Fölösleges kudarcként megélni mindezt, valószínűleg azt jelzi ugyanis a sok hiszti, hogy jól csinálod a dolgod. A Creative & Healthy Family szerint az az oka a sokszor kifejezetten feltűnő jelenségnek, hogy a gyerekek sokszor csak az anyjuk jelenlétében érzik igazán otthon magukat.
START!
Az apjuk és a gondozójuk társaságában kisangyalként viselkedő gyerekek sokszor csak az anyjuk jelenlétében érzik igazán biztonságban magukat. Ez lehet tehát a magyarázat arra, miért várnak egész nap türelmesen arra, hogy abban a pillanatban, mikor a fáradt és megtépázott anyjuk átlépi a küszöböt, belekezdjenek a sérelmeik felsorolásába. Vagy csak úgy simán az ordításba és toporzékolásba.
Az anyukájuk megjelenése tehát egy „érzelmi szemetes” felbukkanásával ér fel a gyerekek számára, amibe bele is vághatják az aznapi termést, mindazt, ami kellemetlen vagy frusztráló dolgot, ami addig történt velük, de egészen az anyjuk megjelenéséig rejtve maradt. Ezt persze letaglózó és kellemetlen élményként is fel lehet fogni, főleg ha valaki holtfáradtan és kimerülten beesik az ajtón, és rögtön egy visítozó, összefüggéstelenül hablatyoló csöppség fogadja.
Szükség van rá
Ezek a kaotikus jelenetsorok ugyanakkor azt jelzik, hogy biztonságban és otthon érzik magukat a gyerekek és szabad utat engedhetnek az érzéseiknek. Erre pedig nagyon is szükségük van ahhoz, hogy megfelelően funkcionálhassanak majd a későbbiek során és érzelmileg érett felnőttek váljanak belőlük. Egy négyéves célkeresztjében sínylődő szülő tehát elég, ha arra gondol, hogy mindez nélkülözhetetlen a gyerekek érzelmi fejlődéséhez, és máris könnyebb lesz tolerálni az ostromot.
