Anyák napja alkalmából államtitkári szinten is köszöntötték az édesanyákat így: „A kormány minden élethelyzetben az édesanyák mellett áll, különféle támogatásokkal, adókedvezményekkel és a bölcsődékre jutó összeg megduplázásával segíti őket - mondta Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára, anyák napja alkalmából tartott sajtótájékoztatóján.”
Majd úgy folytatja: az adókedvezményeknek köszönhetően egymillió család számára könnyebb a gyermeknevelés, 130 ezer család esetében pedig a bruttó jövedelem megegyezik a nettóval (vagyis nem fizetnek adót).
Azt persze már megszoktuk, hogy nem kell ezeket a kormányzati közléseket annyira komolyan venni, legalábbis a valóság általában jelentősen árnyalja ezeket a sikerjelentéseket. Nézzük a részleteket.
A „minden élethelyzetben” kijelentéssel máris vitatkoznánk. Mint azt már korábban hosszan kifejtettük, jelenleg Magyarországon erősen húzza a szegénység felé a családokat pusztán az a tény, hogy három gyerekük van, vagyis a valóságban minden harmadik nagycsalád ki van téve a szegénység, vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának.
Az egyszülős családoknál még rosszabb a helyzet, közülük háromból kettőt fenyeget a szegénység, és a helyzet egyre romlik. Vagyis kapásból tudunk két olyan élethelyzetet, amelyben a kormány nem, vagy hiába áll az édesanyák mellett, az a fránya jólét csak nem akar eljönni.
Aztán van még itt egy harmadik élethelyzet is, amiben megint nem lett jobb az anyáknak, ez pedig a vállalkozói lét
Márpedig jelenleg nem kevés anyuka dönt úgy, hogy miután lejárt a gyed, nem megy vissza a korábbi munkahelyére dolgozni. Vagy azért, mert már rég megszűnt a munkahelye, vagy azért, mert részmunkaidőbe nem veszik vissza, a bölcsibe meg oda kell érni négyre. Vagy, mert ha már megszülte, akkor szeretné nevelni is a gyerekeit, és az nem igazán jön össze, ha (főleg vidéken) napi három órát ingázik, és nyolc órát dolgozik.
Szóval jó sok édesanya van, aki kőkemény kompromisszumot köt az élettel, és karrier helyett inkább létrehozza a saját vállalkozását, hogy pénzt is keressen, és a családjára is maradjon ideje. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni: inkább csak kézműves műhelyekre, ahol babát varrnak, játékállatokat horgolnak, esetleg egy műkörmös szalonra. Ha megkérdezünk pár ilyen kézműves nőt, hogy hogy jött az ötlet a vállalkozáshoz, a tipikus válasz az lesz: előtte marketinges/beszerző/üzletkötő/akármi volt, és elég jól keresett, de amikor megszülettek a gyerekei, már nem tudta vállalni, hogy napi 16 órát dolgozzon, úgyhogy, inkább kitalálta magának ezt a kis üzletet.
Ezek a vállalkozások nem is termelnek túl sok pénzt, főleg, miután befizetik maguk után a járulékokat. Különösen azért nem, mert ennek a foglalkoztatási formának a legfőbb célja az, hogy ne kelljen éjt nappallá téve dolgozni, hanem a család lehessen az első. A járulékokat viszont mindenképpen nyolcórás foglalkoztatás után kell befizetni, ami nem kevés, havonta több mint 72 ezer forint. Ha ennyit kitermel havonta, azzal nem keresett még egy fillért sem, csak befizette a saját foglalkoztatásának a közterheit.
Tavaly, mielőtt megemelték volna a minimálbért, ugyanez az összeg 68 ezer forint körül volt.
Igaz, hogy a családi adókedvezmény is nőtt tavaly óta, egy kétgyerekes családnál éppen ötezer forinttal, szóval igaz, ezer forinttal tényleg több maradt a vállalkozó édesanya zsebében. De hát sok kicsi sokra megy, ez egy év alatt tizenkétezer, száz év alatt meg egymillió-kétszázezer, szóval tényleg javult a helyzetük.
Kivéve akkor, ha az anya a szakmájában vállalkozik, mert akkor nem is a minimálbért, hanem az annál vagy negyvenezer forinttal magasabb, úgynevezett garantált bérminimumot kénytelen fizetni munkabérként magának, és az után fizetni a közterheket, ami idén 92 ezer forint, 12 ezer forinttal több, mint tavaly volt. Ennyi megy a költségvetésbe minden hónapban, akkor is, ha nem termelt egy fillért sem a vállalkozás. Az idén megemelt kétgyerekes kedvezménnyel kompenzálva ez havi hétezer forint mínuszt jelent a családoknak, ennyivel „javította a helyzetét” a kormány a vállalkozó anyáknak.
Szóval volna egy ötletem. Ha már az atipikus foglalkoztatási formákat nem támogatja az állam, de mindenáron segíteni szeretne az édesanyáknak, akkor tegyék lehetővé, hogy az önfoglalkoztató anyáknak egy bizonyos összeghatárig, mondjuk, ameddig normál esetben még kényszervállalkozó-önfoglalkoztatónak nevezhető, ne kelljen már nyolcórás állás után fizetni maguk után a közterheket.
Mert most azt kell, kikerülhetetlenül. Vagyis egy módon ki lehet kerülni: ha nem jelentik be a tevékenységüket, és soha, egyetlen fillér adót sem fizetnek be. Sőt, azon vannak, hogy ne is tekintse őket soha, senki vállalkozónak. Mert ők csak megcsinálták a barátnőjük körmét, hétezer lesz.
És ha már itt tartunk: a sokszázezer önfoglalkoztató és mikrovállalkozó édesanya és édesapa országában ne tegyünk már úgy, mintha a minimálbéremelés akkora áttörés, vagy segítség lenne, mert nem az, sokaknak éppen ellenkezőleg. A valóságban teljesen hiábavaló a családi adókedvezményt megemelni ötezer forinttal, ha közben kihúznak a zsebükből kilencet. Észre fogják venni, miközben befizetnek a költségvetésbe minden hónapban majdnem százezret.
De főleg ne mondják azt, hogy minden élethelyzetben segítenek az édesanyáknak, mert nem így van. Például azokon sem segítettek, akiknek nincs munkájuk, mert a családi pótlékot 2008 óta nem emelték, és most már kiderült, hogy jövőre sem fogják. Biztosan azért, mert az tényleg minden gyerek, és nemcsak a kiválasztottak után jár.
