Ne a gyerekteleneken kérjék számon a népszaporulatot!

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Milyen okok állnak a háttérben, ha valaki nem vállal gyereket? Tényleg az önzés és a karrier a legfontosabb motiváció a gyerektelenségben?

Milyen okok állnak a háttérben, ha valaki nem vállal gyereket? Tényleg az önzés és a karrier a legfontosabb motiváció a gyerektelenségben? Szalma Ivett szociológussal beszélgettünk, aki a gyermektelenség indokait kutatta. Az SOS Gyermekfalvak Gyereksorsok blogjának interjúja.

Hogy vizsgáltátok a gyermektelenséget?

2012-ben kezdtük el a kutatást: 20 negyven feletti gyermektelen nővel beszélgettünk, akiknek akkor nem volt és nagy valószínűséggel már nem is lesz gyerekük, mivel azok nagy részének, akinek van gyereke,  baba negyvenéves koruk előtt megszületik. Negyven felett jellemzően többedik gyerekek születnek már. Két évvel később a FamiliesandSocieties című nemzetközi kutatás keretében további interjúkat gyűjtöttünk, kiegészítve a mintát gyermektelen férfiakkal, így összesen közel 100 interjút készítettünk.

Szalma Ivett

Miért nem született gyerekük a vizsgált személyeknek?

Korábbi vizsgálatoknál még a gyermektelenség fő oka a meddőség volt.  Most viszont a legfőbb ok a partnerkapcsolat hiánya volt. Ez a jövőben újra változhat, hiszen ma attól, hogy nem házas valaki, még lehet gyereke, sokan élettársi viszonyban nevelnek gyereket, vagy egyedül, és van, aki egyedül is vág bele örökbefogadással vagy spermadonorral.

Nemcsak a partnerkapcsolat léte, de a minősége is számít. Beszélgettem olyan alannyal, aki házasságban élt és azért nem vállalt gyereket, mert nem érezte olyan jónak a kapcsolatát, ugyanakkor kilépni sem akart, mert ez gazdasági stabilitást jelentett, együtt működtettek egy kis vállalkozást.

Sokan a megélhetési gondok miatt halogatják vagy nem tervezik a gyerekszülést…

Az anyagi helyzet volt a második leggyakoribb indok. A vidéken élő, alacsony végzettségű megkérdezettek gyakran említették ezt. Volt olyan nő, akinek nem sikerül párt találnia, és akart volna gyereket, de tudta, az anyagi helyzete nem lesz elég jó, hogy egyedül felnevelje. Meglepően sokan arra hivatkoztak, hogy gondoskodniuk kell egy családtagról, együtt éltek az idős, beteg szülővel, őt ápolni kellett, nem maradt idejük partnerkapcsolatot kialakítani, vagy ha sikerült is, nem bírta el a kapcsolat a gyerek gondozását is.

A közhiedelem sokszor a karrierista diplomásokról tételezi fel, hogy nem vállalnak gyereket.

A diplomás nők valóban felülreprezentáltak a gyerektelenek között, de a görbe U alakú, a legalacsonyabb iskolai végzettségűeknek nincs még gyerekük, nekik sokszor partnerkapcsolatot sem sikerül kialakítaniuk. A magas végzettségű nők meg sokszor kifutnak az időből, elkezdenek karriert építeni, és 40 körül jutnak csak el a gyerekvállalásig. De nem találkoztam olyan alannyal, aki a karriert fogalmazta volna meg elsődleges indokként. Ha megkérdeztem, sokan mondták, hogy a családalapítást megsínylette volna, de nem ez volt a fő szempont.

Mennyire beszélhetünk szándékos gyermektelenségről?

A média felkapta, de nagyon alacsony az arányuk itthon. Ez inkább a németajkú országokra jellemző. Nálunk nagyon erős társadalmi elvárás is, hogy legyen gyermekünk. Egy felmérés során arról kérdezték az embereket, hogy mennyire fontos a gyerek ahhoz, hogy valaki teljes életet éljen. Magyarországon a válaszadók 80 százaléka úgy ítélte, hogy a nőknél ez nagyon fontos, a férfiaknál pedig 68 százalékuk. Norvégiában ez az arány 15 és 13 százalék volt.

Nemcsak a válaszok, de a két nem közti különbség is figyelemre méltó, mindez előfutára a demográfiai trendeknek. Nálunk ezen a téren a férfi és a nő megítélése is eltér. A kérdőíveknél idehaza mindenki azt állítja, hogy akar gyereket, de lehet, hogy azt érzik, normaszegés lenne azt mondani, hogy nem szeretnék gyereket. A nők esetében az derült ki, hogy ez tényleg ritka, 2-5 százalék a tudatosan gyermektelenek aránya. A férfiaknál magasabb arányt kaptunk, és a férfiaknál magasabb a gyermektelenek aránya is.

Mivel minden gyereknek van apja és anyja is, eszerint kevesebb férfi több nőnek csinál gyereket.

Igen. A férfi gyermektelenséget kevésbé vizsgálják, ezért néztük meg őket is. Náluk cifrább a helyzet: kevésbé kötődik életkorhoz, és előfordulhat, hogy egy férfi nem is tud róla, hogy van gyereke. Lehet, hogy a gyerek az anyánál él, az apa nem tartja vele a kapcsolatot, és legszívesebben letagadná, hogy van gyereke. Illetve lehet mostohagyereke is, ha együtt él egy gyerekes nővel. Ezt hogy tekintsük, akkor gyermektelen-e vagy nem?

Pláne, ha a gyerek két hetet itt van, két hetet ott…

Tapasztalataink szerint a gyerekek válásnál főleg az anyánál maradnak. A nőktől várják el a férfiak is, hogy náluk legyen a gyerek. Míg a nők régen beléptek a munkaerőpiacra, addig a férfiek megkésve kapcsolódnak be a gyerekgondozásba és házimunkába. Ebben még a gender szempontból legfejlettebb társadalmak is le vannak maradva.

De hátráltathatja a gyerekvállalást az is, ha valaki aktív apa szeretne lenni, aki ténylegesen részt vesz a gyerek gondozásában, hiszen így sokkal inkább meg kell fontolni, hogy lenne-e elég kapacitása, türelme, és most ezt megengedheti-e magának. Férfiaknál megjelenik még a „méltányosságból” való gyerekvállalás is, az egyik alanyom maga nem akart gyereket, de a partnere vágyott rá, és az ő kedvéért belement volna.

De a norma még férfiak esetén is nagyon erős, hogy mindenkinek legyen gyereke. Az egyik férfi alanyom ebből úgy vágta ki magát, hogy ha szóba került a téma, ő mindig úgy kezdte: „sajnos nincs gyerekem”, ugyan ő nem is akart, de a hallgatóság ilyenkor úgy érezte, hogy nem illik tovább firtatni.

A tudatos gyermektelenség képlékeny fogalom. Takarhatja azt, hogy: most nem akarok, de ez nem jelenti, hogy sohasem. Vagy ebben a kapcsolatban nem akarok. De lehet az is, hogy valakinek nem lett gyereke, és utólag önigazolást keres hozzá. Ez inkább egy életút, mint egyetlen döntés.

Az is kérdés, ki meddig harcol a gyerekért, mikor adja fel. Ha nincs társa, az erős indok lehet, de van, aki egyedül is nekivág. A meddőségben is vannak fokozatok: ha pár év házasélet után nem esik teherbe, meddig vizsgáltatja magát, hány lombikra megy el, örökbe fogad-e... Ezek mind döntések.

Magyarországon nagyon erős a vágy, hogy biológiai gyerekük legyen az embereknek, az örökbefogadást csak vészmegoldásnak tartják, ha már semmi más nem vált be.

A téma kapcsán érdekes még a mozaikcsalád kérdésköre. Egy kutatásban azt tapasztaltuk, hogy ha a férfival él a gyereke, akkor valószínűbb, hogy a válás után új kapcsolatot alakít ki. Az is előfordulhat, hogy az illető szeretne még gyereket, de a partnerének már van gyereke a korábbi kapcsolatából, és nem akar többet. Volt olyan férfi alanyom, aki nem akart gyereket, és tudatosan olyan nőt választott, akinek már van gyereke. Az egyik nő alanyom pedig azt mondta, hogy nem elég partnert találnia, hanem olyat kell találni, aki akar gyereket.

Fel lehet ma nyilvánosan vállalni Magyarországon, hogy valaki nem akar gyereket?

Nem igazán, egy átlagos légkörben ezt devianciának gondolják. Vagy sajnálják, mert biztos nem lehetett neki. Gyerekstátuszban marad az illető, nem tekintik felnőttnek. Nálunk általában a gyermektelenség összemosódik az önzéssel. Németországban pont fordítva, ott önzetlennek tartja magát, aki nem akar gyereket a túlnépesedés vagy a környezettudatos életmód miatt.

Itthon a hivatalos álláspont az, hogy fogy a magyar, ezért szaporodni kell.

Van egy tévhit, hogy a gyermektelenek aránya összefügg a népességfogyással. Ez tévedés. A fertilitási rátával függ össze, és a bevándorlás-kivándorlás mérlegével. Nem a tudatosan gyermekteleneket kell rávenni, hogy akarjanak gyereket. Már csak azért sem, mert ők nincsenek sokan. Az derül ki minden felmérésből, hogy itthon az emberek több gyereket akarnak, mint amennyi születik nekik, ezt kell támogatni. Vannak országok, ahol magas a gyermektelenek aránya, de magas a fertilitási ráta is, tehát aki vállal gyereket, az vállal többet is.

Akik halogatják a gyerekvállalást, vagy nem akarnak még egy gyereket, el szokták mondani, hogy nem gyerekbarát a társadalom nálunk.

Magyarország mindig az első a nemzetközi összehasonlításokban, hogy nálunk a legfontosabb a gyerek, de mindenkinek csak a saját gyereke. A nagymama a saját unokáját nagyon szereti, de a másét már nem feltétlenül. Nagyon költséges a gyerekvállalás, de a pénzbeli támogatásoknak nincs olyan erős hatása, mint a segítő rendszereknek, például a hozzáférhető, színvonalas, rugalmas nyitvatartású bölcsődének.

Egyáltalán, itthon nem része a szemléletnek, hogy veled van a gyereked. Én Svájcban élek, de tegnap pont elindultam Budapesten egy előadásra a Tudományos Akadémiára, és rájöttem, hogy metróval nem tudom elvinni a babakocsit, majd pedig nem volt gyerekfelügyelet az előadáson. Fel se merült, hogy valaki egy tudományos előadásra vihet magával kisbabát. Sokat számítanak az olyan mindennapi apróságok, hogy átadják-e a helyet buszon, a környezetben segítenek-e.

A hivatalos propaganda, de a társadalom is a nőkön kéri számon a gyerekszülést, mintha ez csak az ő döntésük lenne. Ugyanakkor a gyerekvállalással a nők járnak rosszul: kimaradnak a munkából több évre, kevésbé megbízható munkaerőnek tartják őket, általában nekik kell megoldaniuk a betegségek időszakát is.

Ezért nagyon fontos téma az aktív apaság. Magyarországon az a leosztás, hogy a férfi a kereső, a nő a gondoskodó szülő. És ez a férfiakat is akadályozza a gyerekek tervezésében, hisz egyre bizonytalanabb a munkaerőpiaci helyzetük, nagyobb rajtuk a felelősség, és azért nem vállalnak gyereket, mert nem látják biztosítottnak, hogy el tudják tartani az egész családot. Sokkal logikusabb lenne, ha úgy alakulhatna a társadalom, amiben megoszthatnák a kétféle feladatot a szülők, akkor a rizikó is kisebb lenne.

Mekkora lehetősége van a kormányzatnak befolyásolni a gyerekek születését?

Egy társadalomnak az kellene legyen a célja, hogy az szüljön gyereket, aki akar. Nagyon veszélyesnek tartom a mostani retorikát, ami szembeállítja a gyerekteleneket a gyerekesekkel, hogy akinek van, az befektet a társadalomba, akinek meg nincs, az haszonélvező, potyautas. A Népesedési Kerekasztalnak volt olyan javaslata, hogy a több gyereket felnevelők kapjanak magasabb nyugdíjat. Holott rengeteg gyerektelen ápol rokont, idős szülőt.

Ami a szociális háló hiányosságait mutatja, nem megoldott az éveken át ellátásra szoruló idősek ápolása.

Igen. Ezt is elsősorban a nőkre tolja a társadalom, de ez a szempont a gyermektelen férfiaknál is megjelent. Egyébként is sokszor úgy állítjuk be, hogy a gyermektelenek irtóznak a gyerekektől, holott sokan a rokongyerekek gondozásában részt vesznek, ami nagy segítség a szülőknek.

Visszatérve a népességfogyásra: a bevándorlásra most nagyon negatívan tekintenek, pedig a születés és halálozás mérlege mellett a kivándorlók és bevándorlók aránya dönti el a népesség alakulását. Lehetne azt is ösztönözni, hogy ne vándoroljanak ki a fiatalok, és milyen jó lenne egy olyan társadalomban élni, ahova sokan akarnak jönni, mint Svájcba. Féloldalas megközelítés csak a születésekben gondolkodni.

A népességpolitika célja ma leginkább az, hogy a középosztály vállaljon három gyereket.

Ezt deklarálták is. De szerintem az összes gyereket kéne támogatni, akik már itt vannak. Nagyon igazságtalan, hogy az adókedvezmény a fizetéstől függ, és több támogatást kap az a gyerek, akinek a szülei többet keresnek. Ha azt látná a társadalom, hogy ha gyereked van, akkor támogatnak, az sokkal erősebb ösztönző lenne.

De a gyerekvállalás ennél sokkal összetettebb kérdés, és függ a társadalom egész állapotától, hogy milyenek a mindennapok a családok számára: a közlekedés, a gyerekellátási rendszer, az egészségügy, az oktatásügy,  a munkaerőpiaci helyzet is számít. Ha elvesztem a munkámat, milyen segítséget kapok az államtól? A közmunka gyerekkel nem túl csábító.

Még több történet gyermekvédelemről, gyereknevelésről a Gyereksorsok blogon olvasható.