Idén hirtelen munkaszüneti nappá változott a nagypéntek. Őszintén szólva gőzöm sincs, hogy ez hogy történhetett, a társadalmi vitájáról például teljesen lemaradtam, (pedig szoktam újságot olvasni, eskü), biztos azért, mert nagyjából két nap volt rá, és nem volt időm bekapcsolódni.
Lényeg, hogy idén már az volt, hogy húsvét előtti pénteken nem lehetett bevásárolni, mert zárva volt minden. Gondoltam, előbb kipróbálom az új szisztémát, és csak utána mondok róla véleményt. Hát nem jött be.
Jó lett volna ezt először egyeztetni az érintettekkel, például az anyákkal, meg a háziasszonyokkal. Például megkérdezni, hogy jó-e ez így? Rögtön megmondtuk volna, hogy nem lesz az. Tudom, a pusztán férfiakból álló kormányban az ilyesmi marhára nem szempont, de szólok, hogy a sonka és a tojás az asztalra, a csokinyúl a bokorba nem magától terem, habár én is hiszek a csodában, hanem ezeket valaki odateszi. Mi vagyunk azok: az anyák, meg az asszonyok. Szürpríz. És mivel a házi gazdaságomban momentán se disznó, se tehén, se tyúk, de még egy nyamvadt kakaócserje sincs, mindezeket meg kell vásárolni valamikor.
Namost, az első akadály ott lép fel, hogy pénteken, a munkaszüneti nap miatt az egész család otthon van, és őket valakinek meg kell etetni ötször, viszont ezzel párhuzamosan a boltok zárva vannak. Ez nem egy jó kombináció, mert egy család, fejlődésben lévő gyerekekkel, állati sok kaját el tud fogyasztani egy nap alatt, amire fel kell készülni. A megoldás: a bevásárlás.
Nem tudom, a döntéshozók jártak-e Nagypéntek előtti csütörtökön bevásárolni, én voltam. Negyvenöt percet álltam sorba az üzlet pénztáránál, úgy, hogy mindegyik nyitva volt, és fénysebességgel dolgoztak a pénztárosok. Nem baj, majd pénteken kipihenik magukat, hogy szombaton újra bemehessenek dolgozni, majd vasárnap megint nem, és így tovább. Mert a hosszú, négynapos hétvége nekik így is, úgy is elmaradt, de mintha ezt nem kalkulálták volna bele a jogszabály elfogadásakor. A boltosoknak tehát nem lett jobb, a többieknek viszont rosszabb lett.
Szombaton pedig kezdődött az egész elölről, mert csütörtöki kaláccsal és salátával hétfőn már nem olyan könnyű ünnepi menüt rittyenteni. Ismét azzal ment el a fél nap, hogy üzletek pénztárainál álltam sorba, hát így szép az ünnep.
Nem szeretnék teológiai vitát nyitni arról, hogy szükség van-e a nagypénteki munkaszüneti napra. Annál is inkább, mert teológiailag elég sok minden levezethető, például a gyerekverés is, de hát ez mellékszál, meg övön aluli is volt, belátom. Maradjunk inkább abban, hogy a nagypénteki szünet messze nem természeti törvény, hanem egy politikai döntés eredménye, ha már a rendszerváltás óta eltelt 28 évben megvoltak nélküle, és csak most jutott eszükbe először.
Egyébként emlékszem ám még arra, amikor Nagyboldogasszony napját akarták munkaszüneti nappá tenni az ezredforduló környékén, ez pont abban az évben volt, amikor először belengették a vasárnapi zárva tartást. Az sem jött be, csak szólok. Pedig nyilván az is levezethető teológiailag. Apropó, Nagyboldogasszony napja: tudja valaki, hogy mi az, és mikor van? Köszönöm. Pedig majdnem munkaszüneti nap lett az is.
De ha már ragaszkodnak a lózunghoz, hogy családbarát kormány hoz itt családbarát intézkedéseket, akkor egy dolgot szeretnék kérni, hogy ne lógjon már ki annyira a lóláb: Mielőtt eldöntenék, hogy mi a jó a családoknak, kérdezzék már meg róla a családokat! Erről, mondjuk, pont lenne is értelme konzultálni. Na nem úgy.
Különben meg szerintem elég lett volna gondolkozni is, maguktól is rájöttek volna, hogy egy nagy és etetős ünnep előtt nem szerencsés betenni egy boltzáras napot, amivel dupla munkát és szervezést adnak minden anyának és háziasszonynak, szeretettel. Ha a szimpla bevásárlás-sütés-főzés nem lenne elég.
A nagypénteki istentisztelet meg úgyis csak este hatkor kezdődött, szóval simán odaértünk volna munkaidő után is.
