Mit tanítanak a mesekönyvek a lányokról? A lányoknak? Ez derül ki ebből a háromperces videóból. Indulunk egy mesekönyvekkel teli polccal, amiből először kiveszik azokat a könyveket, amelyekben nem szerepelnek férfiak, aztán azokat, amiben nincs női szereplő. Aztán azokat, amiben nem szólalnak meg a női karakterek. Végül azokat, ahol vannak beszélői női szereplők, ám boldogulásuk a történet szerint külső karakterektől függ (herceg, varázserejű kisegér, stb.) Mi marad a teli polcból?
Hát nem sok. Alig néhány olyan mesekönyv maradt a polcon, ahol vannak férfi és női szereplők, utóbbiak is szóhoz jutnak, sőt, tevőlegesen kovácsai saját szerencséjüknek.
Az elgondolkodtató videó - természetesen - egy reklám, méghozzá egy olyan mesekönyv reklámja, aminek címe: Esti mesék lázadó lányoknak. A kickstarteres projekt egyébként legalább két nő számára már biztosan meghozta a sikert, a tervezett 40 ezer dolláros összeg helyett ugyanis 675 ezer dollárnyi közösségi finanszírozás jött össze, ebből nem csak a könyvet készítették el, hanem olyan extra célokat is, mint a hangos könyv, a tetkómatrica, a poszter, jótékony célra felajánlott 400 kötet, és egy egyhetes oktatási workshop Ruandában egy helyi szervezettel együttműködve.
És mi ez a könyv, amire képesek voltak nagyjából 190 millió forintot összeadakozni az emberek? Tulajdonképpen egy 100 valamilyen szempontból különleges nő életét bemutató mesekönyv, amelyben egy-egy oldalban, meseszerűen - és végtelenül leegyszerűsítve - mesélnek például Frida Kahlo, Venus és Serena Williams, a Bronte nővérek, mellettük pedig királynők, tudósok, űrhajósok, művészek jelennek meg az oldalakon.
Mindez persze nagyon szép és jó, az üzenet csodálatos, de felmerül a kérdés, segítünk vagy ártunk a mai kor gyerekeinek azzal, ha úgy mutogatjuk a sikeres nőket, mint valami látványosságot? Nem pont ezzel hangsúlyozzuk ki, hogy nem természetes, hogy nőként ugyanúgy lehet nagyot alkotni? Mintha ezzel azt üzennénk: nézzétek, milyen ügyesek, pedig nők! Vagy egy folyamat kezdetén mindenképpen szükség van pozitív diszkriminációra? Lehet, hogy épp erre van szüksége a mai kisgyerekeknek, hogy hat-hét évesen ne kezdjék el elhinni, kevesebbre hivatottak csak azért, mert lánynak születtek?
És egyáltalán: most akkor égessük el az összes klasszikus mesekönyvet, mert olyan korokban születtek, amikor a férfiak szerepe sokkal meghatározóbb volt? És egyáltalán: biztos, hogy ez az egész kérdés csak a kislányokra tartozik?
