Amikor gimnazista voltam, egy gazdag haverunknál tartottuk a szilvesztert. Első évben egy vidéki csajnál, akiknél a pince feletti kisházat használtuk. Sajnos kitört pár ablak, ezért következő évben átmentünk egy fiúhoz, akinek a szülei valamiért kedves gesztusnak tartották meghívni az egész bandát, majd elmenni valami puccos bálba.
Nem emlékszem a részletekre, de a következő évben már az egyik nagykorú tesó segítségével nemes egyszerűséggel kibéreltük az egyik késdobáló különtermét, és mivel ők úgy fest, szokva voltak a terheléshez, ezt a jól bevált gyakorlatot átmentettük a következő évre is.
Egy elit, versenyistállószerű vidéki gimi egyik legjobb osztálya voltunk: egyáltalán nem különlegesen kicsapongóak, vagy elvetemültek. És tartok tőle, hogy az utánunk következő generáció sem különbözik tőlünk olyan sokban… De mégis, mire ügyeljen a kedves szülő, aki a kamaszgyerekét hajlandó a szünetek alatt egyedül elengedni bulizni?
Őszinte beszéd
Ez nem az a cikk, ahol azt fogjuk mondani, hogy kedves anyuk,a ha Ön azt mondja a gyerekének, hogy de gyerekem viselkedj rendesen, akkor az úgy is lesz. Abszolút nincsenek illúzióink. Én viszont a környezetemben és a saját családomban is (négy testvérem van, mind fiatalabb nálam, és mind sikeresen túlélte a kamaszkort) azt látom, hogy a minél nyíltabb kommunikáció a lehető leghasznosabb.
Teljesen őszinte egy kamasz nagy valószínűséggel úgyse lesz, de ha sikerül egy már-már baráti kommunikációt kialakítani vele, akkor előre meg lehet vele beszélni, mire számíthatunk.
Iszik alkoholt? Mennyit?
Ezt fontos tisztázni. Bár a bulikultúránk – igen, már a tinédzsereké is- alapvetően az alkoholra épül, vannak olyan gyerekek, akik keveset, vagy egyáltalán nem isznak. Lehet, hogy az öné is ilyen. Lucky you.
De az is lehet, hogy nagyivó, és mint a kamaszok általában, akiknek nincs túl sok pénzük, valami rettenet olcsó lőrével kezdi a bulit… és azzal csak kezdi.
Egyrészt persze érdemes a megfontolt alkoholfogyasztás felé terelgetni: de a lelkizést ne vigyük túlzásba, mert arra csak dac lesz a válasz. Tudjunk a szokásairól, tudjunk arról, mire számíthatunk tőle.
- Igyon okosan
Ha szeretnénk segíteni, tanítsuk meg a saját tapasztalataink szerint okosan inni: javasoljuk, hogy ne rossz minőségűt igyon, ne túl gyorsan, ne igyon össze mindent, etessük meg előtte rendesen, fogyasszon elég vizet, stb. Az is segíthet, ha másnapra közös programot tervezünk, ami motiválja abban, hogy ne üsse szét magát a másnappal.
És a drogok?
Elképesztő mennyiségben van a gyerekek körül drog. Nem tudom, hogyan lehet ezt egy konzervatívabb családban megbeszélni, de ha van egy minimális esélye annak, hogy a gyerek beszél a drogfogyasztásról, érdemes kihasználni. Mert az, hogy van a környezetében, nem feltétlenül jelenti azt, hogy használja is – és a használatnak és a kipróbálásnak is vannak verziói.
Egy olyan dolog van, amit lehetőleg a homlokára tetováltatnék: herbált/designert/biot SOHA. Bármilyen olcsó, és egyszerű elérni. Mivel ezek általában ellenőrizetlen, otthon kotyvasztott mérgek, ha kórházba viszik is a gyereket, az orvos sem tud vele mit kezdeni. Inkább vinném a gyerekemet teljesen bekokainozva a sürgősségire, mint bebiozva: előbbi esetben segítenének rajta, utóbbi esetben lehet, hogy az orvosok kezei között halna meg.
A lényeg: legyen egy telefonszám
Szerettem volna egy pozitív hangvételű cikket írni: ahhoz képest mondjuk elég gyorsan eljutottam a sürgősségin haldokló gyerekekig. Akárhogy is: legyen egy olyan telefonszám, amit a gyereke teljes bizalommal felhívhatnak, és akkor a szülő/nagybácsi/idősebb testvér azonnal indul értük autóval és a segítségükre siet. Kérdés és ítélkezés nélkül.
Akár drogról, alkoholról, verekedésről rendőrségi ügyről stb. van szó. Ha nincs senki, aki vállalná az egész éjszakát, érdemes néhány szülőnek összebeszélnie és beosztania az ügyeletet.
Ha tudunk, legyünk minél tovább a gyerekkel
Mikor elindultunk szilveszterkor, vagy egy-egy házibuli után a városba, mindig volt egy-két olyan szülő, akikre számíthattunk. Ők voltak a jófejek. Az egyik szülő, aki ügyvéd volt, tartott némi házibort a garázsban, nála megálltunk, elidőztünk, lehetett sütögetni is. A másik helyen az anyuka mindig várt minket sütivel, és nem zavarta, ha voltak, akik már full készen voltak: adott fájdalomcsillapítót, le lehetett dőlni. Volt olyan apuka, aki, ha épp ráért, szívesen elvitt minket autóval, néha meghívta a fiúkat egy-egy körre.
Persze előbb vagy utóbb leráztuk őket, de egészen sokáig rajtunk tudták tartani szemüket anélkül, hogy ez bárkinek kellemetlen lett volna. Nem tudom ők ezt akkor megszervezték, vagy teljesen ad hoc volt: mindenesetre érdemes átbeszélni a többi szülővel.
Ott a szex is
Legyen nála óvszer. Nem kell róla beszélgetni, ha zavarja, de legyen nála óvszer, akár fiú, akár lány, akár azt állítja, hogy szexelt már, akár nem.
Legyen pénz taxira
Minden családnál más a policy: van, aki a gyerekért megy, van, ahol egyedül jön haza (akár gyalog, vagy éjszakaival). De bármi gond adódhat, legyen nála olyan pótpénz, amit szigorúan nem költhet el, csak taxira.
Csekkoljuk
Ezt a gyerekek többsége utálja, de ha vagány és engedékeny szülők vagyunk, ez akkor is must have. Beszéljük meg vele, hogy kb óránként felhívjuk, vagy ő minket: és ne ússza meg egy sms-sel, jobban halljuk, milyen állapotban van.
A hazajövetel idejét és módját fixáljuk és ellenőrizzük
Bármilyen lazák vagyunk, ha ő megbízhat bennünk, mi is bízhassunk meg benne.
Ezek olyan bizalmat erősítő, segítő pontok lehetnek, aminek az átbeszélésével, megoldásával könnyebb szívvel engedhetjük el a gyereket bulizni. Egyvalami azonban pótolhatatlan: a szülő és gyermek közötti, meglévő szoros viszony.
Ha úgy érezzük, a gyerekünk nem mond… mert úgy érzi, nem mondhat el nekünk mindent, kezdjünk el ezen dolgozni… sokat segít abban, hogy mindketten épen és egészségesen éljük túl a kamaszkorát.
