Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felnőtt vagyok, mégis öt percig szívok a redőny biztonsági rugójával, és nem tudom kinyitni a csatornatisztítót. Miért kell ezt?
Amikor egy kisbaba már nem úgy fekszik többé, mint egy zsák krumpli, hanem elkezd helyet változtatni (értsd: mindenhová be/fel/alá/rámászik, mindent megvizsgál), hát az alaposan átalakítja a család életét. Elsődleges és állandó feladat lesz a gyerek megóvása, ezzel párhuzamosan az ember elkezdi bababiztossá alakítani a lakást. Meg a kertet. Sőt szíve szerint az utcát, és az egész világot is azzá tenné, és elborzadva néz minden kiálló betonszegélyre, a tüskés ágakra, és a térdig érőnél mélyebb vizekre: ezt ki engedte meg?!
Ami egyrészt jogos, mert nyilván jobb a bajt megelőzni, mint utólag kezelni, másrészt viszont ilyenkor szép teljesítmény a szülőktől, ha nem pörgetik bele magukat teljesen a dologba, és sikerül megőrizni a józan eszüknek egy bizonyos részét. Na jó, egy kisebb rész megőrzése is szép teljesítmény.
Igaz, az sem mindig sikerül, de erről nem feltétlenül a szülők tehetnek. A gyártók, forgalmazók, sőt a törvényhozók is alaposan beleálltak a dologban, ami bizonyos szemszögből nézve nagyon szép, mert minden segítség jól jön egy kisgyerekes családnak, ha a gyerek épségének megóvása a tét.
Csakhogy előbb-utóbb mindenképpen elmúlnak azok az idők, amikor a kisgyerek már nagyon bátor, de még legalább annyira oktondi. Pár év, és megnő, megokosodik, megtanul és -tapasztal egy csomó mindent, a lakás meg ott áll felszerelve: gyerekzár a konyhaszekrényen, rács az ágyon, kerítés a lépcső tetején, dugó minden konnektorban.
Az ágyrácsot meg a lépcsőkerítést ugyan le lehet bontani, egy csomó dologban viszont egyáltalán nincs is az embernek választása, ott marad, együtt kell élni vele, akkor is, ha már rég nincs otthon kisgyerek. Sőt, akkor is, ha nem is volt soha.
Felnőttbiztos zárak
Őszintén szólva nagyon röhögtem, amikor megláttam a neten a kétségbeesett kérdést: hogyan kell lecsavarni a csatornatisztító granulátum tetejét? Aztán, amikor eldugult itthon a vécé, már nem voltam olyan vidám. Alighanem ugyanazt a vegyszert vásároltam meg én is, aminek a teteje felért egy ördöglakattal, fél napot küzdöttem vele, mire sikerült kinyitni.
A Domestos tetejét már megszoktam, a lázcsillapító szuszpenzió kupakját viszont a gyerek tekeri le hároméves kora óta, mert hamarabb rájött, mint én, hogy hogyan nyílik, ezért ez végül az ő dolga lett. Cserében mindig elmagyarázom nekik, hogy indokolatlanul azért nem szedünk be gyógyszert, mert kinyírja a máját. Nem is szokták megdézsmálni a készletet, és egyébként sincs szem előtt a gyógyszer, ez alap.
Működni nem működik, de legalább biztonságos
A másik abszolút kedvencünk az ikeás függönyösszehúzó volt, ami nem húzza össze a függönyt, a cég magyarázata szerint azért, nehogy a zsinór a gyerek nyakára tekeredjen (három méter magasságban???), és megfulladjon.
Mostanra viszont új favorit lett: a rugós roló, ami régen húzózsinóros volt, de valami miatt azt is leszerelték róla. A jelenlegi, gyerekbiztos verzióban ki kell akasztani egy rugót ahhoz, hogy feltekeredjen a roló. A helyzet tényleg elkeserítő: ha nem találom a helyes mozdulatot, a gyerekbiztos rolót van, hogy öt percig rángatom, mire hajlandó feltekeredni, és közben ötször visszasírom a hat évvel ezelőtti, zsinóros megoldást, amire csodák csodájára egyik gyerekem sem akasztotta fel magát, pedig akkor még kicsik voltak. Nem minden gyerek babrálja a redőnyzsinórt, ugyanis, sőt, fel is lehet akasztani a felső ablakzsanérra, hogy ne érjék el.
Csak a baj van vele?
Félreértés ne essék, egyáltalán nem gondolom, hogy az óvintézkedések fölöslegesek lennének, sőt, nagyon is fontosak ott, ahol kisgyerek van a háznál. De hát nincs mindenkinek kétéves gyereke, sőt, nagy általánosságban, pár év alatt túlesnek a családok ezen az időszakon, a sok bombabiztos termék meg onnantól kezdve legfeljebb önmagát óvja meg a használattól, meg az idegbajba kergeti, akinek feltett szándéka, hogy márpedig akkor is ki fogja tisztítani azt az eldugult csatornát.
Ez az egész egyébként onnan jutott eszembe, hogy olvastam az ÁNTSZ közleményét: negyedével csökkent a gélkapszulás (tudják, az a mosószer, ami kapszulába van zárva) balesetek száma. A probléma az volt, hogy a gyerekek megtalálták a mosószert, ami úgy néz ki, mint egy cukorka, kíváncsiságból megkóstolták, és kész is volt a baj.
El kell tenni!
A trükk, amivel sikerült visszaszorítani a gélkapszula mérgezéseket – sose gondolták volna – az volt, hogy a lehető legtöbb fórumon felhívták a lakosság figyelmét, tartsák úgy a mosószeres dobozt, hogy a gyerek ne találja meg, és akkor biztos nem fogja megkóstolni a gélkapszulát.
Egyébként, csak hogy tudják, a vegyszerek csomagolására vonatkozó szigorú előírások mellett (amik a biztonsági kupakot is előírják), az ÁNTSZ csodafegyverként mindig felhívja a figyelmet arra is, hogy tessék eltenni a vegyszereket a gyerek szeme elől.
Magyarországon egyébként minden óvintézkedés ellenére évente nagyjából ezer háztartási mérgezéses eset történik, ezek fele gyerekekkel, amiben minden benne van: a tisztítószerektől az egérméreg megkóstolásáig. Ha megtörténik a baj, itt írtunk róla, hogy mit kell tenni.
