A hatévesek nem szórakoznak
Vajon miért van az, hogy egy-egy elsőst szinte az első naptól fogva kiközösítenek a társai? Mi alapján választódik ki az áldozat? És vajon vélt vagy valós különbségek vezetnek a kirekesztéshez? Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy 853 spanyol kisgyereket megszólaltató, a Frontiers in Psychologyban megjelent felmérés.
A kiközösítés okait vizsgáló kutatások eddig inkább az elutasított gyerekek viselkedésére koncentráltak. Az új kutatás vezetője Prof. Garcia Bacete szerint ugyan hasznosak voltak ezek a munkák is, de figyelmen kívül hagytak egy kulcsfontosságú tényezőt: a kiközösítők motivációit.
Az okok
A kutatók több mint 800 gyereket kérdeztek meg arról, melyik társukat kedvelik a legkevésbé, és miért. A válaszok összehasonlítása után különböző kategóriákba sorolták az okokat, összesen 7 kategóriát találtak.
A kategóriák többsége (4) közvetlenül a kitaszítottak viselkedésével volt kapcsolatba hozható: minél inkább fenyegető volt, vagy fenyegetőnek ítéltetett egy-egy társ viselkedése a csoport egészére nézve, annál nagyobb valószínűséggel került kiközösítésre. Ide tartoznak az agresszív, az iskolában problémásan viselkedő, a többiek épségét fenyegető, vagy túl dominánsan viselkedő gyerekek.
Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy nem feltétlenül a gyerekek tettei voltak azok, amik kiközösítéshez vezettek, sokkal többet nyomott a latban az, hogy interpretálták a viselkedésüket a többiek.
Nem tetszik, ahogy játszik!
Három, a kiközösítettekre koncentráló kutatások által eddig figyelmen kívül hagyott kategóriára is rábukkantak Bacete-ék: a gyerekek számára ismeretlen, vagy egyszerűen nem tetsző dolgokat művelő gyerekek is kitaszíttattak a csoportból.
Ezek alapján a viselkedési formák alapján akkor közösítettek ki valakit a többiek, ha más, a többiek számára ismeretlen játékokkal, ismeretlen módon játszott, vagy olyan módon, ami a többieknek egyszerűen nem tetszett, esetleg egyszerűen túlságosan másmilyen (ismeretlen, szokatlan) volt.
