Egyfelől soha nem volt olyan könnyű szülőnek lenni, mint ma – ha másért nem, hát azért, mert nem kell lemenni a patakra mosni, van porszívónk, és nem is hal meg minden negyedik gyerek valami ragályban, amire az orvosok százötven éve még csak széttárták a karjukat.
Nyilvánvaló, hogy a korunk számos nagyszerű, habár nekünk már természetesnek tűnő találmánya nagy segítség a gyereknevelésben, ha már egyszer nem áll rendelkezésre mindig elérhető nagycsalád, nagynéni, freulein meg nörsz, hát, valamit valamiért. De azért ne bízzuk el magunkat, a digitálisba átcsúszott világ alaposan meg is nehezíti, hogy mire felnő a gyerek, tényleg sikerüljön őt felkészíteni a felnőttkorra, meg mindenre, ami vele jár.
Tessék, itt van máris hét ok, a Psychology Today szedte őket össze, amiért manapság sokkal nehezebb mentálisan erős szülőnek lenni, és a gyereket érett, felelősségteljes emberré nevelni.
1. Boldogság mindenekfelett
Manapság egy csomó könyv és cikk szól arról, hogy hogyan neveljünk boldog gyereket. Ez nagyon szép, de a boldogságnak inkább mellékterméknek kell lennie, és nem lehet maga a cél!
Ha hagyod, hogy a gyereked egész nap jégkrémet kanalazzon a szájába, és videojátékokkal játsszon, biztos nagyon boldognak fogja érezni magát pillanatnyilag. Hosszútávon viszont nyomorult lesz, és nem túl tisztességes magatartás egy szülőtől ilyenné tenni a gyerekét.
Vagyis erőt kell venni magunkon, és ha tetszik, ha nem, meg kell tanítani a gyereket olyan dolgokra is, amik nem feltétlenül teszik őt az adott pillanatban boldoggá, hosszú távon viszont mégiscsak a javát szolgálja. Meg kell tanulnia például fegyelmezni magát, és uralkodni az indulatain és az érzelmein.
2. A közösségi média a szülőségverseny melegágya
A legtöbb szülő nagy büszkén osztja meg a gyereke fotóját a Facebookon és az Instagramon, amint a poronty, nyakában éremmel, a dobogó legfelső fokán pózol, vagy valami egyéb hőstettet hajt végre. Csakhogy ez egy idő után kényszeres versenybe megy át a szülők között: ki tud csodálatosabb gyereket nevelni.
Azt viszont marha nehéz ütős fotóval dokumentálni – habár nagyon szeretnéd – amikor a gyereked éppen nagylelkű, együtt érző, hatalmas önfegyelmet tanúsít, vagy jófej módon együttműködik, hogy ne tetézze a gondjaidat. Valahogy muszáj lenne elhencegni vele, de hogyan?
A gyereknevelés nem verseny. Mentálisan egészséges gyereket nevelni annyit tesz, hogy segítesz neki, hogy kihozza a legjobbat saját magából. Nem pedig azt, hogy mindenképpen bebizonyítsd, ő jobb, mint mások.
3. A szülők sem erősek mentálisan
A nyolcvanas évek kulcsos gyereke voltál? Vagy az Y generációhoz tartozol, aki abban nőtt fel, hogy a gyerek látható, de nem hallható? Nos, akkor jó esélyed van rá, hogy soha nem beszélgettek veled a szüleid az érzéseidről.
Egyes családokban csak az engedelmesség volt a fontos, és a gyerek véleménye egyáltalán nem számított. Más szülők meg azt sem tudták, hogy mi az a mentális erő. Ha téged senki sem tanított meg arra, hogy beszélj magadról, hogy hogyan regulázd meg az érzelmeidet, hát, nehéz dolgod lesz, ha meg akarod tanítani rá a gyerekedet.
4. Túlgondoskodó szülők, akik nem hagyják veszíteni a gyereket
Ha egy gyerek 25 évvel ezelőtt elfelejtette megcsinálni a házi feladatát, nem volt nagy ügy, időnként mindenkivel előfordul. Most viszont beléptek a képbe a túlgondoskodó (helikopter) szülők, akik egyszerűen nem hagyják a gyereküket hibázni. Ma egy hiányzó házi feladat, vagy egy otthon hagyott tornacucc azt jelenti, hogy a gyerek végleg le fog maradni, le fog csúszni, és akkor jajaj, mi lesz?
A természetes következmények a legnagyobb tanítómesterek az életben. Hagyni kell a gyereket megtapasztalni, milyen az, ha hibázik, ha kudarc éri, mert ebből fogja megtanulni azt is, hogy hogyan lehet a hibáit jóvátenni, és kezelni a kudarcot.
5. A megszégyenítés félelmet szül
Mostanában elég könnyen ítélkeznek egymás felett a szülők, talán éppen azért, mert a Facebookon nem kell a másik szemébe nézni közben, sőt, még csak nem is kell a másik érzéseire gondolni, mielőtt valaki odakommenteli a tutit. „Szülő az olyan, aki nem biogyümölccsel eteti a gyerekét?” „Tudtad, hogy a válás örök sebet hagy a gyerek lelkén?”
A szülők megszégyenítése valós probléma, aminek senki sem szeretne az áldozata lenni, és nem akar olyan lenni, mint egy „rossz szülő”. Úgyhogy elkezd másképp viselkedni: úgy, ahogy egy elképzelt, ideális szülő tenné.
Ebből lesz az, hogy akkor is megkapja végül a gyerek az édességet, ha eredetileg ez egyáltalán nem szerepelt volna a szándékaink közt, csak hagyja már abba a bőgést, sőt, még a házit is kijavítja a szülő otthon, nehogy rossz jegyet hozzon haza az iskolából.
Hosszú távon valójában ezek a dolgok ütnek léket a gyerek stressztűrő képességén.
6. A bűntudattal élő szülők a marketingcégek prédái
A reklámok szerint csodálatos anya vagy – egészen addig, hajlandó vagy megvenni a gyereknek azt a bizonyos játékot. És persze tökéletes apa, de csak akkor, ha egy bizonyos játszótérre (vagy mi ennek most a fancy neve?) hordod a gyereked.
A marketingcégek pontosan tudják, hogy a szülőknek bűntudatuk van, amiért nem töltenek elég időt a gyerekükkel, és nem adnak meg nekik mindent, amire szükségük lenne, hogy boldogok legyenek. Erre a bűntudatra játszanak rá akkor, amikor azt sugallják, hogy tárgyakkal mindent meg lehet oldani, tehát vegyenek meg minden bizbaszt, akár tényleg szüksége van rá a gyereknek, akár nem.
Akár ételről, akár játékról, akár az elektronikus eszközökkel töltött időről legyen szó, sok szülő súlyosan elkényeztetni a gyerekét. Ettől persze átmenetileg megkönnyebbülnek a szülők, de végső soron éppen a gyerek lesz a dolog vesztese.
7. A technológia megóv attól, hogy túl nagyra nőjenek azok a mentális izmok
A gyerekeknek is meg kell küzdeniük bizonyos kellemetlen érzésekkel, mint az unalom és a frusztráció. A bevált menekülési útvonalat pedig manapság a digitális kütyük jelentik.
Ha a gyerek a monitor elé szögezi magát, azt jelenti, hogy nem kell megnyugtatnia saját magát, és leküzdenie a szorongását, helyette elég játszani egyet, vagy átpörgetni a Facebookot, és majd az megteszi a magáét.
A szülőknek sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük arra, hogy megtanítsák a gyereküket azokra a társadalmi, érzelmi és szellemi készségekre, amelyekre szükség van ahhoz, hogy megállják a helyüket az életben.
Építsd fel a saját mentális izmaidat!
Ebben a világban, amiben most élünk, extra kihívás, hogy a szülők is erősek legyenek mentálisan. Ez azt jelenti, hogy fel kell venni olyan szokásokat, amelyek képesek arra, hogy fejben megerősítsenek, ugyanakkor fel kell adni azokat a rossz berögződéseket, amelyek ebben visszafognak.
Aki lélekben erős felnőttek extra bónusza, hogy nagy valószínűséggel a gyerekük is erős lesz. Megtanulják, hiszen ott van előttük mindig a jó példa, hogy hogyan kezeljék a stresszt, hogyan oldják meg a problémákat, és hogyan feleljenek meg a kihívásoknak. Látják, leutánozzák, megtanulják.
