia kell, érteni kell, hogy a másik hogyan érez. Szia Naomi, hamarosan találkozunk…
Nem kéne magányosnak lenni
Persze, ha van kistestvéred, akkor nem újdonság egy kisbaba. De még ezek a nagytesók sem töltenek időt otthon ilyen tudatosan a babára, annak érzéseire figyelve. Pláne nem úgy, hogy általa önmagukról és az emberségről tanulnak. Aki már volt huzamosabb ideig együtt kisbabával, az tudja, hogy semmi sem lehet olyan érdekes nekik, mint nagyobb gyerekekkel együtt lenni.
A kismamák is viszik ide-oda a babáikat, néha csak azért, hogy történjen valami. Ezzel a baba-tanár programmal egyszerűen minden résztvevő csak nyer – jól érzi magát, és közben létrejön a kapcsolat. A babával, önmagukkal, egymással. Mert senkinek nem kéne magányosnak lenni. Főleg nem egy gyereknek.
