Korosztályának megfelelő irodalommal jól tartott gyerekek előbb-utóbb már nem elégszenek meg bármivel, hanem elkezdenek csemegékre vágyni. Ez egyébként nagyon helyes, melyik szülő ne lenne boldog és büszke, amikor észreveszi, hogy a gyerek kimondottan igényes irodalmi téren.
Igaz, ez az „igényesség” persze egészen mást jelent a gyerekeknél, mint a felnőtteknél, de akinek kiskora óta a napi rutin részét képezi az olvasás (előbb persze szülő által, majd önállóan), az előbb-utóbb válogatni kezd.
Abszolút szubjektív módon összegyűjtöttünk néhány könyvet az utóbbi hónapok olvasmányélményeiből. Olyan köteteket ajánlunk, amiket a közelünkben fellelhető gyerekek (7-12 évesek) kifejezetten szívesen vettek a kezükbe, bár inkább az a helyes kifejezés, hogy le sem akarták tenni, ezért magabiztosan tudjuk javasolni őket. Ha kedvük van, próbálják ki, hátha szintén beválnak!
Nagy Natália: A Nap születésnapja
A Nap születésnapja évek óta hatalmas kedvenc, hiába nőnek a gyerekek, ezt a verses mesét ugyanúgy élvezik három-, és tízévesen egyaránt. Csak legfeljebb évről évre más és más poénokon röhögnek föl.
A sztori egyszerű, a kidolgozás viszont nagyon elmés: a Nap az ötmilliárdodik születésnapját ünnepli, és erre meghívja az egész Univerzumot. Megérkezik a mindig fogyókúrázó Hold (aki a buli végére, fájdalom, kihízza az öltönyét), a szerelmes Jupiter, Merk úr, az üzletember, és a többiek. Igen, vannak benne erős utalások a római mitológiára.
Az abszurd humoráról híres L’art pour L’art Társulat egykori tagja (Besenyő Evetke) igazi, több szinten értelmezhető, posztmodern művet írt, de inkább nem magyarázok tovább róla, hanem itt van három versszak a műből, beszéljenek azok helyettem:
„Hirtelen a bokrétából
kilódul egy méhraj.
Elhűl a Nap. Bambul a Hold,
nem érti, hogy mér’ baj.
„Lóduljatok – kiált a Nap - ,
neveletlen csürhe!”
Erre aztán mindegyik méh
kirepült az űrbe.
Ám az egyik visszafordult
egy kis napszúrásra,
becsukja a Nap a szemét,
inkább ne is lássa.”
A nem mindennapi fordulatokban bővelkedő mese tehát szórakoztató, és tudományos ismeretanyagot is bővítő olvasmány, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az ajánlószöveget Ranschburg Jenő és Farkas Bertalan írta, a könyvet Szűcs Édua illusztrálta.
Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke
A mostani szülők még nyilván emlékeznek a könyv filmváltozatára, amiben a kölyökidős Kovács Róbert, mint a világ legrosszabb gyereke, mustárt csorgatott a Nénike ablaka alatt álló Acél Réka hajába, bosszúból, amiért az nem játszott vele.
A sztori örök: Kavicsék új helyre költöznek, és ezzel jönnek is menetrendszerűen a beilleszkedés nehézségei. Jó lenne barátokat találni, de hogyan, amikor a Nénike nem engedi őt játszani a többi gyerekkel, helyette mindig a sarokba állítja büntetésből?
Kavics természetesen csak a Nénike szerint a világ legrosszabb gyereke, egyébként nem is tűnik annak. Egészen döbbenetes élmény ugyanakkor mai szemmel olvasni ezt a könyvet, ma minimum bilincsben vinnék el a Nénikét, amiért végigalussza a gyerekfelvigyázás óráit, és folyamatosan szidalmazza Kavicsot. Az anya viselkedése is minimum szokatlan manapság, aki ezután, mintegy kompenzációként, gyakorlatilag tök egyedül hagyja a nyolcéves gyereket otthon a nyári szünetben, amíg dolgozik.
De hát ezen csak a felnőttek akadnak fönn, a gyerekek nem, végül is Eperkének sem voltak szülei, rá sem vigyázott senki. Mindenesetre, a könyv végére minden szépen a helyére kerül, kiderül az igazság, Kavicsnak pedig lesznek barátai anélkül, hogy elvtelen alkukat kellene kötnie. Ebben természetesen bizonyos normális, és tiszta szívű, habár idegen felnőttek segítenek neki, ami mai szemmel nézve megint csak furcsa, valamiért mégis minden gyereknek bejött ez a könyv is.
Philip Ardagh: Trutymóék a pácban
Trutymóék - nevüknek megfelelően - szalonképtelenül gusztustalanok, például azért tartanak otthon mindig mézet, mert az előző nap elcsapott, és az úton talált borztetemet elég ehető ízűre fűszerezi. Jó, az első néhány oldalon tényleg forog az ember gyomra (másrészt viszont a nyolcéves kisfiúk ezt elképesztően viccesnek találják), de ezt is meg lehet szokni, és amikor túl vagyunk a szereplők megismerésén akkor jönnek a viccesebbnél viccesebb sztorik.
Trutymóéknak van egy fiuk is, Boldi, akit annak idején egy szárítókötélről csórt el Trutymó úr, és egy tintával lilára festett női hálóingben jár, ami egy kissé furcsa, de nem baj, egyébként is csupa furcsa alakkal találkozik csak, akinek ez nem igazán tűnik fel.
Ott van például Zsák, a kertész, akinek a lába nyomán is csodálatos kultúrnövények nőnek ki a földből, viszont hiába istenadta tehetség, utálja a munkáját, el is bújik mindig, nehogy dolgoznia kelljen. Valamint Mimi, egy talpig rózsaszínben pompázó kislány, aki ugyanakkor a foglalkozását tekintve cipőpucoló-fiú a Nagggy-birtokon. Meglepő, de igazi melegszívű történet, remekül szórakoztunk rajta!
Balázsy Panna: Csuromvíz; Csupaszív; Csillagfény
A gyerekkorunkban szintén ifjúsági műsorokból ismert Balázsy Panna pár évvel ezelőtt írta meg a Csuromvíz című könyvét, amit hamarosan követett a másik két kötet is.
Ezeket a könyveket nem esti meseként olvastuk, hanem a kisiskolás lányom csapott le rájuk, ami nem annyira meglepő, mivel a Csuromvíz egy „vele egyidős iskoláslány”, Szandra naplóféléje, csupa ismerős, de mégis érdekes élethelyzettel.
Szandrának egyébként már-már meglepő módon normálisan működő családja van, a barátnőjének a szülei azonban éppen válnak, és ez egy normálisan működő osztályközösségben mindenkire feladatokat ró, amit sikerül is egészen ügyesen menedzselnie az osztályfőnöknek.
Az első kötet után teljesen természetes volt, hogy a másodikat és a harmadikat is elolvassa a lányom, sőt, alig várta, hogy megjelenjenek. Végre egy kisiskolás lányoknak szóló sorozat, amiben nem teljesen hülyék a szereplők! Akinek a Bosnyák Viktória-féle Tündérboszorkány-trilógia tetszett, azoknak minden bizonnyal ez is be fog jönni.
Ute Krause: Muskétások
A Muskétások a klasszikus Dumas-történet, természetesen jól átalakítva, és különféle rágcsáló szereplőkkel, két egérrel, egy patkánnyal és egy hörcsöggel előadva.
Szereplőink nagyon-nagyon különböző társadalmi helyzetből érkeznek, amit egyébként a nyelvezet is ragyogóan lekövet: „Gizi mama férje a sajtoknak volt nagy barátja, értett is hozzájuk. Sajnos történetünk kezdetén ez már a múlté: Fröhlich úr nem sokkal korábban hunyt el.” Ezzel szemben, amikor a kocsmai egér csatlakozott hozzá: „Jól van, tiplizek már. Tudta a gány, hogy a te bulid. Ha asszed, az Ernie olyan csávó, hogy benyomul a másik egérnek a területére, akkor félre vagy informálódva, ha érted, mire gondolok.” Természetesen annyira sarkítva, hogy még a gyereknek is feltűnik, és nagyokat nevetgél rajta.
De nem csak nevetgélni lehet. Igazi, csillogó szemű, naiv hősiességről, bátorságról, és hűségről szól a mese, ami a gyerekekben leteszi a legfontosabb lelki alapvetést, az ősbizalmat, hogy mindent egybevetve a világ, és akik benne élnek jók, az igazság pedig mindig győzedelmeskedik.
Valamint egy minimális nemzetközi nyelvleckét is nyújt a legfontosabb francia és német szavakból, lehet szótárazni (vagy a könyv végén megnézni), vagy együtt nevetgélni, amikor az egyik muskétás megkapja az előkelően csengő Pomme de Terre nevet, ami végeredményben nem más, mint krumpli.
Andy Griffiths: A 13 emeletes lombtoronyház
Mivel nálunk egy ideje dúl a fateteji ház-fanság, erre a kötetre azonnal lecsaptak a gyerekeim.
Aztán kiderült, hogy a ház (természetesen) csak a szereplők fantáziájában létezik, viszont bőven vannak ott más, érdekes agyszülemények is. Mondhatni, csak azok vannak.
Kissé Szeleburdi családos (amennyiben mindig kitalálnak valamit), kissé Egy ropi naplójá-s, amennyiben állatira kajlák, sőt, néha kimondottan hülyék a szereplők, de csak annyira, mint a kiskamaszok általában.
Csak jobb a fantáziájuk, sokkal viccesebbek, és legalább könyvet írnak ér rajzolnak az ötleteikből. Ezt itt, amit a kezében tart a gyerek.
