Óriási hibát követ el, aki rutinból gondozza a kisbabáját!

Mi itt a Dívány Szülőség rovatában természetesen mindig naprakészek vagyunk a csecsemőgondozási ajánlásokból (is). Tíz éve azért voltunk azok, mert többen pont gyereket szültünk, ma meg azért, mert szintén, ráadásul ez a dolgunk. Belegondolva, egészen vicces, hogy mekkorát fordult a világ ez alatt a nem túl hosszú idő alatt.

Összeszedtünk jó pár dolgot, amit tíz éve még egészen másképp kellett csinálni, mint ahogy a mostani kisbabásoknak javasolják a gyermekorvosok. A végén pedig mindenki maga vonhatja le a megfelelő következtetést, de azért megkértünk egy ötgyermekes anyukát, aki 11 éve szülte az első, nemrég pedig az (eddig) utolsó gyerekét, hogy ő hogyan élte meg a változásokat.

Köldökcsonk kezelése

A mai tudásunkkal egészen elborzadunk, hogy mit műveltünk annak idején a köldökcsonkkal. Korabeli forrásaink is utalnak rá, hogy a köldököt fürdetés után, természetesen alapos kézmosást követően, le kellett ápolni: 70%-os alkohollal körbe kellett törölgetni, majd pedig hexachlorophenes hintőporral le kellett szórni, ami elvileg siettette a köldökcsonk leszáradását.

Ezzel szemben a tudomány jelenlegi állása szerint a köldökcsonkot egyáltalán, semmivel sem kell  kenegetni vagy megszórni, egyszerűen csak tisztán és szárazon kell tartani, és majd leesik magától. Állítólag pont annyi idő alatt, mintha ápolnánk, ráadásul kevesebb fertőzés is történik ezzel a módszerrel.

Bónusz para: a hexachlorophenes hintőporról azóta bebizonyosodott, hogy agykárosodást okozhat, az USA-ban emiatt 40 éve be is vonták. Itt azonban még mindig hozzá lehet jutni, igaz, nehezen, mert újat már nem gyártanak, de ahol még van készleten, eladhatják. Azt hiszem, ez egy olyan információ, amit így utólag jobb lett volna nem megtudni. 

Légzésfigyelő

Tíz évvel ezelőtt szinte kötelező tartozéka volt a babaszobáknak a légzésfigyelő, méghozzá a bölcsőhalál megelőzése érdekében, amiben tízezerből három baba hal meg Magyarországon. A szerkezet lényege, hogy a matracra, a kisbaba alá installálva érzékeli, ha a kicsi nem vesz levegőt, és azonnal riaszt. Akkoriban nem volt magát gondosnak nevező szülő, aki nem ruházott be a jól ismert márka kemény tízezrekbe kerülő szerkezetébe.

Ma azonban már nem igazán javasolják a légzésfigyelő alkalmazását, méghozzá azért, mert a hamis biztonságérzet illúziójába ringatja a szülőket, és azt hihetik, hogy ezzel meg tudják akadályozni a bajt. Hát nem. Vagyis csak szomorúan kicsi eséllyel.

Amikor ugyanis a készülék jelez, akkor a baba sajnos már halott (mármint ha nemcsak lemászott róla, és azért nem érzékel). Nem elég megrázni kicsit, hogy ébredjen, és lélegezzen, hanem újra kell éleszteni. „Az újraélesztés még kórházban, aneszt-intenzívesekből álló újraélesztő teammel és egy vagon kéznél lévő életmentő gyógyszerrel sem mindig sikerül, sőt. Annak az esélye, hogy egy ugyan csak pár perce meghalt, de életjelenségeket nem mutató kisbabát otthon, egyedül, eszköz nélkül egy szülő újraélesszen, nem tudom, mekkora, biztos vannak erre felmérések, de hát túl sok esélyt nem adnék neki.” – írtuk ebben a cikkben. Úgyhogy ma már nem tartják olyan fontosnak, hogy legyen légzésfigyelő a gyerek alatt. 

Hozzátáplálás

Ezen a téren is hatalmasat fordult a világ, és egyben ez az a téma, amitől minden, három évesnél idősebb gyereket nevelő anyuka úgy érzi magát, mint a saját nagyanyja. Annyira korszerűtlennek számít ma, amit annak idején véghezvitt a gyerekével.

Az új ajánlás előtt – ami egyébként nem is olyan régen jött ki – a kisbabás szülők az ördögtől valónak tartották az összes allergént: a tojást, a tejet, a glutént, a mogyorót, a szamócát, a citrusféléket, a halat. Nem is adtuk a babának, csak egy éves kor fölött, akkor is csak óvatosan, mintha… izé… tojáson lépkednénk. Igaz, lehet, hogy anyánk vagy anyósunk megkínálta a babánkat egy kis babapiskótával, de fúriaként rontottunk rá és téptük ki a kezéből: meg akarod ölni? Ebben tojás és glutén van!!!

Az idő viszont ezt az óvatosságot egyáltalán nem igazolta, sőt, kiderült, hogy elképesztő arányban lettek ételallergiásak azok a gyerekek, akiket így, a széltől is óvva tápláltak. Vagy mástól, de hát ez csak az én privát rosszmájúságom, ne is figyeljetek. Lényeg, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint fél éves kortól nyugodtan el lehet kezdeni adagolni a babáknak a fenti allergéneket, a mogyorót például megőrölve lehet szórni az ételbe, és a tehéntej is teljesen rendben van kis mennyiségben. Csak pár év, és ki fog derülni, hogy kevesebb ételallergiás gyerek lesz-e ettől, addig is higgyen mindenki, amit akar.

Lázcsillapítás

Gyorsítsunk egy kicsit, mert ebben a tempóban sosem lesz vége ennek a cikknek, mert még a témák felénél sem tartunk.
Még pár évvel ezelőtt is makacsul tartotta magát a vélekedés, hogy a lázat feltétlenül csillapítani kell, mert „megterheli a szívét, kicsapódik az agya, lázgörcsöt kaphat”. Annyira, hogy a gyerekorvosunk minden egyes alkalommal megkérdezte, hogy van-e otthon lázcsillapító (természetesen!), és egyszer, amikor az orvosnál sorban állás közben lázasodott be a kisfiam, a védőnő jelzésére rögtön előrevettek minket, hogy gyorsan hazaérhessünk, lázat csillapítani.

Ezzel szemben a tudomány jelenlegi állása szerint „nincs a magyar és nemzetközi ajánlásokban olyan határ, amit ha meghalad a gyerek hője, akkor lázcsillapítani szükséges, ugyanakkor (természetesen a gyógyszerallergiát kivéve) nem is tilos.” Ráadásul a lázcsillapító nem is előzi meg a lázgörcsöt, a gyerek agya meg nem tojás, hogy megfőjön. Akkor érdemes csillapítani, ha a gyerek rosszul viseli a lázat, rossz tőle a közérzete. Bővebben itt fejtettük ki.

D-vitamin

Manapság már a csapból is folyik, hogy milyen fontos a szervezet D-vitamin feltöltöttsége, és számtalan csúnya betegséget előzhetünk meg azzal, ha szedjük. Ez a téma úgy kapcsolódik a kisbabákhoz, hogy tíz évvel ezelőtt még csak receptre lehetett hozzájutni a D-vitaminhoz (tehát nehéz és bonyolult volt), az indok pedig az volt, hogy könnyű túladagolni.

Aki viszont megelőzte a korát, és tudta, hogy mi mindenre jó a kalciferol, mert mondjuk a gyerekorvos felvilágosította, az rendszeresen, és nagyon bölcsen, megvámolta a gyerek Vigantol-olaját. Mert hát a gyereknek kell az a D-vitamin, fel is írta mindig a gyerekorvos, a felnőtt meg megoldja, ahogy tudja…

Mára persze már tudjuk, hogy hiába zsírban oldódó vitamin, egyáltalán nem olyan könnyű túladagolni, és akár egy sima élelmiszerüzletben is meg lehet vásárolni a D-vitamin készítményeket, szedi is mindenki lelkesen.

Otthonszülés

Tíz évvel ezelőtt csodabogárnak számított, aki otthon, vagy máshol, de nem kórházban akarta megszülni a gyermekét. Ez természetesen heves vitákat váltott ki szellemi elődünk, a Poronty rovat olvasói között. 2011-ben azonban pontot tettek az ügy végére, és bizonyos keretek között szabaddá vált az út az intézeten kívüli szülés felé.

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy bárki hozzáférhet, hiszen vannak mindenféle egészségügyi és törvényi kizáró okok, és persze ott vannak a csúnya anyagiak is: a kórházon kívüli szülést ugyanis nem támogatja a társadalombiztosítás. Ugyanakkor nem biztos, hogy mindent egybevetve többe kerülne, mint egy sima állami intézményben.

Egy ágyban a szülőkkel? Vagy külön?

Szerintem ez az a téma, ami soha az életben nem fog nyugvópontra jutni, és ez nem is csoda. Az alvásmegvonás kegyetlen dolog, ezért a fiatal szülők mindent meg fognak tenni azért, hogy a gyerek minél hosszabb ideig aludjon egybefüggően. Ha a saját ágyában, akkor ott, ha a szülői ágyban, akkor meg ott. Ez a valóságban egyáltalán nem elvi, vagy tudományos kérdés, hanem a szükségletekről szól.

Persze ajánlások, azok vannak. Tíz évvel ezelőtt még határozottan azt javasolták, hogy a gyereket csak az éjszakai szoptatás idejére vegye az anya maga mellé, utána tegye vissza a kiságyába. Hát, nyilván ez meg is történt… a következő szoptatás után, addig meg aludtak édesdeden, együtt.

Most viszont már azt mondják, hogy a baba szívének és az agyának is jót tesz, ha három éves koráig az anyja mellett alszik. Ezzel ugyan pont szembe mennek azAmerikai Gyermekgyógyászati Akadémia egyébként legfrissebb ajánlásaival, amely szerint az anyával egy szobában, de külön ágyban a legbiztonságosabb altatni a babát.

Újszülött fürdetése

Most már tényleg rövidre fogjuk: Tíz évvel ezelőtt az esti rutin kialakítása miatt javasolták, hogy mindig, ugyanabban az időben, ugyanazokkal a mozdulatokkal és rituáléval körítve fürdessük meg az újszülöttet.

Ezzel szemben ma már azt javasolják, hogy hetente egyszer elég megfürdetni, mivel az érzékeny bababőr könnyen kiszárad, a problémás részeket pedig úgyis napjában többször is lemossa az ember. Meg amúgy sem lesz piszkos a kiságyban.

Sok szerencsét a kiigazodáshoz!

Hogy megy ez a gyakorlatban?

Az ötgyerekes Ági legidősebb lánya 11 éves, a legkisebb pedig még csak egy. Ha valaki, ő aztán tud mesélni arról, hogy milyen érzés volt folyamatosan szembesülni azzal, hogy azokról a dolgokról, amiket jónak hitt, és alkalmazott az egyik gyerekénél, rendre kiderült, hogy nem is úgy kell csinálni, sőt, rosszat tesz vele a következő gyerekének.

„Az első három gyereknél összeolvastam mindent, és próbáltam átszoktatni a babáimat az elvártra. Csak a negyediknél tudtam végre letenni ezeket az elvárásokat, és megtanulni figyelni a kisbabámra, és az ő igényeire. Ekkor értem meg rá – és persze sokat adott az otthonszülés is ehhez – hogy ne megfelelni akarjak, hanem azt figyeljem, nekünk mi a legjobb, melyik gyereknek mik az igényei.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha egy ágyban alszik majd velem a kisbabám. A nagyobbakat még szoktattam, "idomítottam", ahogy a könyvek írták, pl a Suttogó.

Ma szarok arra, ki mit ír, azt csinálom, ami a gyerekem igénye, és ha százan mondják, hogy hülye vagyok, akkor sem érdekel. Azt csinálom, ami az én lelkemnek jobb érzés, amitől nincs lelkifurdalásom.”

Végül is, valószínűleg pont olyan találati aránnyal dolgozik Ági is, mint aki mindig, tűzön-vízen át betartja az aktuális ajánlásokat.