Belépve az osztályterembe, nyoma sem volt annak a kellemetlen, torokszorító érzésnek, ami pedig minden iskolában el szokott fogni. A gyerekek egymással szemben ültek, és mindenki elmélyülve molyolt egy feladatlapon. A tanári asztalon egy tányérban almaszeletek, olajos magvak kínálták magukat, egy-egy gyerek felállt, odament Dórához, és feltette a kérdéseit a feladatra vonatkozóan, majd visszaült, és folytatta a munkát. Ez a kép fogadott, amikor beléptem a Tág Világ iskola első osztályos tanulóinak termébe.
Az alternatív iskolák virágzásnak indultak, de mintha egy természetfilmet figyelnénk, a bimbók másodpercek töredéke alatt virágokká fejlődtek, és elárasztották a kies tájat. Így szaporodtak el az alternatív iskolák is, amikre hihetetlenül megnőtt az igény az utóbbi időben. Ha más előnye nincs is, azt legalább elérte a kormány oktatáspolitikája, hogy egyre szélesebb a kínálat a különböző módszerű iskolákból, ami szomorú, hogy ezek általában pénzesek, vagyis havi hozzájárulást kell fizetnie a szülőknek az iskola fenntartására.
Visszatérve az osztályterembe: Mózes Dórával, a Tág Világ pedagógiai program és (hitvallás – a szerk.) kitalálójával, és az iskola alapítójával beszélgettem.
Az iskola abban különbözik az utóbbi időben létrehozott többi alternatív iskolától, hogy itt először az oktatási program volt meg, és erre hoztak létre egy iskolát. Dóráék kényszerhelyzetben voltak: az állami iskolából negyedikeseivel együtt mennie kellett, mondván nem fér meg egymás mellett a két felfogás, viszont a szülők annyira ragaszkodtak a már kialakult és jól működő rendszerhez, hogy hatalmas összefogással megalapították a Tág Világot.
Az osztályteremben rögtön feltűnt, hogy a gyerekek akkor is a helyükön maradtak, és ugyanúgy dolgoztak, amikor Dóra egy pár percre kiment az osztályból. A tanulás mint belső motiváció kialakítása az elsődleges cél, amikor a gyerekek az első osztályba kerülnek. Szeptemberben nem a tananyaggal foglalkoznak, hanem a szociális kompetenciákat fejlesztik, amivel elérik, hogy a gyerekek képesek legyenek az együttműködő tanulásra.
Kezdésként olyan feladathelyzetekkel, ismertették meg őket, amikkel megtanultak egymásra figyelni, pl. sokat dolgoztak párban, és ha jól teljesítettek, megdicsérték egymást, ezzel a kellő motivációt is megadva egymásnak .
Szeptembertől már különböző témákkal dolgoztak, pl. ilyen volt az én-téma, sokat beszélgettek az óvodából iskolába átmenetről, megismerkedtek az iskolával, kertészkedtek, gyümölcssalátát készítettek, csapatként kellett együttműködniük, ahol volt egy produktum, közös cél, amiért együtt dolgoztak.
A Tág Világban rendkívül fontos a differenciálás, az egyéni képességek fejlesztése:
"Programunk fontos eleme a differenciálás, vagyis a gyerekeket egyéni képességeiknek megfelelően fejlesztjük. Ebben az tanítási sávban a gyerekek kis csoportokban a saját szintjüknek megfelelő feladatokon dolgoznak. Nem mi, tanárok döntünk arról, hogy ki melyik szinten dolgozik, ezt a gyerekekre bízzuk, mi csupán lehetőséget biztosítunk arra, hogy kiválaszthassák a képességeiknek legmegfelelőbb feladatot. Ezért nincs jó és rossz csoport, vagy gyenge és erős, csupán érdekes feladatok, amelyen érdemes dolgozni. Februárra már a kis elsősök is pontosan tudják, hogy melyik szinten képesek segítség nélkül is önállóan dolgozni, megbízunk a döntéseikben, de az sem baj, ha olykor tévednek, hiszen a csoportok munkájába belelátunk, és mindig megbeszéljük a tapasztalatokat."
Beszélgetésünk közben Dóra behívja Orsit, aki a matematikát tanítja a gyerekeknek, hogy addig egy kicsit matekozzanak. Itt nincsenek 45 perces órák és csengő, hanem blokkokban működik az oktatás. Minden nap felírják a táblára a gyerekeknek az adott nap menetrendjét, és ahhoz igazodnak.
A nap nagyjából úgy néz ki, hogy egy fél órás ráhangolódás után kezdődik egy tanulási blokk attól függően, hogy mi az aznapi cél: vagy egy komplex témafeldolgozás, vagy épp matekoznak a gyerekek, de mindig tudják, hogy mi a terv aznapra, így mindig tisztában vannak azzal, hogy éppen hol tartanak a tervhez képest.
Attól függ a játék, hogy mennyi idő marad rá: ha sokat „szórakoznak”, rendetlenkednek, ezzel több idő megy el, ezért kevesebb jut játékra, a gyerekek ezért rendkívül tudatosak. Sok idő jut mozgásra, szabad játékra: a blokkok között akár félórás játék is lehet, de mégis könnyű utána visszaterelni őket. Délután általában kézműveskednek, sportolnak. Nincs házi feladat sem:
"Szeretnénk a gyereknek azt a jogát fenntartani és tiszteletben tartani, hogy kipihenhessék az aznapi fáradalmakat, biztosítva a szabad élethez, a játékhoz való jogukat. Bár valaki hazaviszi a feladatfüzetet, de ez is belső motivációból fakad, mert meg szeretné mutatni a szüleinek, hogy mit ért el aznap, mit tanultak aznap, mert büszke rá."
Arra a kérdésre, hogy vajon miért nem tudják egy állami intézményben elérni ezt a belső motivációt, Dóra és a beszélgetésbe később bekapcsolódott másik pedagógus, Konti Helga azt a választ adták, hogy egy átlagos általános iskola nem tudja megtenni, hogy egységekben gondolkodjon a tantárgyak miatt, és hiányzik a motiváció és késztetés is arra, hogy egy kicsit elrugaszkodjanak attól, hogy egy adott tankönyvből kelljen tanulni, tanítani – „fura egy tanmenetet egy egész csoport gyerekre ráhúzni.”
„Mi nem tudjuk szeptemberben, hogy mit fogunk április 12-én csinálni. Mi azt tudjuk, hogy egy adott témában mit szeretnénk elérni, mi a célunk, és hogy azon belül hogyan alakulnak a napok, a gyerekek érdeklődése is meghatározza, befolyásolja.”
Közben átmegyünk a második osztályosokhoz, ahol egy maréknyi gyerek fogad egy hatalmas babzsákon fekve, középen Fürge, az agár terpeszkedik. A gyerekek minden rezdülését figyelik, és próbálnak kedvére tenni.
Az iskolában három kutya is segíti az oktatást, mindhárman Helga kutyái. Egy agár, egy szálkás szőrű tacskó és egy vizslakeverék. Helga elmondja, hogy a gyerekek nem nyúzzák a kutyákat, akik azért így is hihetetlenül elfáradnak egy-egy „munkanap” után. Egy nap általában egy kutya van a gyerekekkel. Ők nem terápiás kutyák, ők „csak” jelen vannak a teremben: ezt nevezik állatasszisztált oktatásnak, ami egyedülálló Magyarországon.
Helga elmondja, hogy a gyerekek rendkívül odafigyelnek rájuk: nincs a földön szemét, mindig rend van, mindig van víz, csukva van az ajtó – felelős állattartást, felelősségvállalást tanulnak. Az ebek a tanulásba is bevonódnak, pl. van olyan kisgyerekek, aki kifejezetten az agárnak akar olvasni, odakucorodik hozzá, és felolvassa az adott szöveget.
„A kutyák olyat tudnak csinálni a gyerekekkel, amit az ember/pedagógus nem.”
Nagy dilemmám, hogy van-e átjárás az állami és az alternatív iskola között, illetve hogy egy nyolc évet egy alternatív iskolában eltöltött gyerek hogyan tud megbirkózni egy állami gimnáziummal. Dóra szerint itt a gyerekek megtanulnak rugalmasak lenni. Nem okoz nekik problémát alkalmazkodni egy olyan helyen, ahol mások a szabályok, hiszen ezt tanulják meg ebben az iskolában.
„Van egy olyan pszichológiai tévképzet, hogy a gyereket már kiskorában ahhoz kell szoktatni, hogy frusztráljuk, és kudarcoknak tegyük ki, de ezzel nem fog hozzászokni, nem fogja később könnyebben viselni ezeket a dolgokat. Csak annyit érünk el vele, hogy megkeserítjük a gyerekkorát.”
Gyakran hangoztatják azt a mondást, hogy „teher alatt nő a pálma”. Persze nőhet, de hogy milyen növény lesz belőle, hoz-e majd termést, az már más kérdés.
"Pszichológiai kutatások is rávilágítottak, hogy a felnőttkori életben való megfelelés nincs összefüggésben azzal, hogy mennyire volt stresszelve vagy szabályok közé szorítva. Inkább azzal, hogy mennyire volt kiegyensúlyozott, harmonikus és elfogadó a gyerekkor. Sokkal többet ad hozzá."
És hogy kinek nem való az alternatív iskola? Olyanoknak, akik hisznek a minősítő értékelésben, fontosnak tartanak olyan visszajelzést, ami nem a pozitív megerősítés, hanem a valamihez való tartást erősíti.
„Volt olyan, aki számonkérte a feketepontot, a tanulással való büntetést, házi feladatot. Nálunk ezek nem értékek."
És ha valakinek mégsem felel meg az alternatív módszer, gond nélkül át tud menni az állami oktatási rendszerbe, hiszen a Tág Világnak is meg kell felelnie az állami kerettantervben megfogalmazott kimeneti követelményeknek, melyeket kétévenként bírálnak felül. A Tág Világban ezért a tananyagstruktúrát úgy tervezik, hogy ezeknek meg tudjanak felelni, de más módszerekkel dolgozzák fel a tananyagot.
Az értékelés ebben az iskolában elsőtől nyolcadikig szöveges, egyes szám második személyben, direkt a gyerekeknek íródik, akik ebből profitálni, tanulni tudnak. A szöveges értékelést a pedagógusok kénytelenek jegyekre is lefordítani, de ezt a gyerekeknek "nem árulják el", ezt csak az állami követelmények miatt naplózzák, vagyis ha valaki mégis átmenne egy másik iskolába innen, akkor ehhez megvannak a kellő feltételek is.
Az iskola március 7-én és 8-án rendezett nyílt napokat, amikre már korábban beteltek a helyek. A nyílt napok, egy gyerek-és családi foglalkozás és egy családi beszélgetés után dől el, hogy ki járhat következő tanévtől a Tág Világba. Több vidéki iskola is érdeklődött már a program iránt, és szívesen nyitnának Tág Világ iskolát franchise-rendszerben, ami egyáltalán nem "elvetemült" ötlet, de ők inkább még a budapesti iskolára szeretnének koncentrálni, kicsit megerősödni, de aztán a határ a csillagos ég.
