Az oktatás maradi, megöli a kreativitást, semmire sem jó, ami az iskolában folyik. A tanárok tönkreteszik a gyerekeket, és robotokat képeznek. Ehhez hasonló hangzatos állításokkal tele a világ, és az ilyen, a világ összetett dolgait egyszerűen megvilágító videók általában eléggé népszerűek, és a többség általában kritika nélkül el is hiszi, amit bennük állítanak.
A toptalq által magyarított videó azonban, még ha itt-ott általánosít vagy összemos, nagyon is fontos problémákra hívja fel a figyelmet, és nem a magyar, hanem az amerikai oktatási rendszerrel kapcsolatban. De nagyon kevés kivételtől eltekintve szinte minden ország oktatási rendszere ezekkel a kihívásokkal találkozik.
Ez a videót most ízekre szedtük, és megnéztük, hogy mi igaz, és mi nem az állításaiból.
1. Albert Einstein mondta: minden ember zseni, de ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy hogyan mászik fára, akkor egész életét abban a hitben élheti le, hogy hülye. A valóság az, hogy nincs rá bizonyíték, hogy valóban mondott volna ilyen Einstein, (igaz, az ellenkezőjére sem). Az viszont biztos, hogy neki tulajdonítják, vagyis ezért a bonmot-ért már Einstein fogja learatni a babérokat, akárki is találta ki. A benne foglaltakkal pedig kár lenne vitatkozni.
2. Rengeteg gyerek érzi, hogy hülye és haszontalan. Nyilván vannak, akik sikeresnek érzik magukat az iskolában, és vannak, akik folyamatos kudarcélménnyel térnek haza délután. Mindenesetre egy 2012-es felmérés szerint a magyar diákok több mint nyolcvan százaléka szeret iskolába járni, habár ebben valószínűleg a jó társaság és a szuper programok is benne vannak, nemcsak a tanulmányi eredmények.
Fontos mutató ugyanakkor a korai iskolaelhagyók aránya (vagyis akik végzettség nélkül lépnek ki az oktatási rendszerből). Ez jelenleg 12 százalék körül van Magyarországon, vagyis ennyi gyereknek egyáltalán semmiféle sikert nem jelentett az iskola (vagy anyagilag van rászorulva, hogy dolgozzon inkább, habár ez nem egy jó taktika hosszú távon). Ez elég soknak tűnik, és sokkal rosszabb, mint az EU átlag: 28 ország rangsorában a 21. helyen állunk. Az élen járó országokban (Lengyelország, Csehország, Litvánia, Szlovénia) ugyanez a mutató 6 százalék.
És hogy még rátegyünk egy lapáttal, 2010 óta ez a mutató folyamatosan romlik, azelőtt még 12.-dikek voltunk, már akkor is jócskán az EU átlag alatt, onnan sikerült ledolgozni magunkat a 21. helyig.
3. Az iskola semmit sem változott 150 éve. Ez részben igaz, legalább is rímel arra, amit az indiai oktatáskutató, Sugata Mitra is előadott: az iskolát alapvetően arra hozták létre, hogy hivatalnokokat képezzenek, akik egységes tudással rendelkeznek, és precízen, pontosan, ellenvetés és gondolkodás nélkül, szép sorban elvégzik a nekik kiosztott feladatokat.
Ugyanakkor a tantervek, a módszerek, az eszközök és a tudásanyag is sokat változott 150 év alatt, ezt nehéz is lenne tagadni. És az is igaz, hogy bár sok helyen már nem tartják a legelőremutatóbb formának a poroszos, frontális oktatást (tanár kint a katedrán, vele szemben ülnek a gyerekek), mégis a legtöbb helyen így folyik az oktatás, és üdítő, de fárasztó változatosságot jelent, ha csoportokban dolgoznak a gyerekek, vagy kimennek a természetbe, vagy szabadon mozoghatnak órán. De ezek már az alternatív iskolák módszerei közé tartoznak, és nem a „hagyományos” iskoláéhoz.
4. Az iskola megöli a kreativitást: Az előzőből következik, hogy ha egységes tudásra van szükség, akkor ugyanazt fogja tanulni magas és alacsony, kövér és sovány, szőke és barna gyerek egyaránt, az érdeklődésétől, igényeitől teljesen függetlenül. Hogy ez valóban kiöli-e a gyerekekből a kreativitást, arra nehéz válaszolni. A kíváncsiságot azonban igen, és kíváncsiság nélkül nincs alkotás.
Mondok egy példát. A gyerek osztálya informatikából elkezdte tanulni a Paintet. (A 21. században Paintet, de mindegy, ne ragadjunk itt le.) Tudják, hogy mi lesz az első paint-es dolgozat anyaga? Kaptak egy fénymásolt papírt a program sematikus rajzával, amit meg kell tanulni. Dolgozatnál ugyanezt megkapják majd üresen, és ki kell tölteniük.
Vagyis be kell magolniuk azt, amit úgyis látnak, amikor megnyitják a programot.
Én háborogtam, de a gyerek megnyugtatott: ne törődjek vele, ezt ő már rég tudja, annyit nyomkodta már, inkább nézzem meg a képregényét, amit a Painttel csinált. Ez persze nem volt feladat, használni nem kell tudni a programot, csak azt kell tudni vakon, hogy mi, hol van. Nos, ez a sztori szerintem eléggé alátámasztja, hogy mennyire nem kreativitást vár az iskola, mondjuk egy program használatával, hanem azt, hogy ész nélkül bemagolják a gyerekek, amit amúgy is látnak a képernyőn.
5. Ma már olyan embereket kell képezni, akik együtt tudnak működni másokkal, és közösen tudnak gondolkozni. Ez egyrészt igaz, a magányos zsenik ideje lejárt, ma már szinte minden nagy teljesítményt csapatmunkában hoznak létre. Másrészt viszont pillanatnyilag pont a szalag mellett dolgozni hajlandó munkások fogytak ki az országból, (igaz, minden más kétkezi dolgozóból hiány van, asztalosból is, pedig az egy kreatív foglalkozás például).
6. A tanárok alulfizetettek: országa válogatja, nálunk például igen, mondjuk a videó azon állítása, hogy egy tanárnak annyit kéne keresnie, mint egy orvosnak, Magyarországon nagyjából igaz: mindkettő bátran éhen halhat a fizetéséből.
7. Standardizált tesztek: Ez is országonként változó, Amerikában például annyira igaz, hogy már maga Obama jelezte, hogy ez így nem lesz jó. És az is igaz, hogy a kitalálója, Frederic J. Kelly azt mondta, hogy túl durva ahhoz, hogy gyerekeknél használják, és el kellene törölni.
8. A finnországi oktatási rendszer: valóban elképesztően előremutató és hatékony, és folyamatosan fejlesztik. A tanárok nagy szabadságot élveznek, a pálya pedig hatalmas presztízsnek örvend, a pedagógusképzésekre sokszoros a túljelentkezés. Szingapúr is a legjobbak között szerepel a PISA teszteken, igaz, az ország költségvetésének 25 százalékát oktatási célokra fordítják. Ugyanez az arány nálunk nem éri el a 4 százalékot.
Mindent egybevetve, hogy amit ez a férfi szenvedélyesen előad az oktatási rendszerről, az nemcsak hatásvadászat, hanem többségében valóban igaz, higgyenek neki nyugodtan!
Az már más kérdés, hogy vajon mit akartak ezzel? Ismeretet terjeszteni? A szülőket hergelni? A döntéshozók figyelmét felhívni a problémára (haha)?
