A Gólem Színház gyerekeknek készült előadását a Gólemese, avagy így ment a rabbi hohmecolni című előadást nemrég mutatták be Schmied Zoltán rendezésében a Jurányi Inkubátorházban. A zsidó népmeséket bemutató előadást a készítők elsősorban óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánlják a készítők, így mi is gyerekkel mentünk megnézni, hogy meglássuk, működik-e a dolog.
Örömmel mondhatom, hogy igen, működik, akkor is, ha a gyerek korábban hozzá sem szagolt az olyan kifejezésekhez, mint a hohmecolni (amin a szervezők is sokat vitatkoztak, hogy vajon simán h-val vagy ch-val kell-e írni, és ha jól néztünk utána, azt jelenti, hogy okoskodni), de akkor is, ha a rabbi szóval sem volt korábban tisztában, ami konkrétan azt jelenti, hogy minden vallási felekezetből érkezett gyermek számára könnyen értelmezhető az előadás.
A Gólemese zsidó népmesékből lett összeválogatva, a gyűjtést elsősorban a rendező, Scmied Zoltán felügyelte, de mint azt lapunknak is kifejtette, az egész előadás összmunka volt, és ő nem is annyira rendezője, mint inkább felügyelője volt annak, hogy összeálljon. Ennek érdekében keretet adtak a történetnek, méghozzá egy teremtéstörténetet: a jóképű, fiatal rabbi (Hajmási Dávid) életet próbál lehelni az általa megálmodott gólemnek, de az valahogy csak nem akar életre kelni, ezért mesék elmondásával próbálják elérni, hogy dobogni kezdjen a szíve.
A gólem dobozokból összetákolt robotszerűség, aminek minden eleme mozgatható, a gyerekek centikre tőle ülnek a párnákon, és várják a csodát. A történetet négyen játsszák, Hajmási mellett Bognár Anna, Berki Szofi és Bernáth Dénes bújnak a legkülönbözőbb szerepekbe, hogy megelevenítsék a meséket, melyek közül csak egy tűnt befejezetlennek, méghozzá a tékozló fiú története, ezt még felnőtt fejjel sem sikerült maradéktalanul értelmezni.
A gyerekek is aktív szereplői a történeteknek, nekik kell nevesíteniük a gólemet, de virágot is kapnak, amivel csak az a baj, hogy a végén vissza kell őket adni, amit (valljuk be) nem szívesen csinálnak a gyerekek, ha már magukénak érzik. Mégis hiszti nélkül sikerült a végén a lányom által begyűjtött óriási csokrot leadni, pedig őszintén izgultam, mert nagyon szép művirágok voltak.
A Gólemese valamivel hosszabb mint egy óra, és tökéletesen leköti a 4-10 éveseket úgy, hogy közben sokat elárul a zsidó hagyományokról is, nem érdemes tehát kihagyni. Ráadásul a szülők is élvezhetik, mert természetesen több olyan poén is van benne, ami elsősorban a felnőtteket célozza meg, ami ma már elhanyagolhatatlan, még ha gyerekdarabról beszélünk is.
A legjobb mégis az benne, hogy a gólem szíve megdobban a végén. Ha megnéznék, itt vehetnek rá jegyet.
