A Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján az egyik folyosóról egy egészen sajátos világba jutunk. Ez a Perinatológiai Intenzív Centrum, ahová a legkisebb megszületett babák kerülnek. Annyira picik, hogy sokan közülük 500-600 grammosan látják meg a napvilágot. Egy 600 grammal született baba döbbenetesen aprócska, és ami hihetetlen: ezen az osztályon legnagyobb részük nem egyszerűen túlél, hanem egészséges lesz.
Az inkubátorok és a benne fekvő minibabák között kicsit kócos, nagyon energikus, farmeres, mosolygós férfi szaladgál. Az egyetlen, ami arra utal, kicsoda: a fehér klumpa és a rigorózus alaposság, ahogyan belépés előtt kezes mosott. Ő dr. Kocsis István, osztályvezető egyetemi docens.
Arról beszélgettünk, hogyan érték el, hogy kiemelkedően jók az eredményeik, milyen varázslat képes egy megszületni készülő icipici babát akár még két hónapon át a méhen belül tartani, és hogyan lehetett három év alatt teljesen modernizálni egy rettenetesen leamortizált osztályt.
Nem egyszerűen a babák túlélésére játszanak
„Minden nap, amennyivel többet a babák az anyaméhben tudnak tölteni, három százalékkal növeli a szövődménymentes túlélési esélyeiket. Ha egy hetet nyerünk, az már 21 százalék. A perinatológia – vagyis az a határtudomány, ami a szülészet és az újszülöttellátás (neonatológia) között van – ezért csodálatos, mert azt teszi lehetővé, hogy eleve kevesebb baba szülessen meg, akinek még nem kéne. Ezért látod azt, hogy félig üres az osztály. Nekünk itt nem az a célunk hogy túléljenek, hanem az, hogy egészséges babákat adjunk haza."
„Minden baba nyer a napokkal, hetekkel, ameddig ki tudjuk húzni. Nemrégiben volt egy babánk, a 22. héten folyt el a magzatvíz. Az édesanyának végül a 25. héten meg kellett szülnie, de addigra elértük azt, hogy nem volt szüksége gépi lélegeztetésre, egy pillanatra sem volt komoly életveszélyben, és nem volt agyvérzése. Néha akár két hónapot is meg lehet nyerni, akár elfolyt magzatvízzel is. De máskor két napnyi haladék - mely alatt a tüdőérlelő szteroidos kezelés hatása beérik – is rengeteget számít" – fogalmazott Kocsis István.
„A mai eszközökkel, tudásunkkal az életképesség határa ma valahol a 23-24. hétnél húzódik, ez alatt valódi életminőség még nincs. A 27. hét után születettek 90 százaléka viszont már egészséges lesz. A célunk most az, hogy a 24-27 hétre születetteknek is meg tudjuk adni azt, hogy egészségesen nőhessenek fel."
Miért olyan gyakori a korababáknál az agyvérzés?
A terhesség középső időszakában még nem olyan létfontosságú szerv az agy. Nem annyira oda koncentrál a test, nem kap annyi keringést, ráadásul nagyon vékonyak még az erek. Ha egy baba nagyon korán jön, ezek az erek könnyen elpattanhatnak, például ha stressz vagy fájdalom miatt megemelkedik a vérnyomás.
A szülők aktív jelenléte sokat segít
„Az elmúlt három évben itt nagyon sok minden történt. EU-s pályázat és a saját alapítványunk, civil szervezetek, a maihoz hasonló adományok segítségével teljesen lecseréltük a – sokszor még cirilbetűs – eszközparkot. De nem csak a gépek változtak, hanem a szemlélet is. A szülők számára elzárt osztályból nyitottá váltunk, és még tovább szeretnénk menni. A következő lépés az, hogy nem látogatási idők lesznek, hanem éppen fordítva: a zavartalan nővéri-orvosi munkának fenntartott rövidebb időszakok. És azon kívül egész nap szabad a vásár a szülőknek. Vannak baba-mama szobáink, 24 órás együttléttel, és a szülő ott lehet a vizitnél, a vizsgálatnál, a nem invazív beavatkozásoknál. Azt látjuk, hogy a baba-mama elhelyezésben a babák sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a hagyományos intenzív ellátásban.
Az a helyzet, hogy amíg a baba ott van a zárt inkubátorban, a szülők nem is érzik magukat teljesen szülőnek. Pedig ez a kapcsolat, az érintés, döbbenetes mértékben lendíti előre a pici babákat. Mint például a kenguruzás, ami nagyon sokat számít. Ha stabil a baba keringése, még légzéstámogatással is kiadjuk, legyen ott a szülő mellkasán. Vagy az anyatej. Ezek az 500-600 grammos babák negyed-fél milliliter tejeket kapnak kezdetben. Először persze nem sajátot, de aztán hamar beindul, és akkor már azt. Nagyon jó tápszereink vannak, nagyon jó gyógyszereink vannak, de a legjobb az anyatej!"
„Persze, vannak nehéz pillanatok. Amikor elvesztünk egy babát. Tudom, kívülről az egész nagyon nehéznek tűnik. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez egy nagyon speciális szakma. Igen, folyamatosan készenlétben állunk, sokat éjszakázunk, orvosok, nővérek, mindenki. Kell hozzá lelkesedés és szakmai alázat. De tudunk menni előre, mindig csak szaladunk a saját gondolataink után, hová szeretnénk jutni egy, két vagy öt év múlva. Nálunk is kevés a nővér, de nem annyira, mint máshol. Jobb helyzetben vagyunk, oda tudunk rájuk figyelni, a lelki egészségükre is. Bár alapvetően az itt születetteket látjuk el, de egy körülbelül 100-120 kilométeres körzetből érkezhetnek babák más kórházakból is."
Mintha egy dramaturg utasítása lenne, ezen a ponton megszólal a telefon. Balassagyarmat, korababa. A Peter Cerny hozná. „Igen, jöjjenek, várjuk.”
„Láttam a központi rendszerben, hogy most nagyjából csak nálunk van hely. Most 2-3 baba jut egy nővérre. Ez a nyugat-európai szint. A 6-8 baba/nővér a balkán" – magyarázza Dr.Kocsis István.
Mielőtt az osztály vezetője körbevezetett volna minket, és leültünk volna beszélgetni, egy protokollesemény is lezajlott: az Unicredit bank egy új, nyitott inkubátort ajándékozott nekik. „Amikor adni tudsz, végül mindig többet kapsz vissza" – fogalmazott nekünk Marco Iannaccone vezérigazgató-helyettes, akinek most 12 éves ikerfiai is korababaként születtek meg. Bár nem voltak kis súlyúak, az egyik kisfiú inkubátorba került.
„Azóta tudom, milyen azt megélni szülőként, ha az újszülöttnek segítségre van szüksége – fogalmazott a bankár. „Minél többet érez egy baba a szülőből, annál nagyobb esélyt kap. Ha bármilyen kis mértékben hozzá tudunk ehhez járulni, az engem boldoggá tesz."
